Orbán amerikai látogatása: a hivatalos magyar narratíva nem fedi a valóságot

Beteljesült tehát Orbán Viktor nagy vágya: fogadta őt a Fehér Házban Donald Trump. Ugyan nem állami látogatásra, sőt, nem is hivatalos vizitre, hanem hivatalos munkalátogatásra invitálta az amerikai elnök a rá évtizede áhítattal felnéző magyar kormányfőt. Egy teljes (bérelt külön)repülőgépet megtöltöttek a miniszterek, az állami és NER-es cégek „prominensei”, valamint a kormánypárti újságírók és influenszerek. A mindent elárasztó kormányzati propaganda már a gép felszállása előtt megkezdődött, s megállás nélkül tart azóta is. Nem váratlan módon azt sulykolják, hogy fantasztikus eredményeket hozott a fantasztikus tárgyalás, amit a fantasztikus amerikai elnökkel folytatott a fantasztikus magyar miniszterelnök. 

Ugyanakkor nehéz megfogni a tényleges eredményeket – mármint nem az Orbán számára életmentő trumpi gesztusok, mondatok és ígéretek csokrát, hanem azt, hogy valójában mit hozott Magyarország konyhájára a vizit. Egyetlen egyezmény aláírása tény – egy űriparié, ám azon túl konkrétumokat csak az amerikai külügyminisztérium (és nem a Fehér Ház) által utóbb kiadott közleményben találtunk, ám azok, ha megvalósulnak, tételesen az amerikai gazdaságnak kedveznek, a magyarnak csak annyiban, hogy némileg lazulhat az orosz összefonódásunk, elsősorban az atomenergia és a gázszállítások terén.

Az pedig nem nyert amerikai megerősítést (sőt!), amit az Orbán-propaganda óriási sikerként hirdet, hogy a rezsicsökkentést megvédve időkorlát nélküli felmentést kaptunk az orosz energiahordozókat sújtó brutális amerikai szankciós vám alól. Ez nagyjából olyan azonban, mint a jereváni rádió elhíresült viccei: nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Részint sem a Fehér Ház, sem a már említett amerikai külügyminisztériumi közlemény nem tér ki erre, másrészt több vezető amerikai média szerint a felmentés csak egy évre szól – azaz annyi időre, ameddig az Európai Uniótól is megkaptuk az orosz energiahordozókról történő leválás haladékát. Utóbb ráadásul a Reuters megkeresésére egy fehér házi forrás is egy évről beszélt, miként a Telex is ezt a választ kapta. Ez áll szembe Orbán és Szijjártó állításával. 

De vajon hogyan látja a látogatást, annak eredményeit egy szakértő, aki nem csak elemzőként, hanem belülről is jól ismeri az amerikai politikát, s máig komoly kapcsolatai vannak részint a republikánusokkal, részint a törvényhozásban is. 

Radványi Miklós szerint már az is sokatmondó, hogy amerikai részről nem is a Fehér Ház, hanem a külügyminisztérium adott információt a látogatásról, s az meg sem említette a szankciókat. A magyar verziót ismerjük csak az orosz energiahordozók bűntetőszankcióval sújtásáról kapott felmentés kérdésében – amerikai részről semmit nem erősítettek meg hivatalosan, a Reuters is csak egy rövid reakciót közölt egy fehér házi munkatárstól, aki szintén egy éves felmentésről beszélt. Az elnök hivatala Ház tehát hivatalosan nem szólalt meg, csak nem hivatalos választ adott, ami azt is jelenti, hogy nincs, ami kötné. Az egy évnek egyébként – jegyezte meg – az lehet az oka, hogy az USA is illeszkedett az Európai Unióhoz. A koordináció bizonyára folyik – ha másutt nem, a külügyminisztériumban vannak, akik Brüsszellel tárgyalnak, s tudják, ott mi történik, merthogy az Egyesült Államok nem fog látványosan Brüsszel ellen menni ebben a kérdésben sem. „Jelen pillanatban van a magyar narratíva, a Fehér Ház hivatalosan hallgat” – állapította meg a magyar származású, amerikai állampolgárságú konzervatív szakértő.

Radványi személyes véleménye szerint ugyanakkor Trump ezzel szemben megkapta azt, amit akart, ami az Egyesült Államok számára fontos, elsősorban is a részvételt a Paksi atomerőműben, az LNG- és a hadiexport bizniszt, s nem akarja nagydobra verni a többit.  

Ami a magyar narratívát illeti, az arról szól, hogy Trump ezt ígérte, azt ígérte. Ilyen a magyar kommunikációban szintén hangsúlyt kapott pénzügyi védőpajzs kérdése, ami egyébként Kennedy óta bevett eszköz, többször felajánlotta már az Egyesült Államok más országoknak is. De erről sem írtak alá egyezményt (amúgy sem az elnök, hanem a pénzügyminiszter szokta ellátni a kézjegyével). Ami pedig az az űregyüttműködésről szóló megállapodást illeti, az inkább szándéknyilatkozat, mint egy tényleges, tételesen felsorolt projekteket is tartalmazó lista. 

