Orbán Viktor megrendszabályozása
Az Európai Unió csapdában van: ha Orbán Viktort jogállami eszközökkel rendszabályozza meg, akkor azok a szabályok minden tagállamra érvényesek lesznek – és ehhez valahogy sem a politikai, sem a céges elitnek nem fűlik a foga.
Az, hogy egy országot vezető kaszt ellopja az uniós támogatásokat, kiüresíti a demokratikus intézményeket, fizikai erővel ver szét ellenzéki tüntetéseket, kisebbségek jogait tagadja meg, vagy politikai foglyokat tart börtönben, elfogadhatatlan. Nem most lett az, és nem is tegnap – ez mindig is elfogadhatatlan volt.
Az Európai Uniónak már 2011-ben fel kellett volna lépnie Orbán Viktor önkényuralmi törekvéseivel szemben, amikor konszenzus nélkül alkotmányozni kezdett, amikor hozzálátott az ország tervszerű kifosztásához, az állami intézmények módszeres megszállásához és illiberális rendszerének hatalomba betonozásához – az Európai Unió azonban tétlen maradt. Miért kellett volna bármit is tennie?
Tett az Európai Unió bármit a jogállamért, amikor Gyurcsány Ferenc tüntetőket veretett Budapesten az ‘56-os forradalom ötvenedik évfordulóján? Tett az Európai Unió bármit a jogállamért, amikor Spanyolországban egy népszavazás kiírása miatt kilenc katalán politikust csuktak le? Zavarja az Európai Uniót, hogy a területén kilenc politikai fogoly raboskodik? Tett az Európai Unió bármit a jogállamért, amikor Lengyelországban előbb a jobbközép, majd a nemzeti radikális Jog és Igazságosság trükközött az Alkotmánybíróság összetételével? Tett az Európai Unió bármit a jogállamért, amikor a görög elit öt támogatásként kapott euróból négyet ellopott, az országot eladósította, és csődbe vezette? Tett az Európai Unió bármit a nemzeti kisebbségekért – akár székelyekért, akár bretonokért? Tesz az Európai Unió bármit a jogállamért, amikor multinacionális részvénytársaságok szemlátomást offshore-ban adóznak? Tesz az Európai Unió bármit a jogállamért elnézve, hogy a technológiai nagyvállalatok az állampolgárok adataival lépten-nyomon visszaélnek?
A válasz oly egyértelmű, hogy Orbán Viktor rendszert alapozott rá: az Európai Unió nem tett, nem tesz, és nem is fog tenni semmit, mert azoknak a gazdasági érdekcsoportoknak, melyek foglyul ejtették, a fennálló helyzet épp megfelel. Orbán Viktor maga is százszor átlépett már minden határt, és még egyszer sem bánta meg – így jutott el addig, hogy az Európai Unió egyáltalán számonkérje rajta a magyarországi jogállam felszámolását. A baj csak az, hogy az Unió elitje mindezt politikai alapon képzeli el, továbbá tartozik a jogállam definíciójával – a nersevikeknek persze kár reménykedniük: bármit is jelentsen a jogállam, az Orbán-rendszer azt semmiképp nem teljesíti. Ami biztos: e fogalom értelmezésére nem politikai testület, hanem csakis bíróság lehet jogosult. Nem tárgyalótermekben, költségvetési alkudozás során kellene eldönteni, hogy az államszövetség melyik tagja jogállam, és melyik nem az. Az Európai Parlament, az Európai Bizottság vagy bármelyik európai ország fordulhasson az Európai Unió Bíróságához, ha úgy ítéli, hogy bárhol az Unióban csak az ötöde megtörténik annak, amire Orbán Viktor vetemedett Magyarországon. A jogállamiság valahol itt kezdődne.
