Orbán úr, a „Békemenet” híd lezárásakor ki védte meg a tüntetők jogait?
Miniszterelnök úr, értjük mi, hogy kellemetlennek tartja, ha a NER-rel szembenálló erők az utcákon is véleményt nyilvánítanak. Ám mit tegyenek, ha a parlamentben semmibe veszik őket, és a közszolgálatinak csúfolt média tudomást sem vesz az ellenzék létezéséről? – teszi fel a költői kérdést Magyar György. Az ügyvéd legújabb posztjában további kérdésekkel is folytatta a gondolatmentét. Az emberek jobb híján „tüntikéznek”, de még ez is fáj Orbán Viktornak? Vajon nem zavarja, ha a „Békemenet” zárja le a Szabadság hidat? Ott ki védte meg a „nem tüntetők” jogait?
„Jó, ha mindenki elmondhatja a véleményét, akár erőteljes formában, de nem normális, ha ezzel emberek ezrei vagy tízezrei rekednek budapesti dugóban, emiatt nem tudják végezni a munkájukat. Mindezt azért, mert néhány száz ember úgy dönt, hogy utakat, hidakat zár le” – így fogalmazott Orbán Viktor a Momentumhoz és Hadházy Ákoshoz köthető demonstrációk kapcsán a szokásos péntek reggeli kinyilatkoztatásában. Egyben bejelentette, hogy törvénymódosítást adnak be annak érdekében, hogy a jövőben „védjék a nem tüntetők jogait is”.
Ez az idézet vezeti fel a Magyar Ügyvéd Blog legfrissebb posztjának témáját. Aminek az egyik „elágazása” az a megállapítás, miszerint Orbán is tudja, hogy a bírók a törvényeknek vannak alárendelve, és azért rendel el további jogszabály-módosításokat, hogy a jövőben is úgy táncoljanak, ahogyan ő fütyül. „A jogalkotó ezzel a jogával nem él, hanem visszaél” – szögezi le a szerző.
A kormányfő mintha megfeledkezett volna arról, hogy létezik a Fidesz által 2018-ban elfogadott gyülekezési törvény, amely gyakorlatilag szinte minden helyzetre megoldást kínál, igaz, részben gumiszabályok révén – emlékeztet Magyar György, aki részletekkel is szolgál. A rendőrség megtilthatja a rendezvényt, ha az a „közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme (...) enyhébb korlátozással nem biztosítható” – idézi a jogszabályt, megállapítva: így tiltó ok lehet a „közlekedés rendjének” sérelme is. A korábbi szabályozás szerint egy rendezvényt csupán akkor lehetett tiltani, ha „a közlekedés más útvonalon nem biztosítható”.
Ezt még kiegészítették azzal, hogy „mások jogainak és szabadságának sérelme különösen, ha a felhívás, illetve a gyűlés (...) alkalmas mások magán- és családi életének védelméhez való jogának, otthonának (...) vagy szabad mozgáshoz, tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogának korlátozására”. Ennek célja egyértelműen az volt, hogy Orbán Viktor rezidenciája előtt ne lehessen demonstrálni – emlékeztet a poszt, megjegyezve: holott egy tüntetés szükségszerűen azzal jár, hogy sértheti a helyváltoztatás jogát, mások magán- és családi életét, hiszen a demonstrálók beláthatnak magánotthonokba, ráadásul az arrafelé járó szülőknek és gyermekeknek is szembesülniük kell a tiltakozó tömeggel.
Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok gyakorlata nagyjából rendet tett a gyülekezéshez való jog és más alapjogok ütközése esetén – így a blogposzt. „A gyülekezések kitüntetett kommunikációs funkciója abban áll, hogy olyan módon teszik lehetővé a közügyek megvitatásába való bekapcsolódást, ami minden más formánál erőteljesebb hangsúlyt tud adni a kifejezett véleménynek. Mindez azt is jelenti, hogy egy békés gyülekezés nem feltétlenül érzelem- vagy indulatmentes rendezvény, éppen ellenkezőleg, annak fogalmi eleme, hogy ideiglenes jelleggel kellemetlenséget idéz elő, ezzel képes ugyanis felhívni a figyelmet a kommunikálni kívánt üzenetre” – idézi az Alkotmánybíróság határozatát.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) gyülekezési joggal kapcsolatos irányelvei is megfogalmazzák, hogy a gyülekezés alkalmával kifejezett vélemény mások ellen is irányulhat, éspedig olyan indulattal is, amely az érintetteket vagy másokat zavar. Mindez beletartozik a békés gyülekezés fogalmába. Ennek alkotmányos korlátja, hogy az érzelem- és indulatnyilvánításnak a verbalitás szintjén kell maradnia, azzal, hogy a közlés nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást – fejtegeti Magyar György.
Ugyanakkor egy demokratikus jogállam nem választhatja a tiltakozás elnémításának, a gyülekezési jog szükségtelen és aránytalan szűkítésének útját. „A politikai szabadságjogok korlátozása nemcsak azokat sújtja, akik élni kívánnának jogaikkal, hanem a társadalom egészét, így azokat is, akikre hivatkozással az állam a jogkorlátozás eszközéhez nyúl”. Azt is megfogalmazták, hogy egy alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan korlátozható.
Orbán szerint viszont törvénymódosításra van szükség annak érdekében, hogy a jövőben „védjék a nem tüntetők jogait is” – emlékeztet Magyar, rámutatva, hogy az alaptörvény és a gyülekezési törvény ma is védi a „nem tüntetőket”. Az AB döntéseiből következően minden további korlátozás akkor felel meg az alaptörvénynek, ha az feltétlenül szükséges valamely más alapvető jog érvényesülése vagy alkotmányos érték védelme érdekében – húzza alá. Ráadásul a korlátozásnak arányban kell állnia az elérni kívánt céllal, és „nem szabad érintenie a gyülekezési szabadság lényeges tartalmát”.
Ehhez képest mit akar Orbán Viktor? Az önjáró bíróságok mozgásterét korlátozva, törvényben tiltaná meg utak, hidak lezárását? Vajon hová vezetne, ha a nemzetvezető írná elő, hogy hol, mikor és milyen feltételekkel lehet tüntetni? Ő a szíve szerint a futball játékszabályait is átírná akként, hogy a mérkőzés addig tart, amíg nem mi nyerünk, és kézzel is érhetünk el szabályos gólt.
A Budapest közlekedését megbénító Békemenet – esetleg a Szent Jobb-körmenet – rendben van, a Pride megtartása viszont tilos? És mit kezdjünk azzal, hogy egy külföldi delegáció érkezése, esetleg egy utcai sportrendezvény megtartása ugyancsak a közlekedés rendjének súlyos sérelmével jár? – sorolja végül a költői kérdéseket a Magyar Ügyvéd Blog legújabb posztja.