Orbán 2010-ben belső körben kimondta: nem beszélnek megszorításról, reformról, de ha kell, csinálják

Nagy terjedelmű interjút adott a kormánypárti médiakonglomerátumhoz tartozó Világgazdaság című (immár csak online) újságnak Varga Mihály. A pénzügyminisztert több dologról kérdezték, a többi között növekedésről, inflációról, az euró bevezetéséről, s szóba került a megszorítás kérdésköre is. Varga – aki egyébként elkente a választ arra a kérdésre, hogyan alakulhat az idén a GDP (jelenleg recesszióban van a magyar gazdaság) – arról beszélt, hogy jövőre négy százalék körüli mértékben nőhet a magyar gazdaság. Az inflációról azt mondta, hogy „nyolc százalékkal is elégedettek lehetünk decemberben”, merthogy majd az év második felében gyorsabban csökken a pénzromlás, majd ezen a ponton beismeréssel is felérő félmondatként megjegyezte, hogy „a gyorsabb csökkenés oka a tavalyi második félév magas bázisa”. A legérdekesebb rész azonban az volt, amikor az euró bevezetése került szóba. Elismerte ugyanis, hogy vélhetően egyszerűbb lett volna a múlt év, ha már az euróövezet tagjai lennénk, s hogy már az is könnyebbé tette volna a tervezési munkát és a finanszírozást, ha az ERM–2 rendszer tagjai vagyunk. „Gondolkozni kell a lehetőségen, de kapkodnia a kormánynak ebben a kérdésben nem szabad” – szögezte le.

Mit gondol az interjúról, különösképpen annak a növekedésre, az inflációra, az euróra és a megszorításoknak nem nevezett megszorításokra vonatkozó részeiről – kérdeztük Mellár Tamást.

Az ellenzéki országgyűlési képviselő, korábbi KSH-elnök nem ért egyet azzal, hogy jövőre el lehet érni egy négy százalékos gazdasági növekedést. Mint rámutatott, ezzel egyáltalán nincs egyedül, ez nem csak a költségvetésről szóló parlamenti vitában fogalmazódott meg, s nem csak hazai és külföldi szakértők tartják túlzottan derűlátónak, még a Költségvetési Tanács sem látja ezt reálisnak. S hogy miért? Mellár szerint, ha figyelembe vesszük, hogy Orbán utasítása értelmében az infláció ellen az év végi egy számjegyű mutatóért folyik a harc, akkor az azt jelenti, hogy nincs lehetőség komoly gazdasági élénkítésre. Pedig anélkül nem nagyon érhető el ez a – kormány által prognosztizált – növekedési ütem. „Ez tehát eléggé irreális, igen kicsi a valószínűsége, túlságosan sok mindennek kellene pozitívan változnia a világgazdaságban is ahhoz, hogy esély lenne az elérésére” – húzta alá. 

Ami pedig az év végi egy számjegyű inflációs célt illeti, Mellár is úgy látja, hogy az év végére minden bizonnyal meglesz a tíz százalék alatti pénzromlási ütem. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy még így is 16 százalék körül, illetve afelett lesz az egész éves dinamika.

Varga interjújának az eurót érintő része már csak azért is érdekes, mert a megelőző években csak az ellenzék nevezte fontosnak az euró magyarországi bevezetését – hívta fel a figyelmet Mellár, emlékeztetve, hogy a tavalyi országgyűlési választások előtt a Márki-Zay Péter-féle ellenzéki programban is szerepelt a mielőbbi csatlakozás az euróövezethez. 

