Orbán tovább harcol és áttörést vízionál
Eddig lázadtunk, most már győzni is akarunk. Egyebek között ezt mondta Orbán Viktor a tavalyi évet értékelő, de elsősorban a következő időszak feladatairól szóló beszédében. Úgy fogalmazott, az idei év más lesz, mint az eddigiek, „most mi járunk a történelem főutcáján, az ellenfeleink pedig sáros mellékutcákban bóklásznak”.
Miközben Budapest belvárosában több ezer ember tüntetett, Felcsúton, a vezér házának tőszomszédságában pedig fontos bajnoki találkozó volt, a vezér maga a Várkert Bazárban lépett fel. Szokásos, évértékelőnek nevezett monodrámáját adta elő, bár meglehet, jobban tette volna, ha ezúttal kedvenc – maga alapította – csapata meccsét választotta volna. Igaz, közvetve a tüntetésen is róla – valamint rendszeréről – volt szó, de azt senki sem várta, hogy ott felbukkan, s még azt sem, hogy akár egy szót is veszteget majd rá. Ott ugyanis az igazságszolgáltatás függetlenségéért demonstráltak, ami – mint minden ebben az országban – szintén „hozzá tartozik”.
Orbán Viktor fellépése ezúttal különbözött az eddigiek többségétől. Először is azért, mert tavaly megnyert egy jelentős választást. Igaz, pártja jól szerepelt nyáron az európai parlamenti választáson és a lehető legtöbbet hozta ki a maga számára az önkormányzati voksolásból is, de most nem erről van szó. A miniszterelnök ugyanis már régóta azt igyekszik elhitetni – azokkal, akik még bedőlnek neki –, hogy jelentős szerepe volt Donald Trump győzelmében. Most sem mulasztotta el kiemelni, hogy ő már egy éve is megmondta, nagy republikánus barátja visszatér a Fehér Házba, miáltal a világ és Magyarország helyzete is gyökeresen megváltozik. S bár egyenesen nem mondta ki, de azért érzékeltette, hogy ez neki is köszönhető.
A majdnem egy órás produkció többi része is azt tükrözte, hogy az ország első embere lényegében ennyire van tisztában a realitásokkal. Szavaiból az derült ki, hogy az ország és népe már tavaly is fantasztikus sikereket ért el – a felmerült gondok és nehézségek tulajdonképpen szót sem érdemelnek –, de ez még csak a kezdet volt. Mindössze annyira van szükség, hogy a továbbiakban is az ő keresztény népnemzeti kormánya maradhasson hatalmon. A szónoki pulpitusra oda is írták – nehogy félreértés legyen –, hogy „az áttörés éve”, Orbán Viktor pedig külön is megerősítette, hogy az idei az lesz. Ha a fene fenét eszik, akkor is.
Az eddigiekből az következik, hogy a színjáték elsősorban a híveknek szólt. Azoknak, akik még mindig úgy vélik, az országnak erre a miniszterelnökre és társulatára van szüksége. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a hatalom birtokosai azzal azért tisztában lehetnek, hogy nem sikerült megtartaniuk minden eddigi támogatójukat. Így aztán az előadás többször is inkább egy választási kampánygyűlés hangulatát idézte. Már az idén indulnak azok az új programok – bennük adócsökkentés, otthonteremtés, az infláció megfékezése, áfa-visszatérítés a nyugdíjasoknak –, amelyektől azt remélik, hogy a jövőre esedékes parlamenti választást is a javukra döntik el. Az osztogatás korábban bevált, bíznak benne, a választók többsége megint erre emlékszik majd az urnáknál.
Az évértékelőnek nevezett előadás többi eleme a megszokott volt. Szerepeltek benne adomák, idézetek, kiszólások, minden, amiről a szerzők feltételezik, hogy hatnak. Feltűnő volt azonban, hogy a főszereplő még a korábbiaknál is sokkal magabiztosabbnak mutatkozott. Ez nyilván annak tudható be, hogy még mindig bízik benne, a továbbiakban is számíthat az amerikai nagy testvérre, ha már egyszer szinte megnyerte neki a választást. Ennek következtében még élesebb szavakkal szállt szembe Magyarország ellenségeivel, akik nem mellesleg azt a szövetségi rendszert képviselik, amelyhez jelenleg még ez a nagyon szuverén és független állam is tartozik. Miután pedig a szónok közölte, hogy ő változatlanul a béke és a békés együttélés híve, még sosem tapasztalt erejű harcot hirdetett. Mint közölte, húsvétra – vagyis pár hónapon belül – törvényesen végezni akarnak a birodalom (értsd: Brüsszel) „hazai lerakatával”. Hiszen mint megtudtuk, Magyarország már 15 éve – vagyis Orbánék 2010-es választási győzelme óta – Brüsszel ellenzéke.
Az majd csak a következő hónapokban derül ki, hogy valóban ennyire erős-e Orbán Viktor és csapata, vagy pedig félelmében kiabál a sötétben, mert annyira tart attól, hogy minden elveszhet. Az biztos, hogy ez az ország pillanatnyi állapotában egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a főszereplő láttatni igyekezett. Az viszont kérdéses, hogy ennek ellenére, sikerül-e fenntartania a jelenlegi állapotot és hogy a beígért mézesmadzagok mennyire vonzzák majd a választókat.
Most még csak azt tudjuk, hogy 2025 az áttörés éve lehet. Azt majd meglátjuk, ki, mikor, hogyan tör át és ennek milyen következményei lesznek.
