Orbán beismerő vallomást tett a nagyköveti értekezleten
Orbán Viktor beismerő vallomást tett, amikor a szokásos nagyköveti eligazításon azt mondta, hogy a diplomatáknak „a vitathatatlan gazdasági tényeket” kellene propagálniuk – mondta a Hírklikknek Balázs Péter. A korábbi külügyminiszter szerint ezzel az a probléma, hogy egyszerűen nem tudni, milyen valós eredményekkel tudnának büszkélkedni a kormányfő által elmondottakra reagálva. Mint mondta, nem az a baj, hogy a külgazdaság átkerült a külügybe, a problémát az jelenti, hogy az előbbi nagyobb prioritást kap, mint az utóbbi. Ezt Orbánék is szégyellik valahol, nem véletlen, hogy a minisztérium magyar megnevezésében előbb van a külgazdaság, mint a külügy, ám a dolgozók angol nyelvű névjegyén pont fordítva szerepel a két terület. S az is nagy baj, hogy az elmúlt tíz évben lecserélték a gárda mintegy 60 százalékát, a diplomatákat pedig olyan feladatokra utasítják, amilyenekre nem kellene.
A magyar nagykövetek feladata az, hogy vitathatatlan gazdasági tényekkel bemutassák a világban, mitől sikeres Magyarország, nem pedig az, hogy magyarázkodjanak a politikai különbözőségünk miatt – közölte Orbán Viktor. Erről a sajtófőnöke, Havasi Bertalan beszélt az MTI-nek, amikor beszámolt arról, miket mondott a miniszterelnök a szokásos éves nagyköveti értekezleten. Sok szót ejtett az utóbbi időben szinte már vesszőparipájává vált szuverenitásról, arról, hogy szerinte megszűnt a Nyugat hegemóniája, s új világrend van kialakulóban. Láthatóan a világgazdaságot geopolitikai blokkokra akarják szétszakítani, és óriási nyomást helyeznek azokra az államokra, így Magyarországra is, amelyek a szuverenista álláspontot képviselik – fejtegette Orbán, aki szerint egy blokkba betagozódva nagyon szűk a mozgástér, ezért Magyarországnak az európai uniós és a NATO-tagság érdekében áll ugyan, a blokkosodás azonban nem. Emiatt erősíteni fogjuk szövetségünket a többi – szerinte – szuverenista országgal.
Orbán ugyanakkor – a zárt körben elhangzott beszédéről Havasi által elárult részletek szerint – utasítást adott a nagyköveteknek, diplomatáknak arra, hogy a gazdasági eredményekre helyezzék a hangsúlyt a külföldi partnereikkel folytatott kapcsolatban. Valóban ez lenne egy nagykövet feladata? Balázs Pétert kérdeztük.
A nagykövetek feladata kétségkívül az, hogy bemutassák az országukat, arról hiteles információkat terjesszenek, s megnyerjenek véleményformálókat és -vezéreket – eddig szerinte teljesen rendben is lenne a dolog. De Orbán Viktor a nagyköveti értekezleten – ezen túlmenve – egy beismerő vallomást is tett, amikor arra utasította a diplomatákat, hogy a gazdaságra helyezzék a hangsúlyt. Ezzel ugyanis elismerte, hogy a politikában nincs sok okunk a büszkélkedésre. Már csak azért sincs, mert nagyon sok partnertől elválasztanak minket a különbségek – mondta Balázs Péter, aki a beszélgetés egy pontján egy olyan megjegyzést is tett, ami ezt a különbözőséget kiválóan megmutatja: magyar zászlók erdeje előtt mondta el a kormányfő a beszédét, ami a rendszerváltás óta nem volt szokás a külügyminisztériumban, azt szerinte a Kínai Kommunista Párt rendezvényeiről másolhatták Budapesten.
