Orbán később visszahozza a polgármesterek jogfosztását
A szerdai nap a döbbeneté volt. Minden józanul gondolkodó ember elképedve olvasta, hallotta a hírt, hogy Orbán a veszélyhelyzetet kihasználva – Semjén Zsolt képében – át akarja írni az októberi választási eredményeket. A kormányfő a vírus fedezetében elérkezettnek látta az időt, hogy véget vessen minden helyen az ellenzéki irányításnak; olyan törvényjavaslatot terjesztetett be, amely kiiktatta volna a polgármestereket a döntéshozatalból, azt a fideszes védelmi emberekre bízta volna. Igaz, hogy egy nappal korábban arról beszélt, hogy léket kapott a védekezés, mivel az ellenzék nem szavazta meg soron kívül – a házszabálytól eltérve – a felhatalmazási törvény napirendre vételét, és emiatt – majdnem – megszűnt az azonnali intézkedések lehetősége, ám mit sem zavarta az ellentmondás: ez a törvény öt nappal meghosszabbította volna a városvezetők határozatainak végrehajtását.
Mindenki hüledezett, elképedt, értelmezett, magyarázott. Jómagam épp a Klikktv interjúalanyát, Szakács László szocialista elnökhelyettest kérdeztem a helyzetről, amikor a beszélgetés közben érkezett a hír: visszavonták a javaslatot. Később értesülhettem arról, hogy Gulyás Gergely a társadalmi összefogás szükségességével magyarázta a meghátrálást. Hogy erre a beterjesztés előtt miért nem gondoltak, az tökéletesen mindegy, a szándék ugyanis egyértelművé vált. Bosszút állni a választókon.
Azokon a választókon, akiknek elegük van az Orbán-rezsimből. Őket egyébként aligha nyugtatta meg a pillanatnyi meghátrálás, a kezdeményezés ugyanis a Napnál világosabban rámutatott arra, hogy mire akarja felhasználni a miniszterelnök a vég nélküli felhatalmazást. Nem pusztán a hatalma kiterjesztésére, hanem – és ezt is a járvány okozta helyzet kihasználásával – minden olyan lépésre, amelyet eddig még nem tett meg. Vagyonszerzésre – Schmidt Máriának értékes budai ingatlanok átadásával –, titkosításra – Budapest-Belgrád vasútvonal –, az egyházi vagyon növelésére, és még sorolhatnak a Semjén-féle ötletroham, nem visszavont elemeit. A Liget-projekt folytatását lehetővé tevő javaslattal pedig végképp felrúgná a fővárossal kötött megállapodást a kormány.
Ezek persze eltörpültek a polgármesterek trónfosztását célzó törvénytervezet mellett; meglehet éppen ez volt a célja a csomag, a salátatörvény benyújtásának. Sokan vélekedtek ugyanis úgy, hogy így volt ez kitalálva; miközben azon örvendezünk, hogy visszavonták a polgármesterekre vonatkozó passzust, a többi – szintén gyalázatos – elképzelés simán átcsusszan a nagy hangzavarban. Nem vitás: a legtöbbeket az érdekelte, hogy mi történhetett néhány óra leforgása alatt, mi hozta el a fordulatot? Az általános felháborodás? A polgármesterek tiltakozása? Az ellenzék azonnali, egységes fellépése? Én magam sokkal inkább az unió nyomására gondolok, hiszen láthattuk: az európai vezetők, lett légyen jobb-, vagy baloldaliak, egyaránt elítélték Orbán királlyá avatását. De nincs sem erről, sem arról bizonyosságunk, csak a puszta tény áll velünk szemben: Orbán elállt a szándékától.
Halleluja, kiálthatnánk, lám, ilyen is előfordul Pannóniában. Aztán kiderül, hogy korai az öröm. Este Kovács Zoltán államtitkárt delegálta a Fidesz az ATV Egyenes beszéd című műsorába. Hogy miért pont őt, miért pont azt az embert, aki a veszélyhelyzet egyik legellenszenvesebbé vált figurája, és akiről – nem mintha eddig ne tudtuk volna – csak annyi derült ki, hogy ilyenkor sem képes tisztességesen beszélni, bánni a sajtóval, ilyenkor is csak gyűlölet-keltésre alkalmas az ellenzékkel szemben is, azt nem tudhatjuk. Illetve gondolhatjuk: ez is a Fidesz cinizmusának része, ő ugyanis nem fogja megtépni a ruháját, mint azt – némi jóindulattal – megtette Gulyás Gergely, ő most is támadni, tagadni, sumákolni fog.
Így is történt. De ennek már nincs is jelentősége. Hogy Kovács Zoltán miként borzolja az idegeinket, szinte lényegtelen. Az viszont már kevésbé, amit mond. Illetve, amit a visszavont törvénytervezet kapcsán mondott. Azt ugyanis, hogy még csak a veszélyhelyzet elején tartunk, még nem jött el az ideje ennek a jogszabálynak. Vagyis: kétséget sem hagyott afelől, hogy ezt az elképzelést nem vették le napirendről, később, amikor már beleszoktunk a rendkívüli állapotba, és az otthoni karanténunkban ülve, az utcai ellenállás kizárásával – addigra kijárási tilalom? – fogunk vele újra találkozni. Kovács nem magától mondta: neki ez volt a feladata. Az, hogy a sorok között elrejtve, tartsa fenn a fenyegetettséget, szokjunk a gondolathoz, hogy amikor visszahozzák a tervet, már ne is ütközzünk meg rajta.
Ez nem az internetadó, itt Orbán hatalmáról van szó. Márpedig annak teljesnek és végtelennek kell lennie.