Az Orbán-kormányok azonban nem akarják ezt, ők ugyanis arra rendezkedtek be, hogy nagy mennyiségű külföldi működő tőkét hívnak be, biztosítandó az ország exportját – magyarázta. A külföldi tőke számára pedig kifejezetten pozitív és vonzerőt jelent a nemzeti valuta leértékelődése („bár most éppen nem itt tartunk”) – az euró bevezetésével pedig ez megszűnik, ami azt jelenti, hogy a kormány elveszítené a forint leértékeléséből következő exporthatékonyságot, -ösztönzést. De van még más is – jegyezte meg Mellár. A saját nemzeti valuta egyben egyfajta finanszírozási lehetőséget is jelent: a jegybank közvetve tudja finanszírozni az államadósságot, annak egy részét, így ad(ott) is egy mozgásteret a kormánynak. Az MNB ugyanis jelentős szerepet játszott abban, hogy a magánszféra, mindenféle konstrukciókkal, kedvezményes hitelekkel megtámogatva, megvásárolta az államkötvényeket. Ha tehát csatlakoznánk az euróövezethez, akkor kisebb lenne a kormány manőverezési lehetősége – mutatott rá, hangsúlyozva azonban, hogy ez csak átmeneti állapot lenne. „Minél hamarabb be kellene vezetni és minél előbb kellene nyilatkozni arról, hogy dolgozunk rajta” – szögezte le, hozzátéve: a mozgástér ugyan rövid távon csökkenne, ám hosszabb távon hatékonysági és versenyképességi kényszert fejtene ki („a leértékeléssel nem lehet sokat elérni”), s egyben pénzügyi biztonságot jelentene az ország számára.

Láthatóan persze Varga is érzi, hogy hosszabb távon nem tartható az erős forint, ha nem jönnek az uniós pénzek, s nem tudnak kedvezményes hiteleket felvenni. Könnyen beszakadhat ugyanis az árfolyam, és ezt nehéz megállítani – mutatott rá Mellár. Aki szerint ennek amúgy már érezzük is a reálgazdasági költségét, amit csak úgy lehet valahogyan mérsékelni, hogy magasan tartják a kamatlábakat. Az azonban egyfelől visszatartja a beruházókat, másfelől pedig egyre magasabbra nyomja fel a Magyar Nemzeti Bank hiányát –magyarázta.

Varga Mihály az interjújában megismételte azt a toposzt, hogy a kormány a jelenlegi helyzetben sem hajlandó megszorításokat bevezetni, az az ellenzék „mániája”. Mindeközben már szinte nincs az életnek olyan területe, ahol ne lennének klasszikus megszorítások – vetettük fel. Mellár azokkal ért egyet, akik szerint is már nagyon komolyak ezek a (kényszer)megszorítások. Számításai szerint 2-3 ezer milliárd forintra tehető az állami beruházások – Lázár János által vezényelt – visszafogása. „De tessék ránézni a reálbérek, reálkeresetek és a nyugdíjak alakulására – mínuszban vannak, azaz csökkennek, ami úgyszintén jelentős megszorításra utal” – említette a megszorítások egy másik területét. Amikor a kiskereskedelmi forgalom 10-20 százalékkal bezuhan, akkor azt nem lehet mással magyarázni, mint hogy nincs az embereknek pénze. Majd folytatta: a magát büszkén családbarátnak hirdető kormány a családokon is kénytelen spórolni, ezen a területen is jelentős visszafogásokra – megszorításokra – kényszerültek, példa erre a CSOK vagy a babaváró hitel. 

Ez mind azt mutatja, hogy jelentős megszorítások vannak – vonta le a következtetést Mellár, aki szerint az adott helyzetben nincs is más út. Az persze már más kérdés, hogyan alakult ez ki, és hogy ezért ki a felelős – tette hozzá, visszautalva például a 2022-es választások előtti élénkítésre, osztogatásra. 

„Persze soha nem fogják elismerni, hogy megszorításokat hajtanak végre” – szögezte le, felidézve egy jellemző történetet 2010-ből. A Fidesz belső köreiben azt mondták, hogy két fogalmat soha nem ismerhetnek el, mert az emberek azokat nagyon nem szeretik hallani: a megszorítás és a reform szavakat. Kimondani tehát nem mondják ki, de ha a szükség úgy hozza, megszorítanak és reformot is végrehajtanak. 

Azt már mi tesszük hozzá, hogy Mellár 2010-ben egyik alapítója volt a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-nek, ahol a kutatási igazgatói tisztséget töltötte be. 2011-ben távozott – tehát lehettek belső körből származó információi arról, hogy mit gondolt a fentiektől a hatalmat átvevő Orbán Viktor és köre.