Orbán moszkvai útja: az EU most kóstol csak igazán bele, hogy kit is kaptak elnöknek
Szóba sem jöhet, hogy az Európai Unió felkéri a közvetítésre Orbán Viktort, hiszen teljes a bizalmatlanság az irányában, továbbmenve, egyik oldal sem bízik meg benne. Így értékelte Balázs Péter professzor a magyar kormányfő pénteki moszkvai útját. Szerinte ez a látogatása nyilvánvaló provokáció a szövetségeseivel szemben, nincs még egy kormányfő, aki ezt meg merné tenni, kiváltképp közvetlenül egy nagyon fontos NATO-csúcs előtt. De Orbán egy fokozódó konfliktuspályára navigálta magát, folyamatosan élezi a helyzetet és ebből jól nem jöhet ki. Ma már úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú.
Ahogy Kijevbe Volodimir Zelenszkij ukrán elnökhöz, úgy pár nappal rá Moszkvába, Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz is teljes titoktartás közepette indult el Orbán Viktor. A látogatást olyannyira nem verték nagydobra, hogy Orbán a Magyar Rádiónak adott szokásos péntek reggeli interjúnak álcázott kinyilatkoztatásözönében is elkente a kérdést, annyit mondott, hogy „béke csak akkor lesz, ha valaki megcsinálja”, illetve, hogy „Magyarország nem vállalhatja ennek a felelősségét, erre nincs se mandátumunk, se megfelelő nemzetközi politikai súlyunk nincs megfelelő nemzeti össztermékünk, hadseregünk és így tovább, de tudunk jó eszköz lenni a Jóisten kezében, tudunk jó eszköz lenni a békét akaró emberek kezében”.
Az út, a Putyinnal tervezett moszkvai tárgyalás híre az utazás előestéjén szivárgott csak ki, a többi között a VSquare nemzetközi oknyomozó portál tagja, Panyi Szabolcs az X-en (korábban Twitter) tette közhírré értesülését, kiegészítve azzal, hogy Lavrov orosz külügyminiszter kebelbarátja, Szijjártó Péter is vele tart. Az utazás már elkezdődött, de még akkor sem volt semmilyen hivatalos jelzés Budapesten róla, a HVG derítette ki, hogy kora reggel felszállt Budapesten az általában a Szijjártó által a világban repkedésre használt repülőgép, ami később meg is érkezett az orosz fővárosba.
Az Európai Unió vezetői mindenesetre már ezelőtt is tiltakoztak. Charles Michel, az Európai Tanács főtitkára nem csomagolta be a mondandóját diplomáciai szépbeszédbe, amikor tudatta: „a soros elnökségnek nincs felhatalmazása az Európai Uniótól arra, hogy kapcsolatba lépjen Oroszországgal az EU nevében...az Európai Tanács álláspontja világos és egyértelmű: Oroszország az agresszor, Ukrajna az áldozat. Nem lehet tárgyalás Ukrajnáról Ukrajna nélkül”. Josep Borell, az EU külügyi főtárgyalója közleményben szögezte le, hogy „Orbán nem kapott felhatalmazást az Európai Tanácstól a moszkvai látogatáshoz. Az EU álláspontját számos ET-következtetés tükrözi az oroszok Ukrajna elleni agresszív háborújáról. Ez az álláspont pedig kizárja a hivatalos kapcsolatokat az EU és Putyin között. A magyar kormányfő semmilyen módon nem képviseli az Európai Uniót”. Donald Tusk lengyel kormányfő pedig az X-en tette fel a költői kérdést: „A moszkvai látogatásáról szóló pletykák nem igazak, ugye, Orbán Viktor?” A Szabad Európa idézett egy magát megnevezni nem kívánó brüsszeli forrást, amely közölte, hogy Orbán nem is értesítette az EU-t a tervezett moszkvai látogatásáról.
Az ismert körülmények között ezt hogyan meri meglépni Orbán? Ebben vajon nem keveredik a „meghosszabbítom Bicskéig” effektus és az én vagyok a „békeangyal” melldöngetés? Egyáltalán, mi a motivációja? Mi a célja? Balázs Pétert kérdeztük.
