Orbán alárendeltjei nem maradhatnak a székükben
A KlikkTV Miért? című műsorában Bolgár György vendége Kardos András filozófus-esztéta volt, aki élesen bírálta az Orbán-rendszer intézményi örökségét, és amellett érvelt, hogy egy demokratikus fordulat után nem maradhatnak pozícióban azok, akik szerinte az előző politikai berendezkedés „kardinális működtetői” voltak. A beszélgetés középpontjában az államfő, a legfőbb ügyész és a Kúria elnökének szerepe, valamint az új politikai rendszer legitimációja állt.
„Egy vértelen forradalom zajlott le”
Kardos András a beszélgetés elején világossá tette: az aktuális politikai helyzet értelmezése szerinte kulcsfontosságú ahhoz, hogy meg lehessen érteni az új korszak konfliktusait. Úgy fogalmazott, attól függően, hogy valaki miként értelmezi a választások eredményét, egészen más politikai következtetésekre jut. Saját álláspontját határozottan megfogalmazva azt mondta: Magyarországon „egy vértelen forradalom zajlott le”, amelynek mély politikai és intézményi következményei vannak.
A filozófus szerint ennek a fordulatnak az egyik legfontosabb tanulsága, hogy egy demokratikus rendszer kiépítéséhez új alapokra kell helyezni az állami működést. Érvelése szerint egy olyan politikai rendszer után, amelyet ő „önkényuralomnak” és „maffiaállamnak” nevezett, nem maradhatnak pozícióban azok a vezetők, akik közvetlen szerepet vállaltak az előző rendszer működtetésében. Kardos külön kitért az államfő személyére, akiről úgy vélekedett: fogalmilag sem tartható fenn az az állapot, hogy ugyanaz az ember egyszer egy autokratikus, majd egy demokratikus berendezkedést képviseljen.
A beszélgetésben hangsúlyozta, hogy szerinte sokan összekeverik a tisztség iránti tiszteletet a tisztséget betöltő személy megítélésével. Miközben elismerte, hogy az államelnöki pozíció a köztársaság első embereként önmagában tiszteletet érdemel, hozzátette: „poszt nincsen ember nélkül”. Kardos úgy vélte, nem lehet különválasztani a hivatal méltóságát annak betöltőjétől, különösen akkor, ha az illető az ő értelmezése szerint morális értelemben megbukott.
Az interjúban többször visszatért arra a gondolatra, hogy az érintett közjogi szereplőknek szerinte maguktól kellett volna levonniuk a politikai következtetéseket. Úgy fogalmazott: a választás éjszakáján vagy közvetlenül azt követően „belenézhettek volna a tükörbe”, és vállalhatták volna saját felelősségüket az előző rendszer kiszolgálásában.
Politikai stílus vagy történelmi szükségszerűség?
A beszélgetés egyik hangsúlyos pontja az volt, hogy Kardos miként értékeli az új politikai vezetés kommunikációját és stílusát. Bolgár György felvetésére reagálva, miszerint sokan túlzottan konfrontatívnak vagy méltatlannak tartják a kemény hangnemet az állami méltóságokkal szemben, a filozófus azt mondta: szerinte a kritikusok félreértik a politika természetét.
Álláspontja szerint egy normálisan működő demokráciában természetesen kívánatos a másik fél tisztelete és a demokratikus nyelvhasználat, ám egy „romokból újraépülő rendszerben” más logika érvényesül. Kardos úgy fogalmazott: ha valaki hirtelen udvarias, kompromisszumkereső nyelvre vált azokkal szemben, akiket korábban egy autoriter rendszer kiszolgálóinak nevezett, az szerinte hiteltelenné teheti a politikai fordulatot.
Éppen ezért helyesnek nevezte azt a politikai stratégiát, amely világosan kijelöli a törésvonalat a régi és az új rendszer között. A beszélgetés során többször hangsúlyozta: szerinte az ország intézményeit és társadalmi állapotát olyan mértékben alakította át az elmúlt másfél évtized, hogy pusztán kormányváltással nem lehet helyreállítani a demokratikus működést. Úgy vélte, egy „megkeseredett országot kell visszahozni Európába”, amelynek során elengedhetetlen az előző rendszer embereinek lecserélése.
Kardos ugyanakkor külön hangsúlyozta, hogy nem bosszúról vagy politikai megtorlásról beszél. Kifejezetten elutasította a „vendetta” logikáját, és arról beszélt, hogy a cél szerinte nem az ellenfél megalázása, hanem olyan, szakmailag hiteles és méltóságteljes személyek kinevezése, akik hosszú távon képesek megerősíteni a demokratikus intézményeket. Mint fogalmazott, „ugyanazokkal az emberekkel nem lehet demokráciát csinálni, akik a diktatúra katonái voltak”.
A filozófus azt is vitatta, hogy az előző ciklusban kinevezett vezetők valódi fékek és ellensúlyok lennének egy új rendszerben. Véleménye szerint ezek a pozíciók nem a demokratikus egyensúly részei, hanem egy korábbi politikai struktúra meghosszabbításai, amelyek célja az új kormányzati törekvések akadályozása lehet.
Kik lehetnek az új rendszer emberei?
A beszélgetés végén Bolgár György arra terelte a szót, hogy milyen típusú személyek lennének alkalmasak a legfontosabb közjogi tisztségek betöltésére. Kardos szerint az új politikai berendezkedés sikerének kulcsa nem csupán a személycserékben, hanem a kiválasztás módjában rejlik.
A filozófus úgy vélte, egy széles társadalmi és politikai koalíció által támogatott rendszerben olyan embereket kell kiválasztani, akik túlmutatnak a pártpolitikán, és személyes hitelességük révén képesek bizalmat kelteni. Értékelése szerint egy pluralista demokrácia akkor működhet jól, ha a különböző ideológiai irányzatok – liberálisok, konzervatívok, baloldali és vallásos szereplők – képesek megegyezni bizonyos alapvető intézményi kérdésekben.
Kardos konkrét neveket is említett. Példaként hozta Bárándi Pétert és Iványi Gábort, akiket szerinte a szabadság és a demokrácia melletti következetes kiállásuk alkalmassá tehet fontos közjogi szerepekre. Ugyanakkor elismerte, hogy a teljes politikai konszenzus illúzió, és nem létezik olyan jelölt, aki minden politikai oldal számára egyformán elfogadható lenne.
A beszélgetés során szóba került az államfői szerep karaktere is. Bolgár György felidézte Romsics Ignác történész gondolatát, miszerint olyan köztársasági elnökre lenne szükség, akinek „önsúlya van”, még akkor is, ha a pozíció formális hatalma korlátozott. Kardos ezzel egyetértett, és azt hangsúlyozta: a demokratikus rendszer egyik legfontosabb feltétele a tekintélyes, hiteles személyiségek jelenléte.
A filozófus szerint az elmúlt évek politikai légköre azonban jelentősen beszűkítette azoknak a közszereplőknek a körét, akik képesek lennének ilyen szerepet vállalni. Úgy fogalmazott, hogy a hosszú ideig fennálló politikai rendszer „szétmorzsolja a gerinceket”, ezért sokan vagy félreállnak, vagy nem vállalnak nyilvános konfliktust. Mégis bízik abban, hogy az új politikai vezetés képes lehet olyan személyeket találni, akikben széles társadalmi rétegek megbíznak, és akik szerinte valóban egy új demokratikus korszak intézményi alapjait jelenthetik.
