Orbán államtitkárának levele az afrikai diktátorok emlékét idézi

„A magyar demokrácia él, az ország sikeres a koronavírus elleni küzdelemben” – tudatta a világgal Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár a The Washington Post című amerikai lapban szombaton megjelent szövegében, amit az MTI-től átvéve, a média véleménycikknek definiált. A sokkal inkább „véleménycikinek” olvasható reflexió – ráadásul a magyar kormány egyik kiemelt politikusától – több mint tévedés. Hhiba, bár a szerző becsületére legyen mondva, Kovács már olvasói levélnek nevezte az írását.

Az államtitkár a lapban megjelent George Will korábbi véleménycikkére reagált. A közel nyolcvan éves, nagy tekintélyű Will május 31-én Az amerikai konzervativizmus Amerika-ellenessé válik? című írásában ugyanis azt feszegette, hogy az amerikai konzervativizmus önkényuralom felé hajlik, és ennek ihletőjeként Orbán Viktor magyar kormányfőt említette.

Avar Jánost arról kérdeztük, hogy mennyire általános gyakorlat a világsajtóban a Kovács államtitkáréhoz hasonló reflexiók megjelentetése, de az ismert külpolitikai újságíró azonnal eloszlatott egy félreértést – szó sincs semmilyen dörgedelmes kötelezettséggel befogadott cikkről.

„Kovács maga elismeri a Facebook-on közzétett posztjában, hogy olvasói levelet írt. Mindenki úgy tálalta ezt a dogot, hogy véleménycikket közölt a Washington Post – na, most erről szó sincs. Will a lap rendszeresen publikáló konzervatív publicistája. Az ő egyik írására reagált Kovács. De olyan nincs, hogy csak úgy elküldenek egy cikket és azt megjelentetik. Még az is kétséges lenne, ha Orbán küldene bármit, lehoznák-e – bár ő legalább miniszterelnök. Ám, hogy Kovácstól vagy bármely más államtitkártól ilyesmi kötelezően jelenne meg, ez komikus.”

Avar a saját hajdani tudósítói időszakát hozta fel példának, amikor találkozott a világsajtót megcélzó, hasonló jellegű kiigazító vitákkal, politikai cikkekkel – a harmadik világbeli, főként afrikai diktátorok sajtósai részéről. Komoly nyugati ország diplomáciai érintettjei részéről fel sem merültek hasonlók, legfeljebb olyankor fordulhatott elő, ha egy adott témában új információkkal rendelkeztek. Olyan nincs, hogy a Washington Post-hoz beküldenek egy írást és az azonnal leközli. Véleménye szerint, esetünkben az MTI tudósítója hízelgett megengedhetetlenül a főnökeinek. Ez adhatott okot a félreértésre: azon, hogy egy George Will írást – a magyar jobboldali sajtó kedvelt fordulatával élve – úgymond „helyretesz” Kovács, ezen komoly lapok és szakemberek csak nevetnek.

Arra a kérdésre, hogy az amerikai publicistát tulajdonképpen hol helyezzük el a sajtó értékrendszerében, Avar János meglepő válaszából kiderült, hogy George Will egy „érdekes figura”. 1974-ben, a Watergate-ügy alatt ő volt az első jobboldali konzervatív publicista, aki szembehelyezkedett Nixon elnök politikájával – ezzel csinált magának nevet.

„A Washington Post mellett több tucat, de akár több száz felület is lehozza az írásait, mint bejegyzett publicistáét. Azt tudni érdemes, hogy a Washington Post, a New York Times, bár liberális lapok, de rendszeresen helyt adnak konzervatív publicistáknak. Az utóbbi például haláláig közölte William Safire írásait, aki konkrétan Nixon beszédírója volt. Az más kérdés, hogy a Times számos munkatársa nagyon utálta. Azt azért érdemes megemlíteni, hogy az amerikai lapoknál erősen elválasztják a véleménycikkeket a news-októl, a konkrét hírektől. A lap vezércikkíróinak – akik egy egész csapatot kitesznek – külön folyosójuk van a szerkesztőségben, nem is érintkeznek a többiekkel. Az olvasói levél persze világos dolog: ha Joe Smith Alabamából ír egy levelet a Washington Post-nak és Kovács államtitkár szintén, akkor persze Kovács államtitkár nagyobb eséllyel és hamarabb jelenik meg. De ennyi a történet. A tartalmi minősége viszont már, hogy ’mi az hogy nálunk nincs demokrácia...?!’ már afrikai erős emberek emlékét idézi. Nemigen erősíti az országimázst, az biztos.”

Azt a felvetést már sokkal szomorúbbnak tartja, hogy a megtámadott amerikai publicista írása miért is említette Orbánt, mint a diktatúra szinonimáját.

„A helyzet sokkal rosszabb már, mint gondoljuk, hogy mik jelennek meg a nyugati sajtóban a magyarországi helyzet, jogállamiság témájában. Már ott tartunk, hogy ha bárki ír egy amerikai, nyugati jelenségről, akkor Magyarország és Orbán a negatív példa. Olyan cikkekben, amelyek nem is rólunk szólnak, mindig van egy-két olyan mondat, amelyik arról szól, hogy ha így és így folytatódnak a dolgok, akkor a magyar útra lépünk és hasonlók. Ez a legsiralmasabb az egészben” – nyilatkozta a Hírklikknek Avar János külpolitikai szakértő.