Orbán a CEU-t elzavarta, de a kínai állampárti egyetemet becsalogatja az országba

– Mit szól ahhoz, hogy a magyar kormány – miután kiebrudalta az amerikai CEU-t, amely az egyik vezető hazai egyetem volt – betelepít egy kínai felsőoktatási intézményt? A távol-keleti ország ismerőjeként látja ennek értelmét?

– Keveset tudok a részletekről, de számomra a kínai egyetem betelepítése nem teljesen előzmény nélküli. Amikor 2003-ban Medgyessy Péter – közel 50 év után első miniszterelnökként Kínába látogatott – felmerült az ötlet, hogy létre kellene hozni egy magyar–kínai két tanítási nyelvű iskolát. Röviddel ezután működni kezdett először egy általános-, majd egy középiskola is, amely jelentős támogatást kap a kínai államtól. Ez beleilleszkedett a hazai oktatási rendszerbe.

– Ide elsősorban Magyarországon élő kínaiak jártak?

– Igen, betelepülő befektetők, de magyar szülők is beadják a gyerekeiket, aki fantáziát látnak a kínai nyelv tanulásában. Logikusnak látszik, hogy a kínai általános- és középiskola után létjogosultsága van az egyetemnek is.

– Persze azt nem tudjuk, hogy a magyar kormány által támogatott kínai egyetem csak kínai, esetleg két tannyelvű-e, vagy az angollal kiegészül?

– Ez egyelőre nem világos, még abban a szakmai közegben sem, ahol a szegedi Konfuciusz Intézet igazgatójaként megfordulok. Ott sem egyértelmű, hogy mi a koncepciója a betelepíteni kívánt egyetemnek. Az persze köztudott, hogy a Fudan Egyetem a világ kiváló felsőoktatási intézményeinek egyike. Mi, szegediek is kiváló kapcsolatot ápolunk velük, de önmagában az, hogy ennek egy kampusza alakul, az nem igazán értelmezhető.

– Ön a felsőoktatási intézményeken kívül üzleti ügyekkel is foglalkozott, tehát nyilván tudhatja, hogy egy kínai kampusz mit tud adni az országnak?

– Ha piaci oldalról nézzük, tisztázni kell, kik is lesznek a hallgatók. Ha csak kínaiakban gondolkodunk, arra biztosan nem lesz elég jelentkező. A nálunk tanuló kínaiak európai diplomát szeretnének. Ők sokkal inkább magyar egyetemre mennek, ami ár-érték arányban is kifizetődőbb, hisz' ugyanazt a tudást olcsóbban meg lehet szerezni; elég, ha a német, a svéd, vagy a japán orvostanhallgatók példáját vesszük. Tehát a kínai hallgatókat szinte ki lehet zárni, de a magyar nyelvű oktatást is, mert amennyire ismerem a Fudan Egyetem tanári karát, közülük kevesen tudhatnak magyarul. Az alkalmas magyarországi oktatók átcsábítása viszont negatívan érinthetné a hazai felsőoktatásnak ezt az irányát. Ez nyilvánvalóan nem lehet cél.

– Azt lehet tudni, hogy milyen versenyképes szakmákat adhatna a kínai egyetem?

– Ez sem világos. A Fudan Egyetem ugyanis a természettudománytól a társadalomtudományig lényegében mindent oktat, de nem látom, mi lenne az a specialitás, ami pluszt jelenthetne a hazai oktatási palettán. Még talán egy nemzetközi egyetem alapítása lenne logikus, ilyen irányú képzés már létezik is; a Corvinus és a Fudan Egyetem kooperációjában, meglehetősen borsos tandíjjal elkezdődött ez a speciális képzés. Nem gondolom, hogy ugyanerre a képzésre az egy önálló kampuszon is lenne igény. Egyszerűbb választás rögtön Kínába menni.

– Vagyis nem híve a külföldi kampuszok létrehozásának?

– Nézze, a CEU teljesen egyedi volt, mert az az egyetem nem máshonnan hozta, telepítette be ide az oktatást, hanem itt jött létre, Magyarországon. A Fudan Egyetem esetében feltételezhetően nem ez történne. Úgyhogy elég sok a kérdőjel, hogy mi történne, ha végül megjelenne a kínai felsőoktatás Magyarországon.

Mohr Richárd

– Szakértők szerint arra azért jó lenne, hogy a világ minden részén terjeszkedő Kína bejutva a schengeni övezetbe, nálunk helyezze el az európai hírszerzőit, jó kis fedőszervezet lehetne. Ezzel egyetért?

