Orbán emberei miatt bukhatott meg a lengyel kormánypárt
Áll a bál a lengyel kormánypárt vereséggel felérő választási győzelme után. Folyik az egymásra mutogatás, a felelősök keresése, miközben egy magyar szál is feltűnik a Jog és Igazságosság (PiS) valószínűsíthető bukását előidéző kampányban. Jaroslaw Kaczynski pártelnök ugyanis Orbán Viktor tanácsadóira hallgatott a kampányban, ám azzal nem számoltak, hogy ami Magyarországon működött – a migránsozás, az ellenségkeresés – arra a lengyel választók kevésbé voltak vevők.
A Polityka lengyel újság szerint a nyár végén a Fidesz tanácsadói csatlakoztak az országot vezető kormánypárt kampánystábjához. Bár személyesen nem vettek részt a megbeszéléseken, gyakorlatilag egyre nagyobb befolyásra tettek szert, és végül azt csináltak, amit csak akartak. Kaczynski vakon hitt bennük, és abban, hogy a magyar receptből Lengyelországban is jóízű ételt lehet főzni.
Nem így történt, akik ebben bíztak, nem vették figyelembe, hogy más az alapanyag: a két nép között ugyan van hasonlóság – tudjuk: lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát – ám a választási rendszer és a közhangulat eltérő a két országban. A negatív kampány, amellyel Magyarországon hosszú évek óta sikeresnek lehet lenni, a lengyeleknél nem jött be. A lengyel közmédia negatív kampánya olyannyira visszatetsző volt, hogy a választás után a csatorna egyik műsorvezetője keserűen állapította meg: „durvább propagandát toltak a kampányidőszakban, mint a kommunizmus alatt”. Ilyen Magyarországon elképzelhetetlen volna, ha lenne is tisztán látó sajtómunkás a közmédiában, ilyet még a legszűkebb baráti körben sem merne mondani.
A Politykának nyilatkozó források szerint a kudarcért Kaczynskit terheli a fő felelősség. Nem csupán azért, mert ő a párt elnöke, hanem ő volt az, aki beleegyezett, hogy Orbán Viktor és a Fidesz tanácsadóinak ötleteit használják, azt gondolta ugyanis, hogy ami Magyarországon bejött, az Lengyelországban is működik.
A Fidesz választási kampányait – és jelentős mértékben kommunikációit – a 2017 májusában elhunyt, a gyűlölet mágusának is nevezett Arthur J. Finkelstein alapozta meg. Az általa a Fidesznek „eladott” ötlet, miszerint egy nem létező veszélyt kell a kampány központjába állítani, nem új. Finkelstein már 1972-ben (!) ezt írta Richard Nixon amerikai elnöknek: „Olyan témákat kell felhozni, amelyektől félnek az emberek, és ezt úgy tálalni, hogy úgy tűnjön, a veszély a baloldalról jön.”
George Birnbaum, aki Arthur J. Finkelstein munkatársa volt, egy svájci lapnak elárulta, hogyan alkották meg közösen a tökéletes ellenségképet a Fidesz számára. „Kellett egy személy, aki nem csak irányítja a veszélyes külföldi nagytőkét, de meg is testesíti azt – ő lett Soros György, a Magyarországot támadó, és közben a háttérhatalmat irányító tökéletes ellenség.” Majd még azzal is eldicsekedett, hogy Soros személyének kriminalizálása „volt az összes termékünk közül a legegyszerűbb. Csak be kellett csomagolni és piacra dobni.”
Finkelstein azzal számolt, hogy az ellenfél megpróbál majd ezekre a támadásokra reagálni, amivel viszont csak azt éri el, hogy a választók fejében a személye összekapcsolódik az ellene felhozott vádakkal. Az a legjobb, ha ezek a vádak minél meglepőbbek és sokkolóbbak, hiszen ez esetben sokkal inkább lehet arra számítani, hogy a média felkapja azokat és elkezdi terjeszteni.
Így jöhetett a lépbe – már évekkel Finkelstein halála után – ellenségként Brüsszel, amelyet elnyomóként, minden bajunk okozójaként állítottak az emberek szeme elé. Finkelstein halott, de a szelleme, miután jó táptalajra talált, még itt él Magyarországon. A lengyelországi export viszont nem jött be: Orbán emberei, miközben segíteni akarták, gyakorlatilag bukáshoz segítették a baráti kormánypártot.
