Trump magánvéleménye a felmentés megadása, de az amerikai jog szerint nem ő dönt 

Heves (politikai) vita folyik arról, vajon korlátlanul vagy csak egy évre szólhat a felmentés az idehaza sokak által tévesen orosz olaj- és gázvásárlása vonatkozó amerikai szankciók alól. A magyar kormány váltig állítja, hogy Orbánnal tárgyalva, Trump korlátlan időre szóló felmentést adott, ezzel szemben a Fehér Ház már a tárgyalás másnapján több sajtóorgánummal (köztük magyarral is) azt tudatta, hogy csak egy évre szól. Tekintsünk most el attól, hogy nincs szó sem a Druzsbáról, sem a Török Áramlatról (holott Budapesten van, aki ezt állítja), vagy akár az orosz olaj- és gázvásárlásokról, hiszen az illetékes hivatal, az OFAC (Idegen Vagyont Ellenőrző Hivatal, Office of Foreign Assets Control) által október 22.-én közzétett közlemény értelmében a rendelet csak azokat a vevőket érinti (mégpedig 50 százalékos büntetővámmal fenyegetve formájában), amelyek a két orosz vállalattól, a Lukoiltól és a Rosznyefttől, a leányvállalataiktól és a nemzetközi partnereiktől vásárolnak. 
Két állítás áll tehát szemben egymással: Orbánék váltig hangoztatják, hogy a felmentést Trump korlátlan időre adta – ezzel szemben, amerikai részről azt állítják, csak egy évre. A magyar kormány és holdudvara köti az ebet a karóhoz, hiába nyilatkozta bele a kamerákba az amerikai külügyminiszter,  Marco Rubio, hogy egy évre szólna a felmentés. (A video 32. percétől látható-hallható az ominózus kijelentése, illetve a leiratnak a legvégén olvasható – a szerk.)  Ez az egyenes kijelentés sem elég azonban a magyaroknak:  Szijjártó Péter erre úgy reagált, hogy a felmentésre Trump és Orbán a múlt héten kezet fogott, „az írásba foglalás már csupán egy technikai, bürokratikus kérdés. Még az amerikai külügyminiszter szavait cáfoló Szijjártóra is rátromfolt egyet Orbán, aki a Kossuth Rádióban pénteken reggel azt mondta, hogy „Az elnök van felül és amíg ő van kormányon, ez addig él”. 

Az amerikai elnök nem omnipotens.
Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát ebben a zűrzavarban. Mégis megpróbáltuk, egy szakértő segítését kértük, mégpedig Radványi Miklósét. A magyar származású konzervatív amerikai Radványi, aki jelenleg egy, a reagani elveket követő republikánus intézet, a Frontiers of Freedom alelnöke, korábban 14 évig dolgozott az amerikai Kongresszus főtanácsadójaként. Tudományos fokozattal rendelkezik az amerikai jogból, s szerte a világban – köztük az USA-ban és Magyarországon is – egyetemeken tanította az amerikai alkotmányjogot. Azért is járatos az ilyen szankciós ügyekben, mert saját tapasztalata van az OFAC pontos működéséről, mert ő volt az, aki a Magnitsky törvény keretében a Hivatalhoz fordult több magyar vezető politikus és üzletember elleni szankciókat kérve – Rogán Antalt ez alapján szankcionálták, az pedig mindaddig élt, amíg Trump (Orbán könyörgésére) ki nem húzatta a listáról. 

Radványi egy meglehetően húzós kijelentéssel kezdte a válaszát: „Orbán Viktor pénteken, a Kossuth Rádióban azt a benyomást keltette – s nem először –, mintha az amerikai elnök omnipotens lenne, valójában egy diktátor”. Csakhogy az amerikai alkotmányból és törvényekből levezette, erről szó sincs, „az Egyesült Államok még Trump alatt sem diktatúra, vannak hivatali utak, amelyeket be kell tartania még neki is”. 


A szakértő emlékeztetett: az amerikai Alkotmány három hatalmi ágra alapoz, amelyek egyenként, önmagukban is olyan jogosultsággal rendelkeznek, amelyik a két másik ág hatalmát behatárolja. Az első cikkelye még csak nem is a végrehajtó ággal, s így az elnökkel, hanem a törvényhozói ággal, a Kongresszussal foglalkozik. A második csak a végrehajtó hatalom, a harmadik pedig az igazságszolgáltatás.
A kulcs a Kongresszus kezében van. 
Abban sem az elnök szava a döntő, hogy miként költi el a pénzt a szövetségi állam, ebben a Kongresszusé az első szó, ezt hívják úgy, hogy az „erszény hatalma” (power of the purse) – fejtegette.

