Orbán ismét egy olyan győzelmet hazudott, ami nem is született meg

E sorok írásakor (csütörtökön kora este) még tartott a vita Brüsszelben az Európai Tanács év végi értekezletén az Európában befagyasztott orosz vagyon esetleges felhasználásáról Ukrajna számára. Annyit már a csúcs kezdése előtt lehetett tudni, hogy ezúttal nem csak Magyarország ellenezte ezt a lépést, hanem olyan jelentősebb ország is, mint Belgium, amelyhez ilyen vagy olyan megfontolásból néhány más tagállam is csatlakozott. S habár a magyar kormány – Orbán Viktor fotójával – még csütörtök délelőtt is arról posztolt, hogy „a befagyasztott orosz vagyon egy halott ügy: lekerült a brüsszeli csúcs napirendjéről, a blokkoló kisebbséggel megakadályoztuk”, a valóságban – mint azt a Népszava írta – „A kételkedő Szlovákia, Csehország, Magyarország, Belgium és Olaszország együtt sem ad ki egy blokkoló kisebbséget”. (A blokkoló kisebbséghez legalább négy olyan tagállamra van szükség, amelyek együtt az EU lakosságának több mint 35 százalékát képviselik – a szerk.).

A lapnak Paula Pinho, az Európai Bizottság vezető szóvivője elmondta: a csütörtökön kezdődött EU-csúcs addig fog tartani, amíg nincs megoldás Ukrajna támogatásáról. Az EB és a tagállamok többsége által preferált terv szerint a befagyasztott orosz vagyon alapján támogatná Ukrajnát az EU, egy jóvátételi kölcsön fejében a következő két évre. Az EU-ban befagyasztott 210 milliárd eurónyi orosz állami vagyonból használnának föl nagyságrendileg 90 milliárdot. A csavaros jogi megoldással valójában nem vennék el az oroszok tulajdonjogát, de a Kreml csak akkor kapná vissza a pénzét, ha egy békekötéskor jóvátételt fizetne Ukrajnának. 

A tervet Belgium eredeti formájában ellenezte, miután a befagyasztott orosz vagyon oroszlánrésze – mintegy 180 milliárd euró – a belgiumi Euroclear cégnél van, és a belga kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a kockázatok terhét megosszák a tagállamokkal és így minden befagyasztott vagyont használjanak fel. A tagállamoknak gazdasági erejük alapján kellene garanciát vállalniuk, ha valamiért a pénzt vissza kellene fizetni Moszkvának (akár egy békeszerződés vagy bírósági döntés miatt), a belga miniszterelnök pedig korábban jelezte, ha Budapest nem akarná a rá eső 2,4 milliárd eurós fizetési garanciát vállalni, akkor azt a többiek között szétosztanák. A jóvátételi hitel több jogi lépésből állna, és ezek egyikéhez sincs szükség Orbánra vagy a többi kételkedőre.

Mindezen tények ellenére, Orbán már idejekorán győzelmet hirdetett, s ezt a kormány a közösségi oldalain csütörtökön napközben is harsogta.  Ez vajon Orbánék szokásos vakítása a hazai híveknek? Egyáltalán, hogyan nem tart már egyáltalán attól, hogy külföldön beég? Szent-Iványi Istvánt kérdeztük.

Nagyon nagy vita várható (az ülés kezdete előtt beszéltünk a szakértővel – a szerk.), de a tény az tény: napirenden van a kérdés, sőt, a napirend első pontja éppen ez – szögezte le, megállapítva: „Orbán ismét egy olyan győzelmet hazudott, ami nem is született meg”.  Az ülés kezdete előtt annyit lehetett tudni – magyarázta –, hogy a fő ellenző Belgium mellé felsorakozott Málta, Csehország, Olaszország és Bulgária is. Magyarország ugyanakkor nem csatlakozott ehhez a csoporthoz, aminek az oka egyértelmű: Orbán egyáltalán nem akarja, hogy Ukrajna pénzt kapjon, miközben a többiek készek erre, a kikötésük viszont az, hogy egyértelmű garanciát kapjanak arra, hogy ha elvesztik a pert – ami Belgiumot fenyegeti –, akkor az EU jótáll és kártalanítja őket.

