Orbán polgárháborúja

Nehéz a látszólag ok nélkül megjelent plakát-szerű valamit másként értelmezni, mint egyfajta fenyegetést: a magyar katonák készek arra, hogy megvédjék a hazát. Csak azt nem tudni, kitől. A hirdetés a Nemzeti Sportban jelent meg, nem egyfajta harci gyakorlat illusztrálásaként, nem az egypárt rendszer MHK-gyakorlatának illusztrálásaként, hanem – és ez a kérdés. Miért? Miért pont most, miért pont ott? 

Nem véletlenül, nyilván, mint ahogy az sem véletlen, hogy máris petíció indult a háborús propaganda ellen. A háborús propaganda szövege a következőket mondja: „Igazság, erő, felemelkedés, együtt tesszük naggyá a Kárpát-medencét.” A közzétett anyagot háborús uszításként értelmezték a legtöbben – és joggal –, ezért is követelik, hogy mind az újság, mind pedig az Alapjogokért Központ vezetése határolódjon el tőle. Nem vállalok túl nagy kockázatot, ha azt állítom: nem fog. Sőt, lesznek „publicisták", akik az AK mellé állnak, megmagyarázva, hogy a dolog épp a fordítottja, csak a libernyákok próbálnak egy ártatlan hirdetésből kormány-ellenes hangulatot teremteni. 

Ezzel együtt, félredobva a kormányfőt kritikátlanul kiszolgálók magyarázatait, érdemes megállni egy pillanatra, milyen is most a helyzet Magyarországon? Vannak-e olyan körülmények, amikor a harcoló katonák képe üzen számunkra valamit? Első helyen, csak a kialakult feszültség okán, a színművészeti egyetem hallgatóinak akcióját kell említenünk. Orbán ugyan – ha jól figyeltem – nem nagyon vesztegetett szót erre az eseményre, de azt azért látnunk kell: a fiatalok ellenállása egyelőre erősödni látszik, egyre több egyetem diáksága, értelmiségi csoport csatlakozik hozzájuk, és a hatalom most még tehetetlenül nézi a fejleményeket. A történelemből tudjuk – és ezt tudja Orbán is –, hogy egy ilyen megmozdulás könnyen eszkalálódhat, e pillanatban azt sem tudhatjuk, hogy a vasárnap délutáni élőlánc miként fog véget érni. Sosem lehet kizárni, hogy a békés szándékú tüntetők mellett ne bukkanjon fel egy radikálisabb, vagy éppen provokatív szándékú csoport, amely okot és lehetőséget ad a rendőrségnek, katonaságnak a közbelépésére. Ismétlem: ezzel a miniszterelnök is tisztában van, mint ahogy mi már azzal vagyunk tisztában, hogy ő nem hajlandó visszalépni. Hogy adekvát legyek: ő még csak Vidnyánszkyt küldte a harctérre, de nyilvánvaló, hogy ő egymagában nem képes megoldani a helyzetet, talán ha lemondana, megnyugodnának a kedélyek, de ezt Orbán nem engedné számára, még akkor sem, ha lenne benne ilyen szándék. 

Aztán lépjünk eggyel tovább: itt van a járvány, az egyre növekvő számú fertőzött, a felkészületlen egészségüggyel. Hiába a sok kormányzati sikerjelentés, egyértelmű, hogy mind a kormány, mind pedig a magyar társadalom kiszolgáltatottan várja, mi is történik az ország lakosságával. A hatalom össze-vissza intézkedéseket hoz, eltilt utazásoktól, miközben saját tagjai békésen nyaralgatnak az Adrián, következmények nélkül. Odáig jutottunk – a tavaszi első hullám alapján joggal –, hogy fogalmunk sincs arról, mit is hihetünk el a kormányzati kommunikációból; mind az operatív törzs vezetője, mind pedig az egészségügyért felelős miniszter hiteltelenné vált, szavaik sokszor önmaguknak mondanak ellent, zavarosak, és csak a Főnök aktuálpolitikai céljait tartják szem előtt. 

Harmadik elemként pedig itt a gazdaság állapota. Hiába úszta meg Magyarország az első hullámot, hiába került kedvezőbb helyzetbe – és nem a kormány intézkedéseinek köszönhetően – más országoknál, elmaradtak azok a lépések, amelyek megkímélték volna az emberek jelentős részét a pandémia miatti leállás káros következményeitől. A magyar kormány – szemben más országok felelős vezetőivel –, mit sem törődött a bajba jutott munkavállalókkal, a rendkívüli állapotok között is nulla szociális érzékenységről tett tanúbizonyságot. És: megnyugodván a viszonylag olcsóbban megúszott helyzettől, nem készült fel arra, hogy jöhet még rosszabb időszak is. A gazdaságért felelős emberei V-alakú visszapattanásról, az MNB nehezen besorolható vezetője egyenesen növekedésről papolt, a többiek pedig arról, hogy a kormány sikerét még a vírusnak drukkoló, az intézkedéseket negligáló baloldal sem tudta megakadályozni. Most azonban szembe kell nézni a valósággal: emberek ezrei fognak tönkre menni, a pénz nélkül hagyott nyugdíjasok nagy csoportja áll majd ott a hó végén, étel, ital nélkül. A gazdaság szereplői tanácstalanok: vajon kik lesznek képesek egyáltalán túlélni ezt a helyzetet. És igen: könnyen előfordulhat, hogy a munkavállalók, a megélhetési nehézséggel küzdők egy része is radikalizálódik, és csatlakozik azokhoz az elégedetlenkedőkhöz, például az egyetemistákhoz, akik már amúgy is az utcán vannak. 

Nos, nekik üzen ez a plakát, mindannyiuknak üzen Orbán Viktor. És ez már nem a gyerekkori ólomkatonák felbukkanása egy felnőtt ember életében; ez egy polgárháború víziója. Nem a Kárpát-medencében, á, dehogy: itt Magyarországon. 

Legyünk észnél!