Orbán fejéről lecsúszott a korona
Voltaképpen nem korrekt Kövér Lászlóra hivatkozni, az Országgyűlés elnökét ugyanis nagyon nehéz mentálisan követni, de hát mégis fontos ember, mondjuk a harmadik legnagyobb közjogi méltóság, nem is illenők őt ilyen módon minősíteni. Mégis, túl a szélsőséges kijelentésein, kijelentései egyfajta kánont képviselnek a Fideszben, irányt mutatnak. Azt az irányt, amelyet egy-egy fontosabb kérdésben a kormánypárt megszólalói képviselnek.
Konkrétan most a Borkai-ügyre gondolok, amellyel kapcsolatban egyre többször találkozom az eset relativizálásával. Sőt: közelítenek Borkai önmagát minősítő meghatározásához, amely szerint csak egy botlás volt, amit elkövetett. A fideszesek egy része immár igyekszik azt közvetíteni a nyilvánosság felé, hogy Borkai tulajdonképpen egy emelkedett erkölcsi tartásról tett tanúbizonyságot, amikor lemondott a polgármesteri címről. Illetve a másik megközelítés – például Kövéré – azt sugallja, hogy a Fidesz – szemben a velejéig romlott ellenzéki pártokkal – megszabadul az olyan szereplőktől, akik eltévelyednek, lám a győri polgármester sem maradhatott a helyén.
Lazán, könnyedén megfeledkeznek arról, hogy korábban mit kommunikáltak, és bíznak abban, hogy mi is amnéziában szenvedünk. Elhitetik önmagukkal, hogy kiment a fejünkből hogyan is kezelték az ügyet. Pedig nem. Pontosan emlékszünk rá, hogy először magánügynek minősítették az esetet, utána eljátszották – meglehetősen ügyetlenül –, hogy Borkai maga határozott arról, hogy kilép a Fideszből. Azért azt ne felejtsük el, hogy ez is csak a választások után történt, gondosan ügyelve arra, hogy a voksolás menetét meg ne zavarják, azaz Borkait a kormánypártok jelöltjeként ajánlva a választóknak.
Orbán Viktor is csak annyit közölt ekkor, hogy előbb a győrieknek kell véleményt mondaniuk, ők majd csak a szavazás másnapján teszik meg. (Akkor nem tették meg, csak az egykori olimpikon távozása után, azt hirdetve, hogy a Fidesz erkölcseivel nem összeegyeztethető, amit Borkai tett.)
Azóta jobbára csend vette körül az ügyet, már, ami a Fidesz, vagy épp a kereszténydemokratákat illeti. Semjén Zsolttól például semmit nem hallottam; ez nyilván nem az ő vadászterülete. A kormánypártok kivárták, amíg túljutnak az alakuló ülésen Győrben, Borkaiból hivatalosan polgármester lesz, majd sietve lemond, ahogy arról – eléggé egyértelműen – megegyeztek a háttérben. És ezzel azonnal elérkezettnek éreztek a pillanatot arra, hogy kihirdessék erkölcsi fölényüket: lám ők száműzik mindazokat, akik megsértik az erkölcsöt, és ezt maga az elkövető is tudja. Szemben azokkal, akik hasonló módon szexuálisbűnbe estek, mégis ottmaradtak a helyükön.
Az adriai botrány győri fejezetéről már szó sem esik, mintha a pornográfiát nem kísérte, vagy előzte volna meg néhány korrupciós ügylet is. Nem beszélnek róla, nem is vizsgálja senki, hogy a könnyűvérű lányok milyen módon, kinek a közvetítésével jutottak uniós pénzekhez, milyen összefonódások, pénzügy tranzakciók fűződnek, fűződhetnek Borkai nevéhez. Kövér már ott tart, hogy kifejezetten piedesztálra emeli a volt olimpiai bajnokot, azt hangsúlyozván, hogy mögötte valódi teljesítmény áll. Mintha az 1988-as lólengésnek bármi köze lenne ahhoz, hogy miként kezelte a közpénzt 2010 után, hogy belenyúlt-e a közös kasszába vagy sem, hogy csalárd módon értékesítették-e az Audi-földeket vagy sem. Ellenkezőleg: a Fidesz és Kövér már ott tartanak, hogy ők ítélkeznek mások felett. És ebben az akcióban hű társra leltek az ugyancsak közpénzből fenntartott médiájukban; a Kossuth Rádiónak például eszébe sem jut, hogy megszólaltassa azokat, akiket ott a fideszesek gátlástalanul gyaláznak.
Szerencsére október 13-án bebizonyosodott, hogy a hatalmas média-fölény nem mindenható, és most november 10-én az is, hogy az emberek egyre inkább átlátnak a hazugságokon. Orbán fejéről folyamatosan csúszik le a korona, és ha lesz kitartás, és persze marad összetartás az ellenzékben, akkor a most még félhomályban lévő korrupciós ügyek fényre hozatalával, végképp le is fog esni. Legkésőbb 2022-ben.
