Orbán megfújja a harci kürtöt
Egy évvel ezelőtt szabadságharcossá avatta magát Orbán Viktor Tusványoson, miközben, kategorizálva a V4-eket a magyarokat romantikusnak nevezte. Azt nem részletezte, hogy beleértett-e minden magyart, a liberálisokat is, mivel hosszan beszélt az illiberalizmus diadalmenetéről.
Mindezt most azért emeljük ide, hogy figyelmünket ismét fordítsuk Tusnádfürdőre, az idén már harmincadszor találkoznak a magyar jobboldal jelesei ezen a helyszínen, Orbán Viktor vezényletével. Nem akarunk gúnyolódni, nincs is rá okunk, azt ugyanis el kell ismerni, hogy Orbán olyan hagyományt teremtett, amelyre mindenki odafigyel; nem kell neki miniszterelnöknek lennie ahhoz, hogy az érdeklődés középpontjába kerüljön a rendezvényen elhangzó beszédével.
A jobboldal potentátjai igyekeznek is mind ott csápolni – ez megint nem gúny, legalábbis nem Orbán felé – az első sorokban, jól látható helyen ülni, hogy az előadói pultról is látható legyen a mély egyetértés. Tulajdonképpen nehéz megtippelni, hogy hol akarnak inkább orbáni közelségben lenni: Tusványosan, vagy a felcsúti (székesfehérvári) VIP-páholyban. Nyilván akkor nehéz lenne a döntés, ha a két esemény egybe esik, a Vidi azonban most csütörtökön játszik, így a szombati Orbán-beszéd meghallgatása elől elhárul minden akadály.
Merthogy szombaton bizony megint koncentrálnunk kell, milyen jövőt olvashatunk ki a magyar miniszterelnök beszédéből. Többnyire belemegy komoly világpolitikai elemzésekbe, és ezen belül igyekszik elhelyezni a régiót, Magyarországot és saját magát. Ez utóbbinak, azaz saját személyének egyre nő a történelmi szerepe; így lett tavaly a rendszerváltás szabadságharcosa, amit megint nem iróniával említünk, egyszerűen a hűség kedvéért. A múlt átalakítása, tudjuk, amúgy is zajlik, és ehhez nagy mértékben asszisztálnak éppen azok, akik ott az első sorban csápolnak. Mondjon bármit Orbán, ahhoz ők igyekeznek még hozzátenni; Karinthy rossz tanulója hozzájuk képest egy flegma, figyelmetlen figura.
Pedig a kormányfői jóslatok nem nagyon váltak be, legalábbis a tavalyiak nem, állítása szerint – például – a legjelentősebb politikai történése a 2018-as időszaknak a visegrádiak megerősödése volt. Orbán úgy ítélte meg, hogy sem az amerikai elnökválasztás, sem a francia belpolitikai választások nem hoztak olyan súlyú változást, mint a V4-e megerősödése. Úgy vélte: a politika centruma áthelyeződött Kelet-Közép Európára, Varsóra, Budapestre…
Nem lenne meglepő, ha erre a gondolatra az idén is visszatérne. Visszatérne azért, mert ugyan a nemzetállamok megerősödését jövendölte, és azt, hogy a migrációt elutasítók fogják majd vezetni és megújítani az Európai Uniót, ez a számítása azonban nem jött be. De, a jelek szerint, nem is bukott el teljesen, és noha igazi vezetői skalpot nem tudtak a V4-ek szerezni, azzal azonban mindenképpen eldicsekedhetnek, hogy a csúcsjelöltek elbuktatásában szerepük volt, és talán az új bizottsági elnök megválasztásában is.
Nagyon furcsa lenne, ha Orbán gondolatai nem utaznák körbe ezt a helyzetet, és nem késztetné vastapsra a helyi – és vendégeskedő – közönséget, hogy kiemeli: von der Leyen általuk lett a szövetség vezetője, és általuk is maradhat majd ebben a pozícióban. „Nem fordulhat elő többet” – fogja mondani Orbán a rajongóinak -, hogy olyan ember irányítsa az Uniót, aki nem tiszteli a magyarokat és a térséget.
A jóslatok szerint a gazdasági helyzetről is fog szólni Orbán, a nemzetállamokra leselkedő veszélyről, de változatlanul domináns szerepet kap majd, véljük, a migráció megállításának szükségessége. Illetve, ahogy a szabadságharcos Orbán elhozta a rendszerváltást, úgy az illegális bevándorlás megállításában is döntő szerepet játszott. Általános alanyt fog használni, mi magyarokról beszél majd – ehelyütt nem leszünk romantikusok -, de mindenki érteni fogja, hogy voltaképpen róla van szó. Nem fogja említeni, hogy túl vagyunk a migráció okozta veszélyeken, ellenkezőleg. De azt egyelőre nem tudjuk kitalálni, hogy udvarias, vagy támadó hangot választ-e majd akár a németekkel, akár a franciákkal szemben.
A jelek arra utalnak, hogy Orbán a Néppárttal kiegyezett, úgy tűnik, vissza fogják emelni a Fideszt az EPP-be, ami azt is jelenti, hogy kénytelen lesz udvariasabb hangnemet választani. De azért ne féljünk: meg fogja találni az új ellenségeket, mert híveit csak úgy tudja lázban tartani, ha újra és újra megfújja a harci kürtöt.
Követőit úgy sem érdekli, hogy az a kürt többnyire hamisan szól.
