Orbán Viktor: Beismerő vallomás
Jól van, kedves hülyéim, elmondom nektek, hogy mi van. Az van, hogy hazudtunk nektek a Soros-tervről, a migránsokról, Brüsszelről.
Most ez baj? De tényleg!
Ti még sosem hazudtatok? Nem mondtátok a hetven deka sertéscombra, hogy hetvenöt? Soha nem tettetek be rohadt almát az egészségesek közé? Még sohasem bütyköltétek meg a taxiórát? Nem vágtatok át külföldit az étteremben? Hát magyart? Még soha sem dolgoztatok számla nélkül, okosba?
Na ugye!
Tessék? Hogy mi egy kormány vagyunk, és példát kellene mutatnunk? Olvassátok el az alaptörvényt, aranycsibéim! Benne van, hogy a kormány nem hazudhat? Nincs benne! Hiába meresztitek a szemetek, akkor sem találjátok. Nem írtuk bele, mert nem akartuk, hogy benne legyen. Vegyétek már észre, hogy mi nem igazgatjuk, hanem izgatjuk az országot. Értitek már, hogy mi van? Velünk akartok ujjat húzni? Ha nem tetszik, gyertek ki a ház mögé. Lejátsszuk.
Mi a hézag? Eltapsoltunk több tucat milliárdot, hogy még jobban gyűlöld a Sorost. Aki jót tett a magyarokkal. Nemcsak pénzt adott nekünk, hanem reményt. Hogy meg lehet változtatni azt, amiről azt hittük, hogy a végtelenségig úgy marad.
Hogy akkor most miért gyűlöljük? Hát kit gyűlöljünk? A saját anyánkat? Még mindig nem értitek? Megvetjük a Sorost, mert jó volt hozzánk. Az ilyet mi nem tudjuk megbocsátani. Ez főbenjáró bűn, nyomasztó emlék.
Engem ugye gyerekkoromban agyba-főbe vert az apám. Beszéltem erről nektek, sokszor. Most meg milyen jól megvagyunk az öreggel. Próbált volna csak jó lenni hozzám! Ráküldtem volna a Németh Sziszit, vagy a Kósa Lajost.
Mit lehet ezen nem érteni?
Egyébként, elárulok nektek valamit. Mi nem gyűlöljük a Sorost. Sőt, kifejezetten kedveljük. Kapóra jött nekünk, hogy meggyűlöltethetjük veletek. Mert rájöttünk egy nagy igazságra: ameddig ti a Sorost gyűlölitek, addig sem bennünket utáltok.
