Orbán nem szórakozhat a végtelenségig a Nyugattal

A NATO főttikára bízik benne, hogy még a kedden nyíló vilniusi csúcstalálkozó előtt létrejöhet az egyezség Törökország és Svédország között. Jens Stoltenberg úgy vélte, Stockholm már teljesítette a török feltételek nagy részét, így nem lehet akadálya tagságának. Az amerikai elnök eközben kijelentette, nagyon fontosnak tekinti az északi ország felvételét. Joe Biden úgy fogalmazott, hogy Svédország erősebbé teszi a NATO-t, és ugyanazokat az értékeket vallja, mint az észak-atlanti szövetség tagállamai. A svéd kormányfővel, Ulf Kristenssonnal folytatott megbeszélése után az elnök lényegében üzent is annak a két országnak, amely hosszú ideje blokkolja a csatlakozást. Hiszen azt mondta, a svédeket már a szövetség tagjának tekinti.  

A NATO-tagállamok állam- és kormányfői a litván fővárosban megerősíthetik ezt az álláspontot, de érdemi lépésre addig nem lesz lehetőségük, amíg a törökök és a magyarok nem ratifikálják a svédek felvételét ugyanúgy, ahogy tavasszal Finnország esetében megtették. A magyar vezetők – így Orbán Viktor, Kövér László és Szijjártó Péter is – álságos nyilatkozatokat tesznek az ügyben. Mindannyian azt hangoztatták, hogy a kormány ugyan támogatja Svédország tagságát, de nem tud mit tenni, mert a parlament nem tűzte napirendre a kérdést, miután a kormánypárti frakció ellenáll. Azt persze határon belül és kívül is mindenki tudja, hogy az a frakció úgy ugrál, ahogy a miniszterelnök fütyül. Pénteki bécsi látogatásán Orbán Viktor tulajdonképpen el is szólta magát, amikor közölte, Magyarország kapcsolatban áll a NATO főtitkárával és a Törökországgal is. Ha pedig úgy látják, hogy „tennivaló van" – fűzte hozzá –, akkor cselekedni fognak.

Mennyire kell komolyan venni ezt a legalábbis kétértelmű nyilatkozatot? És vajon Biden elnök figyelmeztetése hathat-e a magyar külpolitikára? – kérdeztük a Republikon Intézet vezetőjétől.  

A miniszterelnök tudja, hogy ezt a csatát elvesztette, azt hitte, a végtelenségig lehet szórakozni a nyugati világgal, sakkban tartani az Európai Unió és a NATO tagállamait. Csakhogy a fejlett polgári demokráciáknak elegük lett ebből, ennek isszuk mindannyian a levét és nem csak ebben az egyetlen kérdésben – mondta Horn Gábor. Hozzátette, a jelek szerint Orbánék tudomásul vették, hogy a nyugati világban „elvesztették szövetségeseik szimpátiáját. Így nem marad más nekik, mint az ócska keleti hordák irányába nyitni. A magyar kormányfő imádkozik a tízezreket börtönben tartó török államfő, Recep Tayyip Erdogan választási győzelméért és lelkesen drukkol az idegengyűlölő Donald Trumpnak, hogy legyen újra elnök, mert szerinte már rég megoldotta volna az orosz-ukrán háborút is. Számára nem maradt más, mint Kína, Putyin, a belorusz elnök, az ócska diktátorok barátsága”. Horn Gábor utalt rá, hogy a Republikon Intézetnek vannak adatai is arról, mit gondol minderről a magyar közvélemény. A magyar nép még mindig inkább Nyugat-barát, mint azt a jelenlegi hatalom gondolná. A magyar polgárok a nyugati világot látják maguk előtt követendő példának, oda vágynak, de közben jelentős részük tudomásul veszi, hogy a magyar politika más húrokon játszik. Azt sem hagyják viszont figyelmen kívül, hogy a hatalmi elit gyerekei sem Ankarába mennek tanulni, hanem nyugatra, Párizsba, Amszterdamba és gyakran ott is maradnak.

A magyar kormány nem teheti meg és nem is teszi meg, hogy nem veszi figyelembe az amerikai figyelmeztetéseket – folytatta a politológus. Már csak azért sem, mert tisztában kell lennie vele, hogy Magyarországnak elemi érdeke a magyar hadseregnél százszor erősebb katonasággal rendelkező Svédország NATO-tagsága. Ez ugyanis északról is védené a szövetséget egy esetleges orosz agresszióval szemben. „Amit tehát a magyar vezetés ebben az ügyben tesz, az kimeríti a nemzetellenes tevékenység fogalmát” – szögezte le Horn Gábor. Az pedig nem érv, hogy svéd politikusok netán „csúnyákat mondtak a mi szép hazánkról, hiszen a szövetségeseink is megtették ugyanezt. A hollandoktól kezdve a már befogadott finneken keresztül a franciákig senki sincs megelégedve a magyar kormány uniós politikájával.” Budapesten azt is tudomásul kellett venniük, hogy a magyar politika nem sokat számít a világpolitikában. Bár magyar politikusról a nemzetközi színtéren még annyit nem beszéltek, mint Orbánról, de csak, mint negatív példáról és nem, mint meghatározó jelentőségű szereplőről. Horn Gábor emlékeztetett rá, hogy a magyar miniszterelnök megszavazta az unió mind a 11 eddigi szankcióját, nagyon lényeges kérdésekben sosem állt ellen. Itthon ugyan azzal dicsekszik, mennyire karakán migráns-ügyben, de ez is hazugság. Hiszen senki sem akar migránsokat telepíteni Magyarországra, ha nem akarnak befogadni, meg lehet váltani pénzzel, ráadásul ugyanekkor befogadnak rengeteg külföldit, olyanokat is, akik nem tudnák felmutatni a keresztlevelüket. „Magyarország nem vált világpolitikai tényezővé, sem Szijjártó, sem Orbán vitustánca nem változtatja meg az unió és a NATO politikáját. Ott most éppen azt tanulják, hogyan lehet egy olyan szövetségessel bánni, amely nem szövetségesként viselkedik” – mondta Horn Gábor.