Orbán fügefalevele

„Ami Magyarországon az elmúlt hetekben történt, esettanulmány arról, hogyan fenyegeti a járvány a demokráciát, és egyben figyelmeztetés az Egyesült Államok számára” – állapítja meg a „koronavírus-puccsnak” minősített magyarországi fejleményeket elemző, rendkívül terjedelmes cikkében a liberálisnak tekintett amerikai Vox, amely a napi hírek összefüggéseit igyekszik feltárni. A portál szerint, Orbán Viktor diktátor – legalábbis ideiglenesen az. „Ijesztő történelmi párhuzamokat idéz fel, hogy egy szélsőjobboldali bajkeverő szinte korlátlan hatalom megszerzésére használ fel egy globális katasztrófát” – hívja fel a figyelmet a szerző.

Ez a fajta hatalommegragadás sok jobboldali populisták vezette nyugati demokrácia polgáraiban aggodalmat kelt, sokuknak eszükbe jut: vajon az ő vezetőik mit tesznek majd. „Magyarország valójában már évek óta nem demokrácia, de Orbán ügyesen fenntartotta a demokrácia látszatát. A koronavírus-puccs most ledönti a kulisszát, és nagyon világossá teszi, hogy mi történt már korábban a magyar demokráciával. Ám sokan még most sem látják, hogy milyen implikációkkal jár, amit Orbán tesz” – állapítja meg a szerző, aki az utóbbi két hétben hozott intézkedéseket ismertetve, rámutat: mindezt nem új diktatúrának kell tekinteni, hanem inkább úgy, hogy megmutatja, mi ment már végbe Magyarországon. 

Ebből tanulnia kell a világ többi országának – mutat rá az írás. Orbán saját magát az új hullámos jobboldali populisták egyik vezérének tekinti, a magyarországi illiberális demokráciát a nyugati világnak szóló példaként építette. Magyarország sorsa figyelmeztetés az egész világnak. 

Szinte lehetetlen fellépni ellene

A cikk részletesen ismerteti az új törvény lényegi elemeit azzal, hogy az ellenzék elvben fordulhatna az Alkotmánybírósághoz, de szinte bizonyos, hogy az Orbán által válogatott testület a kereset ellen döntene. Kizártnak tekinthető az is, hogy az Orbán fogságában lévő bíróságok fellépjenek a hamis hírek terjesztésével kapcsolatos új büntetőjogi tényállás ellen, amelynek egyetlen részletét sem definiálták, és amely sokak szerint, teljesen megakadályozhatja a tisztességes tájékoztatást a kormány látványos hibáiról. 

A cikk a részletekkel kapcsolatban idézte többek között Hadházy Ákos parlamenti képviselőt, Ungváry Krisztián történészt és Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogászt is. A Princeton egyetem professzora kifejtette, „Ez egy egészen más nagyságrend, mint amit eddig láttunk. Már nincs fügefalevél, amely eltakarná, hogy ez diktatúra”. 

A szerző lehetségesnek tartja, hogy formálisan egyszer majd véget ér ez az állapot. Jelen pillanatban a törvény segíti a kormányfőt abban, hogy szembeszálljon a járvánnyal, de könnyen lehet, hogy nemzetközi vonatkozásban több bajt okoz, mint amennyit odahaza megér. 

Az orbáni pávatánc

A cikk emlékeztetett Orbán Viktor pávatáncára: tesz valami különösen provokatív lépést, azután úgy tesz, mintha a nemzetközi bírálat hatására visszavonulna, de megőrzi azt, amit megszerzett. Ebben az összefüggésben nem szabad túlságosan Orbán időkorlát nélküli, formális tekintélyelvűségére koncentrálni, mert ez lehetővé teheti, hogy megússzon más visszaéléseket. A parlament például visszavonhatja a felhatalmazást, de a felhatalmazással élve meghozott néhány rendelkezést érvényben hagy, például az ellenzéki pártok forrásainak csökkentését, vagy a sajtó feletti ellenőrzésének erősítését. 

A szerző szerint, a szükséghelyzet erőfitogtatás. Orbán tekintélyelvű kormányzásának gyökerei sokkal mélyebbek, mint ez a törvény. A jogszabály visszavonása nem fogja visszaállítani a demokráciát, sőt, oda vezethet, hogy elhomályosul, hogyan használja ki a válságot arra, hogy az általános választásokat még az eddiginél is inkább látszattá tegye. 

És még mindig van, aki védi...

Orbánnal kapcsolatban, az a legmeglepőbb, hogy még mindig vannak védelmezői nyugaton – állapítja meg a cikk, amely felsorolja Orbán néhány nevesebb amerikai hívét, akik csodálják a magyar erős embert a migrációellenessége és mélységes kulturális konzervativizmusa miatt (amelyek esetében egyébként a járvány idején növelte a tétet). Egyik példaként a transznemű emberekkel kapcsolatban tervezett jogszabályt idézi a cikk.  

Tulajdonképpen nagy szívességet tesz Orbán

A szerző úgy véli, Orbán a hatalom megragadásával hatalmas szívességet tett: leleplezte, hogy a poszt-liberalizmus, amely többnyire a demokrácia új, az eddiginél autentikusabb fajtájának állítja be magát, a gyakorlatban tekintélyelvűséggé omlik össze. Magyarország nem az egyetlen, ahol a jobbra hajló illiberális populisták a saját politikai hasznukra aknázták ki a helyzetet, írja, példaként hozva Lengyelországot, s az Egyesült Államokat. Végül is az illiberális demokrácia bármiféle fajtájáról szóló fantázia soha nem volt más, mint fügefalevél az olyan tekintélyelvű politikai mozgalmak számára, amelyek az államot a saját akaratukhoz akarják igazítani, amit néhány hívő megfigyelő pusztán a kultúrháború gyűlölködése miatt hajlandó elfogadni. „Nekünk, többieknek, nem szabad ilyen naivnak lenni” – hangsúlyozza a VOX-ban megjelent cikk.