Orbán és a libernyákok
Ezeket a libernyákokat, akikkel vitatkoznom kellett, elviszem a hátamon. Ezt mondta Orbán Viktor pénteken reggel, szokásos rádióinterjújában. A libernyákok gyűlölnek bennünket, tette hozzá a miniszterelnök, mert nem akarjuk beengedni a Balkánon keresztül érkező menekülteket, ráadásul egy Soros György nevű magyar áll mögöttük. Azt nem mondta Orbán, hogy a libernyákok ajvékolnak, de akinek úgy tetszik, belegondolhatja azt is.
Most nem kezdünk el szörnyűlködni azon, hogy Orbán Viktor 1992 és 2000 között a Liberális Internacionálé egyik alelnöke volt. Nyilván nem azért, mert kényszerítették erre, vélhetően önszántából, saját akaratából vállalta el a tisztséget. Mint ahogy arra sem kényszerítette senki, hogy a Fidesz frakció élén kivonuljon az Antall József által meghirdetett Trianon megemlékezésről, és volt idő, amikor még azt hirdette, hogy bár az olaj keletről jön, a szabadság nyugatról érkezik.
Jó, nem ma volt mindez, évtizedekkel ezelőtt, azóta sokat változott a világ, miért épp Orbán maradt volna az, akinek egykor mutatta magát. Mára odáig jutott, hogy ott is ellenséget lát, ahol nincs, az egykori barátok és szövetségesek vállon elvihető libernyákokká silányultak. Még szerencse, hogy a miniszterelnöknek nagy és erős a válla, amin persze nem kell csodálkozni, mert ugyanebben az interjúban azt is elárulta, hogy volt katona, valamint a fél életét öltözőkben és edzőtáborokban töltötte, bírja a kiképzést.
A libernyákok viszont egyre csak támadnak bennünket, ezért kell, hogy az elkövetkezendő tíz évben olyan miniszterelnöke legyen Magyarországnak, aki a nemzeti érdekeket képviseli. (Orbán szerénységből nem említette név szerint, hogy kire gondolt.) A támadások mint mondta, folytatódni fognak, a libernyákok nem adják fel, meg akarnak dolgozni a pénzükért.
Dermesztő szöveg, Cseh Tamással szólva, az ötvenes évek szűk levegője. Most már csak azon kell drukkolnunk, nehogy a libernyákok elvitel közben leessenek Orbán hátáról. Hogyan adják ide nekünk a pénzüket, ha esetleg összetörik magukat?
