Orbán Viktor kezet fogott
A trianoni megemlékezés végén, Orbán Viktor az ellenzéki frakciók vezetőivel is kezet fogott. Ez hír ma Magyarországon. Hogy a miniszterelnök kézfogásra érdemesítette az ellenzéket. Sőt, nem csupán hír, bekezdés is kerekedett belőle. Hogy a miniszterelnök gesztust gyakorolt, amiért az ellenzéki frakcióvezetők nem tüntettek távollétükkel a megemlékezés formája ellen.
Gyurcsány Ferenccel (DK) és Szabó Tímeával (Párbeszéd) nem kellett kezet fognia a miniszterelnöknek. Ők ugyanis nem vettek részt a megemlékezésen, így tiltakoztak az ellen, hogy az ellenzék nem szólalhatott fel Trianon kapcsán. Kérdés, ha Gyurcsány is ott van, lett volna kézfogás? Kézcsók Szabó Tímeának, ahogyan azt a miniszterelnöktől a 2-vel kezdődő személyi számú személyek (copyright Kövér László) esetében már megszokhattuk. Az ellenzék nem a nemzet része, mondta nemrégiben Kövér, és Gulyás kancelláriaminiszter igazat adott neki.
Azért csak kérdezzük meg, bár nincs kitől, tehát csak úgy, költői kérdés gyanánt: milyen ország az ilyen? Milyen az az ország, ahol hír lehet az, aminek nem kellene annak lennie? Hogy a miniszterelnök kezet fogott olyan emberekkel, akiknek más a véleményük, mint az övé. (Át is nézhetett volna rajtuk.)
A kép címe: az uralkodó kézfogással jutalmazza az ellene lázadó, ám adott esetben együttműködni hajlandó főurakat. Régen birtokokat adott nekik, nemesi címeket adományozott, ma gesztust és kegyet gyakorol.
Ha ez valaminek a kezdete volna, például egy párbeszédnek, örülhetnénk. De természetesen szó sincs erről, Orbán és a Fidesz ott folytatja, ahol abba sem hagyta. Az ellenzéki vezetésű városok kifosztásával, javaik és jogaik megnyirbálásával.
Félreértés ne essék: Orbán nem békejobbot nyújtott az ellenzéknek, csupán gesztust gyakorolt. Ha úgy tetszik: kegyet.