„Orbán Viktor most csinál egy showműsort, miután megvonták tőle a lehetőséget, hogy a soros elnökséget adó tagállam kormányfőjeként az Európai Parlamentben mondhassa el az eszméit” – mondta a korábbi külügyminiszter, európai biztos, hozzátéve: teszi ezt két területen. Egyrészt felborogatja a szélsőjobbot, másrészt teszi ezt a kedvenc terepén, a külpolitikában, amiről azt gondolja, hogy – miután idehaza minden rendben, kézben van – szabadon szárnyalhat a nemzetközi terepen, hiszen van erre némi fogadókészség. Ezzel pedig kompenzálni akar.
A moszkvai látogatás nyilvánvaló provokáció a szövetséggel szemben, nincs még egy kormányfő, aki ezt meg merné tenni, közvetlenül a NATO-csúcsértekezlete előtt – mutatott rá Balázs Péter. Orbán számára azonban – több mint 14 év kontroll nélküli kormányzás után – megszokott dolog, hogy bármit megtehet, hiszen itthon nincsenek fékek és ellensúlyok, nem kell számot adnia a parlament és a közvélemény előtt, a média pedig le van igázva. Cselekszik tehát, ahogy akar. „Az EU pedig most kóstol csak bele igazán abba, hogy kit is kaptak elnöknek, ezek ugyanis Orbánnak még csak az első lépései” – fogalmazott, megjegyezve elszabadult hajóágyúként viselkedik, vagy ahogy mi, magyarok mondjuk, elszaladt vele a ló. „Az orosz játszma pedig amúgy is egy régi témája, mindenkinél közelebb mer menni Putyinhoz, nem tudjuk, hogy ez valóban az ő merészsége, vagy valami kényszer hatására cselekszik, nem tudom megválaszolni, mi lehet a háttérben, bár rebesgetni szoktak ezt, meg azt.”
Most ebben a nagyon kényes helyzetben egyszer meglepi a világot és a szövetségi rendszert azzal, hogy közel két és fél évvel az Ukrajna ellen indított orosz háború kitörése után elmegy Kijevbe tárgyalni Zelenszkijjel, ami idő alatt Szijjártó már be is jelentkezett Moszkvában, ahol Lavrovval egyeztetett, aminek bizonyára témája volt Orbán mai moszkvai látogatása is. Hogy Putyinnal miről fog tárgyalni, az ugyanakkor nagy kérdés – mondta Balázs.
Hova tegyük azt kijelentést, hogy esze ágában sincs az EU nevében tárgyalni? Az EU soros elnökeként nem az EU nevében tárgyal a nemzetközi színtéren? – tettük fel a kérdést. Annak, aki jártas uniós ügyekben, egyből az jut az eszébe a mostanra időzített látogatásról, hogy vajon kinek a nevében tárgyal Orbán Moszkvában – értett egyet Balázs Péter. Hiszen nem tudja letenni a soros elnök kalapját, ő most az EU elnöke, s ezért is nagyon kemény választóvonalat kellene húznia, deklarálva, hogy ezt most magyar miniszterelnökként teszi. De persze tudjuk, hogy Orbán szeret kétértelmű helyzetekkel zsonglőrködni, s ebben a helyzetben egy kikacsintás is elég arra, hogy én vagyok a soros elnök. Elég, ha szavakban ugyan azt mondja, hogy nem hatalmazták fel, de azt sugallja, hogy a tagállamok vezetői közül a kormányfői posztot a legrégebb óta betöltő politikusként, kiválóan ismeri a járást, s tulajdonképpen az unió nevében cselekszik. Orbán pedig ezt szemrebbenés nélkül meg is teszi.
A helyzet azért is kényes, hiszen fontos NATO-csúcs és főtitkár-váltás előtt állunk, ilyenkor pedig az ellenséggel barátkozni tilos – ezt egyébként már az amerikai vezetés is megüzente Orbánnak, David Pressman útján. Orbán azonban fütyül minderre, és dafke teszi, amit akar, előállva azzal a demagóg szöveggel, hogy ha nincs párbeszéd, akkor majd ő elhozza a párbeszédet. Igen ám, de a párbeszédhez tartalom is kell – hívta fel a figyelmet Balázs Péter, mert az még nem párbeszéd, hogy ketten leülünk az asztalhoz és nézzük egymást, valamit mondani is kell. Komoly anyaggal lehet csak leülni tárgyalni, olyannal, ami tartalmazza azt, hogy a tárgyaló fél mit akar mondani és mit akar elérni. Orbánnak azonban nincs ilyene, saját kútfőből sem, hiszen nyomát nem láttuk eddig annak, hogy létezne valamiféle magyar béketerve.
