Orbán rendszere arra ösztönözte a településeket, hogy önálló döntések helyett alkalmazkodjanak a hatalomhoz
A 17. alaptörvény-módosítás nemcsak jogi, hanem politikai fordulópont is lehet – erről beszélt a KlikkTV Egyenleg című műsorában Lattmann Tamás nemzetközi jogász és Holoda Attila energetikai szakértő. A vita középpontjában az államfő leváltását lehetővé tevő szabályok, az Alkotmánybíróság átalakítása, az önkormányzatok szerepe és a jogállami átmenet dilemmái álltak. A vendégek több ponton elismerték a módosítások szükségességét, ugyanakkor számos döntést elhibázottnak vagy idő előttinek tartottak.
Új korszak vagy újabb viták kezdete?
Hatályba lépett az Alaptörvény immár 17. módosítása, amely a résztvevők szerint önmagában is jelzi, mennyire messze került Magyarország attól az alkotmányos stabilitástól, amelyet más demokratikus országokban természetesnek tekintenek. Lattmann Tamás emlékeztetett arra, hogy miközben az Egyesült Államok alkotmányát több mint két évszázad alatt alig húsz alkalommal módosították, Németország pedig évtizedek óta inkább a kiszámíthatóságot választja, Magyarországon már a tizenhetedik módosításnál tartanak.
A jogász ugyanakkor hangsúlyozta: most legalább lezajlott valamiféle vita a változtatásokról, és nem egyetlen éjszaka alatt született meg az új szabályozás. Szerinte azonban ez még mindig távol áll attól a társadalmi párbeszédtől, amely egy valódi alkotmányozási folyamatot jellemezne.
Lattmann szerint a mostani módosítások között több olyan technikai változtatás is található, amely hosszabb távon kifejezetten hasznos lehet. Ilyennek nevezte például a sarkalatos törvények körének szűkítését, amely csökkentheti a kétharmados döntések kényszerét, és rugalmasabbá teheti a kormányzást. Úgy vélte azonban, ezek valódi hatását csak hónapok vagy akár évek múlva lehet majd megítélni.
Az Alkotmánybíróság körüli vita maradt a legélesebb
A beszélgetés egyik legfontosabb témája az Alkotmánybíróság jövője volt. Lattmann Tamás élesen bírálta azt a megoldást, amely életkori korláttal próbálja lecserélni a testület egy részét. Úgy fogalmazott: ha korábban elítélték Orbán Viktor hasonló módszerét, amikor a rendes bíróságok bíráinak nyugdíjkorhatárát változtatta meg, akkor most sem lehet ugyanazt elfogadni csak azért, mert más politikai oldal alkalmazza.
A jogász szerint nem az életkor dönti el, ki alkalmas alkotmánybírónak. Úgy vélte, a jelenlegi rendszer helyett átmeneti megoldást kellett volna választani: ideiglenesen kibővíteni az Alkotmánybíróságot új, szakmailag hiteles tagokkal, világosan jelezve a nemzetközi partnerek felé is, hogy ez kizárólag egy meghatározott ideig tartó alkotmányos helyreállítás része.
Érvelése szerint ez sokkal nagyobb bizalmat épített volna ki a hitelminősítők, a befektetők és a külföldi elemzők szemében is. Most ugyanis – fogalmazott – kívülről sokan nem értik, hogy Magyarországon éppen rendrakás zajlik-e, vagy már egy új jogállami rendszer építése kezdődött el. Szerinte a két folyamatot nem lehet egyszerre végrehajtani, és ezt a bizonytalanságot a külföldi reakciók is tükrözik.
A jogász azt is kifogásolta, hogy olyan kérdések, mint az országgyűlési képviselők cikluskorlátozása, szerinte feleslegesen kerültek most napirendre. Ezeket inkább egy későbbi, átfogó alkotmányozási folyamat részeként tárgyalta volna, mert úgy látja, a kormány túl korán használta fel saját politikailag kedvező témáit.
Az önkormányzatok nélkül nem lesz sikeres az átalakulás
Holoda Attila szerint a 17. módosítás egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem adott érdemi jogosítványokat vissza az önkormányzatoknak. Úgy vélte, a következő években egyszerre kell helyreállítani a jogállamot, stabilizálni a gazdaságot és újraszervezni az állami működést, ehhez pedig nélkülözhetetlenek az erős helyi közösségek.
Az energetikai szakértő emlékeztetett arra, hogy az Orbán-kormány évei alatt fokozatosan vonták el az önkormányzatok forrásait, miközben a visszaosztott támogatások politikai lojalitástól függtek. Szerinte emiatt a polgármesterek gyakran csak tehetetlenül mutogathattak a központi kormányzatra, amikor a helyiek számon kérték rajtuk a rossz utak vagy az elmaradó fejlesztések okát.
Lattmann Tamás ehhez kapcsolódva azt mondta, az önkormányzatok feladata nem az országos politikai harcok megvívása lenne, hanem saját településeik működtetése. Véleménye szerint az Orbán-kormány éppen azzal számolta fel fokozatosan az önkormányzati autonómiát, hogy a normatív támogatások helyett egyre inkább központilag kiosztott, „pántlikás pénzekre” építette a rendszert. Ez arra ösztönözte a településeket, hogy önálló döntések helyett alkalmazkodjanak a központi hatalomhoz.
Holoda saját önkormányzati tapasztalatait is felidézte. Elmondta, hogy Hajdúszoboszló alpolgármestereként közvetlenül látta, miként működött a szolidaritási adó rendszere. Példaként említette, hogy miközben Hajdúszoboszlónak 270 millió forintot kellett befizetnie, a tízszer nagyobb Debrecen mindössze 170 millió forinttal járult hozzá ugyanebben az időszakban. Ez szerinte jól mutatta, hogy az önkormányzati finanszírozás nem pusztán gazdasági, hanem politikai eszközzé is vált.
A két vendég végül egyetértett abban, hogy a 17. alaptörvény-módosítás valóban egy új korszak kezdetét jelenti. Abban azonban már jelentős véleménykülönbség maradt közöttük, hogy a most elfogadott szabályok valóban a jogállam helyreállítását szolgálják-e, vagy csak egy újabb vitákkal terhelt átmeneti időszak nyitányát jelentik.