– Ismerem ezt a felvetést, a Konfuciusz Intézeteket ugyanezzel szokták vádolni. Ez a helyzet – a mi esetünk is – úgy néz ki, hogy a szegedi intézmény kapcsolatban van a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Egyetemmel, s Kínából is küldenek hozzánk anyanyelvi oktatókat. Nehezen tudom azonban elképzelni, hogy a professzorok vagy kínai nyelvtanárok titokcentrumokba bejutva, kalandos módon megszerzik az információt, s azt hazaküldik. Ehhez felesleges egyetemet alapítani, a hírszerző vállalkozóként, kutatóként, vagy turistaként is próbálkozhat.

Persze nem ismerem a hírszerzés világát, de amennyire ismerem a politikai vagy a gazdasági szférát, azt gondolom, hogy erre a célra minden országnak van kiépített szervezete. Minden ország megpróbál információt begyűjteni – akár a külföldön járó állampolgárok jelentése alapján –, s abból megpróbál következtetéseket levonni. A Kínában szerzett néhány évtizedes tapasztalataim alapján mondhatom, hogy minden tárgyaláson jegyzeteltek, az összegyűjtött információt értékelték, s abból következtetéseket vontak le. És ezt évtizedek óta gyakorolják, a világból szerzett tudást egymásra építve átadják a következő generációnak. 

– Az biztos, hogy az egyetem meglehetősen közel áll a kínai kommunista párthoz, amelynek nézetei uralják az egyetemi szférát, netán még a tananyagot is.

– Ezt úgy szokták elegánsan mondani, hogy állami egyetemekről van szó. Az más kérdés, hogy az állam szimbiózisban él a kommunista párttal. Ez vitathatatlan tény. Bár világnézeti szempontból kétségtelen: vannak eltérések a kínai oktatásban a nyugatihoz képest, azonban erős túlzás azt állítani, hogy a tananyagot is a kommunista párt készíti. Viszont az elmúlt évtizedek tényszerűen sikeres gazdasági és társadalmi fejlődése kapcsán, a kínai pártvezetés joggal gondolhatja, hogy valamit jól csinálnak, és azt az oktatásban is meg akarják jeleníteni. Egyébként az oktatás pont azért fontos, hogy a döntések ne találgatáson, hanem tudáson alapuljanak.

– A „keleti nyitás” politikájába jól belefér, hogy nem mi viszünk, hanem onnan hozunk egy ideológiailag meghatározott egyetemet?

– A keleti nyitás néven ismert politika igazából egy összefoglaló megnevezés. Azt jelenti, hogy a keleti országokkal való együttműködésről kinyilvánított kormányzati szándék van, és ez a kapcsolatok tudatos erősítését, fejlesztését jelenti. A szándék már a korábbi évtizedek kormányainál is létezett, sok esetben tolmácsként magam is részt vettem a „kínai nyitás” politikájában, csak akkor ezt még nem így hívták. De a kínaiak is szeretik ezeket a marketing akciókat, emlékezhetünk az „Övezet és Út”, vagy a „Új Selyem-út” politikára, ami szintén egy keretrendszert takart.

A kérdés lényegére válaszolva: azért nem mi viszünk egyetemet Kínába, mert más a két ország lehetősége Ş ez a két ország méretéből is adódik. Engem speciel mellbe vágott az az információ, hogy a velünk kapcsolatban lévő sanghaji egyetem éves költségvetése megfelel a teljes magyar felsőoktatásra fordított költségvetési támogatásnak. Ebből következően, teljesen másként működnek ezek az egyetemek, s közülük is zászlóshajónak számít a Fudan, bár vannak annál is nagyobb kínai egyetemek-. De ezek már nem bennünket figyelnek, hanem a Harvardot, vagy a Yale Egyetemet, illetve azt a nagyságrendet tekintik tájékozódási pontnak.

– Viszont valamiért mégis elfogadták a magyar állam felkérését, s valamiért alapítanak itt egy kampuszt. Vajon miért?

– A magyar felsőoktatás, a magyar tudás kétség kívül értéknek számít Kínában, s persze a politikai kapcsolatok is felértékelődtek. A magyarországi egyetem alapításában biztosan van kínai állami támogatás is, de ez az egyetem saját döntése is lehetett.

 – Végül is csak annyi biztos, hogy a kínai Fudan Egyetem számára a magyar kormány vett egy 800 milliós épületet. Minden más bizonytalan?

– Azt is tudjuk, hogy az egyetem vezetői többször jártak Magyarországon, itt miniszterelnöki szinten fogadták a delegációt, talán szerződések is születtek. De hogy ebből az egészből milyen egyetem lesz, az egyelőre kevéssé látható. Kínával foglalkozó szakemberként én mindenesetre azt gondolom, hogy Magyarország és a világ számára egyaránt fontos értékalapú kapcsolatokat létesíteni Kínával, az oktatást pedig az egyik legfontosabb értéknek tekintem. Ezért bízom benne, hogy a leendő kínai egyetem is ezt a célt fogja szolgálni.