Ami pedig az EU-t illeti – amikor egy hasonló kényes ügyben az EU szeretne puhatolózni, akkor az a minimum, hogy egy külügyminiszteri tanácson a tagállamok képviselői megbeszélik az ügyet, majd megkérik az illetőt, hogy informálisan mondjon el ezt-azt a harmadik félnek, majd pedig visszatérve, számoljon be annak reakcióról. Ilyenre például Irán esetében is sort kerítettek. „De Orbán Viktor ilyetén felkérése szóba sem jöhet az Európai Unióban, hiszen teljes a bizalmatlanság az irányában, továbbmenve, egyik oldal sem bízik meg benne.”
Hova lehet még tovább rontani a kapcsolatait az EU-val? – kérdeztük. A korábbi külügyminiszter, uniós biztos szerint, mint egy gyenge szélhámos, Orbán arra játszik, hogy a soros elnökség bizonyos védettséget is jelent számára, az elnököt nagyon mégsem szégyeníthetik meg, hiszen az magára a szervezetre is rossz fényt vetne. De látszik, hogy a szervezet nem fogja tudni kezelni Orbánt, azt csinál, amit ő akar. Voltak várakozások, hogy majd megszelídül, s elnökként mégsem lesz bot a küllők között, ám dehogy! Még fokozta is a konfliktust – szögezte le Balázs Péter. Aki szerint Orbán, ahelyett, hogy ájtatos képpel dicsérné Európa nagyságát, inkább kifejezetten provokatív dolgokat mond és mondat az embereivel. Menczer Tamással mondatták, hogy Orbán egy nap alatt többet ért el, mint az EU két év alatt, ma pedig Boka János miniszterrel ismételtette meg ezt az ordas hazugságot. Ez nagyon éles kritikája az EU összes eddigi akciójának, az elmúlt két év Ukrajna-politikájának, ezzel ugyanis azt üzente Orbán, hogy semmit nem értek el, holott ez egészen egyszerűen nem is igaz. Ugyanakkor Orbán semmit nem ért el a kijevi úttal, ezt amúgy ő is beismerte, hiszen a sajtónyilatkozatában megköszönte Zelenszkijnek „az őszinte választ”, ez pedig lefordítva azt jelenti, hogy visszautasították.
Száguldunk tehát továbbra is lefelé a lejtőn az EU-ban? – kérdeztük végül. Balázs úgy fogalmazott, hogy egy fokozódó konfliktuspályára navigálta magát Orbán, amiből jól nem jöhet ki. Élezi a helyzetet, s közben a hátsó kisagyában ott van a vágy, hogy valahogyan megszerezze az uniós forrásokat. Ezt azonban nem ezzel fogja elérni, a brüsszeli bürokraták, a Bizottság tartja magát a szabályokhoz. S ne felejtsük! Ott van a lengyel precedens, ami bebizonyította, hogy a brüsszeli feltételeket igenis lehet teljesíteni – szögezte le.
Azután érkeztek az első érdemi hírek Moszkvából, hogy beszéltünk Balázs Péterrel. Akinek minden aggálya jogosnak bizonyult azzal kapcsolatban, hogy Orbán sumák módon az EU-t képviselőként állítja be magát. Mint a Telex tudósított: Orbán a tárgyalás előtt arról beszélt, hogy 2009 óta ez a 14. kétoldalú találkozójuk, „de valóban ez most különlegesebb, mint a továbbiak”. Azért is, mert július 1-től Magyarország átvette az uniós soros elnökségét”, ami „különlegessé teszi a mostani találkozásunkat”. Putyin hasonló retorikával fogadta: „Értem, hogy most nemcsak partnerünkként jött ide, hanem mint az EU-elnökségének képviselője... Arra számítok, hogy ön megosztja velem az ön álláspontját és az európai álláspontot” – mondta. |