A Kongresszus nélkül az elnök egyetlen fillért sem költhet el (csak javaslatokat tehet rá), a felmentés ez alól a taglalt szankció alól pedig ebbe a körbe illeszkedik, hiszen bevételkiesést jelentene az USA-nak, azaz a pénzt érinti. Egyébként pedig, ha az elnök megvétóz bármilyen, a Kongresszus által már megszavazott kiadást, akkor az mindaddig nem emelkedik jogerőre, amíg ez a helyzet áll fenn. Sőt, a Kongresszus kétharmados többséggel a vétót is felülbírálhatja. 

De más is köti az elnök kezét. Így az is, hogy az igazságszolgáltatáson belül a bíróságok minden elnöki akciót – akár jogi, akár nem jogi lépést – megsemmisíthetnek, ha azt alkotmányellenesnek tartják.

Továbbmenve, a Kongresszus további fontos hatalma a „tanácsadás és jóváhagyás” (advice and consent), aminek megfelelően az elnöki kinevezések – beleértve a bíráké is – csak szenátusi jóváhagyással emelkedhetnek jogerőre. Végül a visszahívás intézménye (impeachment) is az ő kezükben van, ez nem csak az elnök, hanem magas rangú megválasztott és kinevezett hivatalnokok vád alá helyezésére is áll – ezekben az esetekben a Képviselőház a vádló, a bíróság pedig – a Legfelsőbb Bíróság elnökének elnöklete alatt – a Szenátus. 
„Mindebből az következik, hogy az elnök a Kongresszus felhatalmazása nélkül nem hozhat törvényeket, nem üzenhet hadat, nem költhet pénzt, továbbá nem hagyhatja figyelmen kívül  a bírósági döntéseket” – összegezte az esetünkben Trump kezét megkötő szabályokat.
További korlátok is állnak az elnök előtt.
Az alkotmányos megkötéseken túlmenően, az elnököt korlátozza a közvélemény is – jegyezte meg Radványi, rámutatva, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül, ha nagyon erős az amerikai emberek ellenvéleménye. S miután az Egyesült Államokban demokrácia van, nem ignorálhatja a média véleményét sem, hiszen az a választások miatt fontos szempont. Végül a negyedik korlátozás: az elnöki hatalmat az is korlátozza, hogy egymaga nem köthet nemzetközi szerződéseket.

Ugyan ő a végrehajtó hatalom feje, de nem használhatja mintegy személyes eszközként sem a szövetségi bürokráciát, sem a katonaságot. „A végrehajtó hatalom elsősorban a törvényeknek, a szabályoknak és ami nagyon fontos, az intézményesített politika kultúrának van alávetve” – összegezte.

De mi a helyzet a szankció alóli felmentéssel?

Trump mégiscsak beszélt az Orbánnal folytatott washingtoni tárgyaláson a szankció alóli felmentésről, holott, a fentiek alapján, erre nincs hatalma? – kérdeztük. Radványi szerint ugyan kinyilváníthatja a magánvéleményét, de egyrészt az már kongresszusi tanulmányozás kérdése, hogy megkapja-e hozzá a támogatást, másrészt pedig az is kérdés, megfelel-e az alkotmánynak és a hatályos jogszabályoknak. Ezeket sem Trump, sem egyetlen amerikai elnök sem hagyhatja figyelmen kívül. Az elnök mondhat bármit, ígérhet bármit, ha a Kongresszus nem hagyja jóvá, akkor az nem emelkedik jogerőre, s ez különösen igaz arra, aminek nemzetközi vonatkozása is van. A két- és a többoldalú megállapodásokhoz egyaránt szükség van a Kongresszus jóváhagyására, addig nem emelkedik jogerőre, amíg nincs ratifikálva. Hiába ír tehát alá az elnök bármilyen nemzetközi megállapodást, az amerikai jog betűje szerint addig nem köti sem a végrehajtó, sem a törvényhozói, sem az igazságszolgáltatási ágat.

A szankció-felelős hivatal 

És mi a helyzet az OFAC-kel, azaz az Idegen Vagyont Ellenőrző Hivatallal (Office of Foreign Assets Control), hol van annak szerepe és egyáltalán, tegyük tisztába, mi az, milyen jogosítványai vannak, s milyen tevékenységet végez? – ennek elmagyarázására is kértük Radványit. Az OFAC a Pénzügyminisztérium egyik főosztálya, amely külföldi vagyonokkal, intézményekkel, cégekkel, személyekkel kapcsolatos szankciókkal foglalkozik – magyarázta. Feladata a gazdasági és kereskedelmi szankciók érvényesítése, tiszteletben tartatása. Ezen túl az is, hogy kikényszerítse a Kongresszus által megszavazott törvényeket, a Kongresszus és a bíróság által jóváhagyott elnöki rendeleteket, s mindazt, ami az Egyesült Államok külpolitikai, nemzetbiztonsági érdekeit szolgálják. Az Oroszországgal folytatott kereskedelem pedig felvethet nemzetbiztonsági kérdéseket is az Egyesült Államok számára, de ugyanígy az EU és NATO számára is – emlékeztetett.

