Orbán, a győztes ifjúkommunista
Elárulom a szörnyű titkot: 1981-től bizony az undorító KISZ tagja voltam, miután oda a mocskos úttörőszövetségből vezetett utam, hogy a kisdobosság szennyes világából kilábolva méltó legyek a vörös nyakkendőre. Az MSZMP-be végül nem szippantott be a mozgalom – mert öntudatosan szeleltem a vákuumban valahol.
Volt a KISZ-nek pár fontos lapja. A Magyar Ifjúság, amelyet az öntudatra és nemiségre ébredő – mai miniszterelnöki szóval: fickós – fiatalság kizárólag Veres Pali bátyám, szexológus „Az orvos válaszol” című rovata miatt vásárolt.
Az Ifjúsági Magazint a laza, koncertes, kissé szabadszájú riportok, poszterként is kiaggatható képek miatt vették a kor tinédzserei.
És volt az Ifjúkommunista című elméleti folyóirat, amit senki, soha nem vásárolt vagy, ha mégis muszáj volt megvenni, sohasem olvasta. A szárított fűrészpor ízű írásművek, filozofálgatások nem, hogy olvasót, de szerzőt is keveset vonzottak.
Kivéve persze az olyan megcsökött kommunistákat, mint Fricz Tamás, aki ma ugyan más zászlók alatt, de éppoly bigott. Akkoriban Nicaragua vagy Angela Davis, Salvador Allende és mások mellett törtek lándzsát afféle békemenetes hevülettel.
Egy szónak is száz a vége – vagy fordítva –, az Ifjúkommunista című lap olvasói a mi akkori köreinkben megvetett, ostoba, seggnyaló páriák voltak, akik közül párnak az volt egyetlen életcélja, hogy politikai munkatárs lehessen a KISZ bizottságon. (Gyanítom, ma sokan kormányzati posztokon ülnek.)
Szemünkben pont annyit értek, mint azok, a nemhogy rendőrnek, de még önkéntes rendőrnek sem alkalmas önszorgalmú kutyák, akik az Ifjú Gárdába tömörültek. Akik kurta farkuk meghosszabbítását az egyenruhától remélték – hiába. (Erről Gajdics Ottó, mai szélsőjobbos megmondóember tudna mesélni.)
Az Ifjúkommunistát tehát senki (épeszű) ember nem olvasta, szerintem a szerzői sem. Én legalábbis egyetlen ilyet sem ismertem soha. (Ebben a lap sok szempontból hasonlított a mai KESMA-orgánumokhoz.)
Voltak azért szélsőségesen bigott kommunisták, akik nem csupán végigolvasták, de még a rejtvényt is megfejtették benne. Sőt, még be is küldték a megoldást.
Meglepő: 1985-ben, a harmadéves jogi egyetemisták között is akadt még ilyen beborult agyú ifjúkommunista, aki olvashatatlanul értelmetlen szövegeket olvasott lelkesen az eljövendő szocializmusról, s aki a végül szerencse fia lehetett: 200 forintot nyert.
Nem szeretném leírni a nevét, elolvasható: ez az icike-picike pénzért megvette, elolvasta, megfejtette, beküldte, nyert. Tanú az Ifjúkommunista maga.
Tanulság? Fakultatíve levonható.
