Orbán felelősségre vonása nélkül hiteltelen marad az igazságtétel
Orbán Viktor politikai értelemben már felelősségre lett vonva a választási vereségével, de az igazságszolgáltatásnak is ki kell mondania, milyen felelősség terheli a volt miniszterelnököt – erről beszélt Lendvai Ildikó a KlikkTV Egyenleg című műsorában. Horn Gábor szerint az Orbán-rendszer ügyeinek feltárása nemcsak a múlt megismerése miatt fontos, hanem azért is, hogy hasonló visszaélések a jövőben ne ismétlődhessenek meg. A két elemző az aranykonvoj ügyéről, a kegyelmi botrányról és az igazságszolgáltatás politikai befolyásoltságáról is beszélt.
Orbán meghallgatását is megakadályozták
A műsorban szóba került, hogy a kegyelmi ügyet vizsgáló parlamenti bizottságban nem kapott elegendő támogatást Orbán Viktor meghallgatásának kezdeményezése. Magyar Péter a parlamentben a Mi Hazánk szerepét is bírálta, amiért a párt képviselőjének szavazata hozzájárult ahhoz, hogy ne hallgassák meg a volt miniszterelnököt.
Lendvai Ildikó szerint a Mi Hazánk korábban is került olyan helyzetbe, amikor a Fidesz számára kedvező módon szavazott. Úgy látja, Orbán Viktor egyik lehetséges politikai stratégiája a jobboldal újraegyesítése lehet, akár a Mi Hazánkhoz való közeledéssel. A volt miniszterelnök azonban szerinte nem tekinthető érinthetetlennek, még akkor sem, ha a felelősségre vonás jogi és politikai következményeit egyaránt mérlegelni kell.
„Ha ez nem történik meg, akkor az igazságtétel hitele elvész” – fogalmazott Lendvai, aki szerint nem feltétlenül a börtönbüntetés a legfontosabb, hanem az, hogy bíróság mondja ki, milyen bűncselekményekért terheli felelősség Orbán Viktort. A politikai vereség önmagában nem helyettesítheti az igazságszolgáltatás munkáját.
Az aranykonvoj és a politikai felelősség
Horn Gábor úgy látja, hogy az Orbán-rendszer működésének ismeretében nehezen elképzelhető, hogy a kegyelmi ügyben vagy az aranykonvojjal kapcsolatos történetben a volt miniszterelnök ne tudott volna a történtekről. Szerinte a központosított hatalomgyakorlás miatt a fontos döntések a politikai vezetés legfelső szintjén születtek, ezért Orbán szerepét is vizsgálni kell.
Az elemző ugyanakkor különbséget tett a politikai meggyőződés és a büntetőjogi bizonyíthatóság között. Azt mondta, a bírósági eljárásokban nehéz lehet igazolni a személyes felelősséget, különösen akkor, ha nem állnak rendelkezésre közvetlen bizonyítékok vagy írásos utasítások. Ettől azonban szerinte még nem szabad megfeledkezni arról, hogyan működött a korábbi rendszer.
Lendvai is arra figyelmeztetett, hogy a jogi eljárások kimenetele bizonytalan. Ha Orbán Viktor ellen eljárás indulna, de végül bizonyítékok hiányában felmentenék, annak súlyos politikai következményei lehetnének. Ugyanakkor úgy véli, a társadalom egy részének a politikai felelősség kimondása már nem elegendő: sokan igazságszolgáltatási következményeket is várnak.
A beszélgetésben szóba került a korábbi központi nyomozó főügyész bejelentése is, aki ügyvédjén keresztül jelezte, hogy két ügyben tanúskodna, és állítása szerint bizonyítékai vannak a politikai befolyásra. Lendvai szerint a vallomás önmagában nem feltétlenül hoz áttörést, hiszen az állításokkal szemben más állítások állhatnak majd. Horn ugyanakkor fontos fejleménynek tartja, hogy egy korábbi vezető ügyész kilép a szervezeti keretek közül, és beszélni akar a tapasztalatairól.
A múlt feltárása a jövő miatt is fontos
Horn Gábor szerint az ügyészség korábban politikai befolyás alatt működött: egyes ügyeket elővettek, másokat félretettek, és a felelősségre vonás nem minden esetben érvényesült azonos mércével. A most előkerülő történetek szerinte azt is jelezhetik, hogy az igazságszolgáltatás fokozatosan megszabadul a politikai kötöttségektől.
A műsorban Seszták Miklós neve is előkerült. Horn arra hívta fel a figyelmet, hogy Orbán Viktor az utóbbi időben olyan szereplőket is a politikai üldöztetés áldozatai közé sorolt, akiktől korábban a Fidesz saját politikusai is igyekeztek távolságot tartani. Szerinte ez a jobboldal radikalizálódásának újabb jele.
Lendvai Ildikó úgy vélte, a múlt feltárása nem öncélú politikai elszámoltatás. Azt kell elérni, hogy azok az állami vezetők, akik korábban politikai utasításra írtak alá dokumentumokat vagy működtek közre vitatott döntésekben, a jövőben ne érezzék magukat erre kényszeríthetőnek. „Ez nem egyszerűen a múltunk feltárása, hanem a jelenünk és a jövőnk alapvető kérdése” – mondta.
Az elemző szerint ezért a kormányzásnak nem szabad elengednie a korábbi rendszer működésének vizsgálatát. A politikai változás akkor válhat tartóssá, ha a történtek feltárása mellett világossá válik az is, hogy a korábbi gyakorlat nem ismétlődhet meg.