Ugyanakkor az vitathatatlan, hogy Trump nagyon komoly politikai támogatást nyújtott Orbánnak ezzel a látogatással – vetettük fel. Ez tényleg így van – értett egyet Radványi, amit azzal indokolt, hogy ennek oka a jó személyes kapcsolat a két ember között. Ám – tette hozzá – nem szabad elfelejteni, hogy a magyar részről kommunikált amerikai ígéretek tényleges megvalósulásához a Kongresszus is kell. Ennek az oka az, hogy a pénzügyekkel összefüggő bármilyen amerikai érintettségű megállapodáshoz kongresszusi jóváhagyás kell. Bármelyik szenátor a Szenátus elé vihet egy-egy ilyen elnöki vagy kormányzati tervet, s kérhet vizsgálatot akár a pénzügyi kiadásokkal, akár a tényleges amerikai beruházásokkal kapcsolatos lehetőségekről. Radványi itt hozta szóba azt a kétpárti határozattervezetet, amit a Trump-Orbán találkozó előtt hoztak nyilvánosságra, s amelyben a törvényhozók az orosz olajról történő leválásra szólítják fel Orbánt. A többségében republikánus szenátorok által megfogalmazott dokumentumot elő fogják terjeszteni előbb a bizottságokban, utána az egész Szenátus szavaz majd róla. Ám a határozattervezet kétpárti volta azt mutatja, hogy a republikánusok sem értenek egyet mindennel, amit jelenleg Trump és az adminisztráció csinál és képvisel az amerikai-magyar kétoldalú kapcsolatokban. Ez azt is jelenti, hogy az egyelőre csak szándékban megnyilvánuló kétoldalú megállapodások kapcsán a jelek szerint kétpárti az akarat azok tételes megvizsgálására.

Radványi még egy fontos szempontot említett: azt, hogy Trumpnak nemcsak a már a republikánusok számára vereséggel felérő New-York-i polgármesteri, valamint a New-Jersey-i és virginiai kormányzói választások miatt kell elgondolkodnia. Kevesebb mint egy év múlva úgynevezett félidős választást tartanak ugyanis az Egyesült Államokban, s akkor sokkal nagyobb lesz a tét, mint most volt. Újraválasztják az egész Képviselőházat, s a Szenátus egyharmadát. Mindkét házban jelenleg vékony többsége van csak a republikánusoknak. – magyarázta, rámutatva: Trumpnak pedig erre is gondolnia kell. Ráadásul azért nincs olyan, hogy biztosan az van, amit az elnök mond („szemben azzal, hogy Magyarországon az van, amit Orbán akar”) – s ez még a Legfelsőbb Bíróságra is igaz, annak ellenére is, hogy a két évtizede elkezdődött folyamat eredményeként ott a határok tényleg korrumpálódtak. 

A bűntetővámok is kérdésesek, miután a Legfelsőbb Bíróság egyelőre nem hozott döntést az e témakörben előterjesztett kérdésben, de az eddigi meghallgatások alapján úgy néz ki, hogy még a hat konzervatív bíró - közte a főbíró is - szkeptikus. „Ismerve az amerikai alkotmányt, nem hiszem, hogy a Legfelsőbb Bíróság meg fogja adni az adminisztráció által kért tág vámkivetési jogot, dacára annak, hogy az elnök meg szeretné magának kapni” – szögezte le Radványi, megjegyezve: nyilvánvaló, hogy a végrehajtó hatalomnak és a Fehér Háznak módosítania kell a vámpolitikáján. Az Egyesült Államok ugyanis nem úgy működik, ahogy az Orbán-kormány illiberális demokráciája – mutatott rá.  

Óvatosan kell bánni az ígéretekkel is, mert azok gyorsan változhatnak – figyelmeztetett Radványi. Jelen pillanatban az amerikai belpolitikai helyzetre ugyanis nem lehet kimondani, hogy annyira stabil lenne, hogy akár rövidtávon építeni lehet rá, nem szólva a közép- és hosszútávról.

A magyar diplomácia egyébként már 1990 előtt is abban gondolkodott, hogy akkor minden rendben van a magyar-amerikai kapcsolatokban, ha a végrehajtó hatalommal jó kapcsolatokat tud kiépíteni, soha nem értette és most sem érti, hogy a végrehajtó hatalom semmit nem tud tenni, ugyanis a széf kulcsa a Kongresszusnál van. Ami pedig a bírói hatalmat illeti, nagyon sok demokrata politikailag ellenzi a Trump adminisztrációt, s a jogi döntéseket beárnyékolják a politikai szándékok is. 

Hogyan értékelné tehát a látogatást–– kérdeztük. Orbán szempontjából ez egy olyan szimbolikus látogatás volt, amely legalábbis belpolitikailag azt a látszatot keltette, hogy Orbán a kompetens miniszterelnök, aki az ígéreteken túlmenően konkrétumokat tud majd szállítani Magyarország számára. „Bármit is kommunikálnak, még rövid távon sem szolgálja Magyarország érdekeit az hogy Orbán minden zsetonját Trumpra tette, közép- és hosszútávon pedig végképp nem”– állapította meg Radványi, hozzátéve: „Orbánnak persze annyira szüksége volt a sikerre, mint éhező embernek az élelemre, ám a lényeg mégis csak az, hogy a magyar narratíva nem fedi a realitást – ideje lenne az Orbán-kormánynak a realitás talajára állni, figyelemmel lenni a látogatás belpolitikai implikációra is – így pedig nem lehetne osztatlan sikerként világgá kürtölni azt, amit ez a látogatás eredményezett”.

A vizitből ő azt az amerikai szándékot szűri le, hogy Trumpék el akarják mozdítani Magyarországot elsősorban az orosz, és másodlagosan a kínai vonalról. Az Egyesült Államok megpróbálja Magyarországot az amerikai érdekszférába bevonni, s teszi ezt úgy, hogy csökkentse, illetve ideális esetbe megszűntesse az orosz és kínai befolyást, megakadályozva Orbánt hintapolitikáját – állapította meg Radványi Miklós.