Akárhogyan is, Orbán pótmegoldást javasolt, azt, hogy inkább a gazdasági eredményekre fókuszáljanak a nagykövetek. Ezzel Balázs szerint csak az a probléma, hogy egyszerűen nem tudni, mivel tudnának büszkélkedni. Az elmúlt napokban meghallgatta több vezető közgazdász véleményét a gazdaság állapotáról, és ezt a következtetést vonta le a hallottakból. Vásárlóerőben ma már az uniós lista végén kullogunk (a bolgárokat ugyan még megelőzzük, de a trendek alapján már nem sokáig), a beruházások zuhannak, pedig az export mellett a gyarapodásnak ez a két forrása van – sorolta.
Vajon jót tesz-e, hogy a külgazdasági szakterület beolvadt a külügyminisztériumba, sőt, nem csak, hogy beolvadt, de mintha átvette volna ott az uralmat? – kérdeztük. A szakértő válaszából az derül ki, hogy ez nem feltétlenül lenne baj. Felidézte, hogy az akkori kereskedelemmel foglalkozó (ipari és kereskedelmi) minisztériumból 1996-ban került át a külgazdaság uniós egysége a Külügyminisztériumba, majd 2002-ben ő vezette a tárcánál alakult integrációs és külgazdasági államtitkárságot, ami egy darabig így működött. Saját tapasztalata az, hogy jó helyen van a külgazdaság a külügynél, ám csak akkor, ha soha nem előzi meg a biztonságpolitika és a diplomácia területeit. Továbbmenve: ha még a minisztérium nevébe be is emelik azt, hogy „külgazdaság”, nem kerülhetne az első helyre. Ezzel kapcsolatban egy muris – és szerinte tipikus orbáni – módszerre is felhívta a figyelmet: a minisztérium magyar megnevezése Külgazdasági és Külügyminisztérium, miközben a dolgozók angol nyelvű névjegyén pont fordítva szerepel a két terület, azaz, ott a külügy megelőzi a külgazdaságot, amin amúgy jókat mosolyognak a budapesti diplomaták. Ez a „trükk” amúgy Balázs szerint azt mutatja, hogy még ők maguk is szégyellik kifelé, hogy a diplomácia nincs az őt megillető helyen.
De hát tudjuk, 2014-ben Orbán gyakorlatilag magához vonta a külpolitikát, merthogy meggyőződése, – mint nem is olyan régen fejtegette – akkor jó a külpolitika, ha a miniszterelnök viszi. De ez egészen egyszerűen nem igaz – szögezte le a korábbi külügyminiszter, rámutatva: a szakapparátusnak kell végrehajtania a külpolitikát, aminek az irányát persze a kormányzat szabja meg, de mögötte ott kell állnia a parlamenti többségnek és pozitív támogatóként a társadalomnak is.
De vajon megfelelő-e a külügyi gárda színvonala, beleértve a nagykövetekét is, miután a hírek szerint egyre csökken a karrierdiplomaták száma, s ezzel egyenes arányban nő a politikai kinevezetteké? – kérdeztük. Balázs Péter európai uniós diplomatáktól hallotta, hogy Szijjártó azzal büszkélkedett, milyen sok kádert leváltott, 60 százalék körüli arányról beszélt. Ezt ő pozitív eredményként állítja be, de sajnos a külföldi diplomaták szerint elég tapasztalatlan az új gárda. Ez egyenesen következik a jelenlegi külpolitikából is, amely szembehelyezkedik a szövetségeseinkkel, miközben kalandor kapcsolatokat keres a nemzetközi színtéren, s államok helyett személyekkel ápol kapcsolatot, ahogy azt Orbán teszi például Donald Trumppal – mutatott rá. Merthogy sajnos – tette hozzá – „erősen csökkent az állomány színvonala, a diplomaták, nagykövetek olyan feladatokat hajtanak végre, amiket nem kellene a feladatukká tenni, például vitába keveredni a nemzetközi sajtóval vagy a sajtóban cáfolni a magyar politikát érő bírálatokat, ami egyébként azok igazságtartalmának a legjobb megerősítése”.