A meghozott szankciók irányulhatnak külföldi kormányok, terrorszervezetek, drogkartellek, kiberbűnözők, továbbá azok ellen, akik visszaélnek az emberi jogokkal. Célpontjai lehetnek magánszemélyek és cégek is, amikor az OFAC korrupciót, csalást és/vagy egyéb büntethető cselekedeteket vél felfedezni. A hivatal blokkolhatja, befagyaszthatja a vagyont, megtilthatja amerikai intézményeknek, polgároknak, hogy üzleti kapcsolatot tartsanak fenn a szankcionált államokkal. Van egy olyan kategória is, amit a „célkeresztbe kijelölteknek” (specially designated) tartanak fent. Ilyen volt Rogán Antal is. És vannak persze szektorális és állami szankciók is – ilyenekkel sújtja az USA Oroszországot, Észak-Koreát, Iránt és bizonyos értelemben Kínát is. A gazdasági szektorokra példa az orosz energia-és pénzügyi ágazat, de lehetnek speciális esetek is, akár a választásokba való külföldi beavatkozás. 

Az OFAC hatalma nagyon jelentős. Miután az egész globális pénzügyi szektor leginkább a dollártól függ, s a legerősebb bankok a világméretű hálózatokkal rendelkező amerikai bankok, a hivatal pedig olyan pénzügyi büntetéseket szabhat ki, amelyeket nem csak milliókra, hanem milliárdokra, sőt trilliárdokra is kiterjedhetnek, korlátozás erre ugyanis nincs. Korlátlan a nyomozási hatásköre is, információk gyűjtésére minden további nélkül felhasználhatja az amerikai hírszerzés bármelyik szervét. 

S hogy kik ellen nyomoznak és miért? A nyomozást az elnök is kérheti, a pénzügyminiszter is, akit erre kérhet a Kongresszus bármely képviselője és szenátora. Ezen túl, magánszemélyek és intézmények is kezdeményezhetik – mondta Radványi, aki – mint említettük már – maga is fordult már a hivatalhoz. 

Ami a listáról való levételt illeti: Barack Obama elnöksége óta joga van az elnöknek, hogy akár indoklás nélkül megtegye azt – ahogy Rogán Antal levétele esetében történt.

Mi várható?

Radványi nem akar spekulálni arról, hogy mi fog történni az Orbánék által kommunikált szankció alóli esetleges mentességről. Ám arra felhívta a figyelmet, hogy ez egyben nemzetbiztonsági ügy is, hiszen Magyarország, az Európai Unió és a NATO tagjaként azt szeretné elérni, azt kéri, hogy mentesítsék a Lukoil és a Rossznyeft elleni szankciók hatálya alól, azaz az alól, hogy megszüntesse az oroszoktól való függőséget az olajban és gázban, holott tudvalevő, hogy Moszkva ezt is használja a saját külpolitikai céljainak a megvalósítására. Az azonban tény: „nemhogy korlátlan idejű, de még az egy éves szankció alóli felmentés sincs ’lepapírozva’, ebben pedig az OFAC játssza majd a legnagyobb szerepet” – hangoztatta. 

„Akárhogyan is, ez egy nesze semmi fogd meg jól ígéret volt, de még ha nem is az lenne, akkor sem lenne kőbe vésve, hiszen bárki, akár egy magánszemély, akár egy szervezet vagy a Kongresszus bármely tagja, akár a végrehajtó hatalmon belül valami, valaki megkérdőjelezheti és a szövetségi bírósághoz fordulhat az üggyel” – szögezte le Radványi. A kikötés csak annyi, hogy az, aki ezt szorgalmazza, érintett legyen az ügyben – tette hozzá.

„Washingtonban tehát semmiben nem állapodtak meg a tárgyalófelek, Orbánék azonban most a semmiből próbálnak várat építeni úgy is, hogy közvetett módon hazugsággal vádolnak meg amerikai személyeket, politikusokat, ami közép- és hosszú távon politikailag nem használ Magyarországnak” – összegezte Radványi Miklós. „Ez Trump politikai gesztusa a választás előtt, ami persze szembemegy a Fidesz által sokat hangoztatott magyar szuverenitással, ha ezt Magyar Péter vagy bármely más magyar politikus tenné, rögtön a Szuverenitásvédelmi Hivatalért kiáltanának Orbánék” – tette hozzá.