Orbán új stratégiája visszaüthet, a parlamenti bohóckodás nem hoz politikai áttörést

A Fidesz a hangos megszólalásokkal próbálja fenntartani a látszatot

A parlamenti vitákban elhangzó kijelentések és a politikai szereplők látványos akciói a nyilvánosság figyelmének megszerzését szolgálják. Horn Gábor szerint azonban a médiafigyelem önmagában nem jelent politikai erőt, és a Fidesz jelenlegi kommunikációja mögött a jövőre vonatkozó bizonytalanság is meghúzódik. „A Fidesz jelenleg nincs” – fogalmazott, arra utalva, hogy a párt nem találta meg a választási vereség utáni irányt, és az utódlás kérdését sem tudta rendezni. Meglátása szerint Orbán Viktor politikai értelemben bizonytalan helyzetbe került, miközben a párt igyekszik egyben tartani a saját táborát.

A parlamenti szereplések és a provokatív kijelentések mégis biztosítják, hogy a Fidesz rendszeresen szerepeljen a hírekben. Horn szerint ez a láthatóság az átmeneti időszakban különösen fontos lehet, mert azt a benyomást kelti, hogy a párt továbbra is meghatározó tényező. Pék Szabolcs ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a figyelmet nem szabad összekeverni a szavazatszerző képességgel. Attól, hogy egy politikus kijelentése nagy nyilvánosságot kap, még nem feltétlenül szerez új támogatókat. A politikai visszatéréshez nem elég a botránykeltés, a kormányzóképesség látszatát is meg kell teremteni.

A háborús propaganda tagadása nem változtat a történteken

A beszélgetés résztvevői a parlamenti kommunikáció kapcsán a háborús riogatás kérdését is érintették. A Fidesz politikusainak azon állítását, hogy a párt soha nem riogatott háborúval, a műsor vendégei nehezen összeegyeztethetőnek tartották az elmúlt évek politikai üzeneteivel. A békemenetek és a háború veszélyére építő kampányok szerintük egyértelműen megmutatták, milyen központi szerepet kapott ez a téma a kormánypárt kommunikációjában.

Horn Gábor úgy vélte, ezek a kijelentések elsősorban a Fidesz saját szavazóinak szólnak. Ebben a politikai logikában nem feltétlenül a tényekkel való szembesítés a cél, hanem a tábor összetartása. A vendégek arról is beszéltek, hogy a politikai véleményeket sokszor inkább az érzelmi kötődés, mint a racionális mérlegelés alakítja. A saját oldal iránti lojalitás így akkor is fennmaradhat, ha annak állításai ellentmondanak a korábban tapasztaltaknak.

A politikai kommunikáció megítélésében ugyanakkor a szakmai önkritika is fontos szerepet kapott. Kukorelly Endre szerint a független értelmiségi nem attól független, hogy nincs pártpreferenciája, hanem attól, hogy képes a saját politikai oldalától is távolságot tartani. Egy politikai közösség támogatása nem zárhatja ki a hibák felismerését, ahogy az ellenoldal eredményeinek elismerését sem. A beszélgetésben elhangzott, hogy a Fidesz oldalán ritkán tapasztalható ilyen önkritika, ami tovább mélyítheti a politikai szembenállást.

A közmédiának nem a politikai hatalmat kellene szolgálnia

A műsor második felében a közmédia átalakítása és a médiatanács függetlensége került előtérbe. A Tisza Párt a közmédia megtisztítását és a pártoktól független működés megteremtését ígérte, a vendégek azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy a valódi függetlenséghez az intézményi szabályokon túl a finanszírozást is rendezni kell. Horn Gábor szerint a közmédia költségvetésének politikai döntésektől való függése kiszolgáltatottságot teremt, hiszen a finanszírozás így rendszeresen a politikai alku részévé válhat.

A résztvevők a svájci példát is megemlítették, ahol a háztartások befizetéseiből közvetlenül finanszírozzák a közmédiát, így annak működése kevésbé függ a mindenkori politikai vezetéstől. A magyar közmédiában az új időszak első változásait ugyanakkor még korainak tartották végleges eredményként értékelni. A híradók kiegyensúlyozottságában már érzékelhetőnek neveztek változásokat, de a szakmai színvonal és a műsorkínálat megújítását továbbra is szükségesnek tartották.

Kukorelly Endre szerint a közmédiának a hírszolgáltatás és a véleményműsorok mellett a magyar kultúra bemutatására is hangsúlyt kellene helyeznie. Mint fogalmazott, „az én adómból tessék a magyar kultúrát prezentálni”. A vendégek egyetértettek abban, hogy a közpénzből működő médiának szabadnak és függetlennek kell lennie, miközben a magánkézben lévő, akár világnézeti alapon szerveződő sajtótermékek működésébe a politikának nem kellene beavatkoznia. A finanszírozás egyik lehetséges kiegészítő megoldásaként felmerült egy, a civil szervezeteknek és az egyházaknak járó felajánlásokhoz hasonló, médiát támogató adófelajánlási rendszer bevezetése is.