Egyáltalán, miként lehetséges az, hogy Orbán állandóan valótlanságokat állít, holott rögtön le is bukik – ahogy azt az elmúlt hetekben sorozatban láttuk? Ez vajon nem feszélyezi?  – kérdeztük. „Orbánnak már nincs hitele, lényegében nemigen állnak vele szóba” – állapította meg a Szent-Iványi. Azok az állításai, amelyekről kiderültek, hogy nem igazak, sosem voltak vélemény-függőek, mindig a tényeken buktak meg. Az, hogy napirenden van vagy sem egy téma az EU-csúcson, azt is tényszerűen meg lehet állapítani – fejtegette, megjegyezve: éppen úgy, mint hogy kapott-e Magyarország az Egyesült Államoktól pénzügyi védőpajzsot vagy sem – erre maga Donald Trump adta meg a nemleges választ. Vagy, hogy kapott-e Magyarország felmentést az Egyesült Államok által a Rossznyefttől és a Lukoiltól származó importot bonyolítókra szankciót – nos, ha kapott is, az legfeljebb egy évre szólhatott, de annak sincs írásos nyoma. A külpolitikai szakértő amúgy legfeljebb azt tudja elképzelni, hogy Trump megígérte, egy évig nem feszegetik, hogyan játssza ki a MOL a Lukoil-importra vonatkozó szankciót úgy, hogy közvetítőcégeken keresztül bonyolítja a tranzakciókat. Persze Orbán a szankciós felmentésért folyamodó levelében is hazudott Trumpnak, hiszen azt állította, hogy a Barátság vezeték az egyetlen, amelyen keresztül Magyarország importálhat kőolajat – ez pedig tényszerűen nem igaz, ráadásul a vezetéket nem is szankcionálta az USA.

Ha már levél, mit szól – így az uniós csúcs árnyékában – ahhoz, hogy Orbán levélben fordult Putyinhoz, azt tudakolva, milyen válaszlépést tervez az orosz elnök azok ellen, akik megszavazzák a befagyasztott orosz vagyon felhasználását Ukrajna javára? – kérdeztük. „Egészen egyszerűen elképesztő az, hogy a magyar miniszterelnök levélben egyeztetett álláspontot az agresszor Oroszország elnökével” – szögezte le Szent-Iványi, feltéve a költői kérdéseket: vajon ő, Orbán lenne a szuverén? Vajon ő hova tartozik? Ez utóbbit rögvest meg is válaszolta: igaza volt Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszternek, aki az X-en a következő kommentárral osztotta meg a magyar miniszterelnök bejegyzését, miszerint a befagyasztott orosz vagyon felhasználása hadüzenet Oroszország ellen: „Viktor kiérdemelte a Lenin-rendet.”

Mindezt annak fényében érdemes taglalni, hogy Vlagyimir Putyin menet közben feketén-fehéren kijelentette, nem hajlandó kompromisszumra, nem enged területi követeléseiből. „Az orosz elnök nem békét akar, hanem kapitulációt Ukrajna részéről, s belekényszerítené Zelenszkijt mindenféle kompromisszumba” – szögezte le Szent-Iványi. Ám úgy látja, az amerikaiak kemény intézkedéseket készítenek elő, s a Kongresszus előbb vagy utóbb be fogja szorítani Donald Trumpot az Oroszországgal szembeni komolyabb szankciók elfogadásába. Emlékeztetett arra, hogy a Kongresszus a védelmi politika jövő évi költségvetésében megszavazott egy 800 millió dolláros támogatási csomagot Ukrajna számára, amire Trump második ciklusának eddigi hivatali ideje alatt nem volt precedens. Ha jövőre a félidős választáson átlendül az inga – a Képviselőházban ez nagyon valószínű, de még a Szenátusban is van rá esély, bár ott kisebb –, akkor akár az impeachmenttel (közjogi felelősségre vonással) is ismét szembe kell majd néznie Trumpnak. 

Frissítés: megvan a megállapodás

Pénteken hajnalig gyűrték egymást az uniós vezetők, de végül 16 órányi tárgyalássorozat után megszületett az Ukrajna megsegítését szolgáló megoldás. Az Európai Unió – Magyarország, Szlovákia és Csehország nélkül – 90 milliárd eurós hitelfelvételt hajt végre. Ez az összeg két évre fedezi Ukrajna költségvetési és védelmi kiadásainak a kétharmadát. Végül ugyan megbukott a Bizottság elnöke és elődlegesen a németek által támogatott terv, hogy a zárolt orosz vagyon felhasználásával – tulajdonképpen annak fedezetével – nyújtsanak támogatást Ukrajnának, ám Ukrajnának majd csak akkor kell visszafizetnie a kölcsönt, amikor jóvátételhez jut az oroszoktól. Addig az Európai Unióban befagyasztott orosz állami eszközök változatlanul zárolva maradnak.