Orbán nem áll le: újabb frontot nyitott az EU-val szemben
„A diszkrimináció tiltott az Európai Unióban, ám az is a diszkrimináció egy formája, ha valaki csak azért keres kevesebbet a kollégájánál, mert nő vagy ha lefokozzák, mert anyaságiról tér vissza. Az európai jog véd ezen negatív megkülönböztetések ellen!” – hirdeti az Európai Unió. És mit hirdet a magyar kormány? Egy nő szájába adva a következőt: „Ne higgye el, hogy életünk minden pillanatában össze kéne mérni magunkat egymással, és legalább olyan beosztással, legalább akkora fizetéssel kellene rendelkeznünk, mint a másiknak”. Amúgy az újabb front nyitásának az abszurditását tovább fokozva: Magyarországon a különbség elmarad az uniós átlagtól.
Értjük persze, hogy a Fidesz szavazói között arányaiban az átlagnál jóval magasabb a magukat macsónak tartó férfiak (lásd például a gyakorlatilag következmények nélküli vak komondor-ügyet), s azzal is tisztában vagyunk, hogy kell ismét egy olyan gumicsont, amit az ellenzék és a közvélemény csócsálhat (addig sem érdemi kérdésekkel), ám az már érthetetlen (vagy talán éppenhogy érthető?), hogy miért pont egy olyan kérdést rángattak elő, amelyikkel ismét sikerül szembemenni annak a közösségnek az értékeivel, szabályaival, amelyhez Magyarország is tartozik.
Ezúttal Novák Katalin, a családokért felelős tárca nélküli miniszter indította a kampányt. Hétfőn közzétett infovideójában („amelyben arra keressük a választ, hogyan lehet sikeres, erős egy nő” – mondja) olyanokat volt képes fejtegetni, mint hogy „Ne higgye el például, hogy nekünk, nőknek folyamatosan versenyeznünk kellene a férfiakkal. Ne higgye el, hogy életünk minden pillanatában össze kéne mérni magunkat egymással, és legalább olyan beosztással, legalább akkora fizetéssel kellene rendelkeznünk, mint a másiknak...egy rosszul értelmezett emancipációs küzdelem” miatt. Eltekintve attól – bár ez önmaga is sokat elárul Novák Katalin, pontosabban az Orbán-kormány üzenetéről –, hogy a hangsúly azon van, hogy mit NE tegyen a nő, nem pedig azon, hogy mit tegyen, szóval eltekintve ettől, több szinten és megközelítésben is vészes tartalmat közvetít.
Cikkünkben egyetlen megközelítésben foglalkozunk Novák Katalin mondandójával, ami – kétségünk ne legyen! – egyenlő azzal, amit az őt díszpintyként a családokért felelős miniszterként kinevezett macsó társaság gondol. Mégpedig azzal, hogy a nőknek nem járnak egyenlő körülmények az életben, a munkában.
Ez pedig egy újabb támadás az EU értékei ellen.
Amit magyarra lefordítva ugyanis úgy hívnak, hogy diszkrimináció! Szembemegy az Európai Unió értékeivel és jogrendjével, s ami ellen fel lehet lépni európai jogi eszközökkel is. Az EU fenntartható fejlesztési céljainak egyike éppen a nemi diszkriminációt nevesíti, a cél, hogy 2030-ra minden nőnek egyenlő feltételeket és jogokat biztosítsanak, hogy a társadalom teljes jogú tagja lehessen.
Mit is mondott Novák Katalin? „...ne higgye, hogy legalább olyan beosztással, legalább akkora fizetéssel kellene rendelkeznünk, mint a másiknak”. Pedig, az uniós jog szerint igenis ez jár a nőknek!
Ami külön pikáns: a meghirdetett újabb front területén Magyarország nem áll annyira rosszul: az Európai Unió középmezőnyében vagyunk például abban a mutatóban, amely a férfiak és a nők közötti bérezés különbségét mutatja. Míg az EU tagországokban a nők átlagosan 14,1 százalékkal kapnak kevesebbet, mint a férfiak, Magyarországon a különbség ennél kevesebb, 12,2 százalék (a legfrissebb, idén novemberben kiadott jelentés szerint, ami 2018-as adatokat közöl). Az uniós átlagon belül elég nagy egyébként a szórás: Luxemburgban például csak 1,4, Romániában pedig 2,2 százalékos a különbség, miközben Németországban 20,1, Ausztriában 20,4, Észtországban pedig 21,8 százalékra rúg.
De fordítsuk le közérthetőbb nyelvre az adatokat. Az, hogy a nők 14,1 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál (órabérben mérve), annyit jelent, hogy durván évi két hónapot „ingyen” dolgoznak a férfiakkal összehasonlításban. S habár évről-éve javul a helyzet, a javulás igencsak lassú: az elmúlt nyolc évben összességében nem egészen két százalékponttal mérséklődött a szakadék a férfiak és a nők bérezése között.
Ugyanakkor szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a diszkrimináción túl is számos más, elfogadhatatlan oka van a férfiak és a nők bérezése közötti különbségének. Az eltérés 30 százaléka annak az eredménye, hogy a nők rosszabbul fizető állásokban dolgoznak, például az oktatásban és a szociális ellátórendszerben. Befolyásolja a nők alacsonyabb bérezését az is, hogy a topvállalatok vezetőinek csak a tizede nő. Emellett a nők kevesebb időt töltenek fizetős munkákkal, s többet a nem fizetős feladatokkal, összességében azonban több időt töltenek munkával, mint a férfiak. Nem véletlen, hogy az EU szorgalmazza és ösztönzi nem csak a szülői feladatok egyenletesebb vállalását a férfiak és a nők között, hanem a megfelelő szociális ellátórendszer, valamint vállalati politikák rugalmas alakítását is.
