Orbán Viktort is kérdezné az orosz szamizdat YouTube-csatorna
Oroszországban egyre több az állami cenzúra miatt betiltott, azonban – nem hivatalosan – a közösségi médiában működő sajtó.
Szívesen készítenénk interjút Orbán Viktorral és Aleksandar Vucic szerb elnökkel is. Dolgozunk ezen – válaszolta a minap egy olvasói kérdésre Alekszej Venegyiktov a „Zsivoj Gvozdgy” (Eleven Szög) YouTube adásán. A bejelentkező azért igényelte Orbán véleményét, mert az újságíró korábban olyan európai vezetőkkel beszélgetett a videócsatorna adásaiban, akik erősen bírálták Putyin rendszerét. Venegyiktov harminc évnél hosszabban volt az Ekho Moszkvi független rádió főszerkesztője, egészen addig, míg a rádiót be nem zárta a tulajdonos Gazprom az ukrajnai támadás után.
A Népszava szerint Venegyiktovot ezek után durva támadások érték és a hatóságok külföldi ügynökké nyilvánították. Kollégáival együtt létrehozta az Eleven Szög YouTube-csatornát. Rengetegen – alkalmanként 300-400 ezren – nézik a kritikus műsorokat, amelyek elsősorban háttéranyagot szolgáltatnak a napi történésekhez. Venegyiktov műsora Moszkvában készülő nem-hivatalos médium. Nyugodtan nevezhetjük szamizdatnak. Nem ez az egyetlen példa a háborús Oroszországban, amikor a korábban eltűrt független sajtó a nem hivatalos megjelenés útját választja.
A másik hagyományos – feltámadó – megoldás a tamizdat, amikor külföldön készül a hatóságoktól független, azok által betiltott tartalmakat közlő sajtó és azt valamilyen módon bejuttatják az országba. Az internetnek korában ezt némileg egyszerűbb kivitelezni, mint néhány évtizede. Ezt a megoldást választotta például a Novaja Gazeta, amelynek főszerkesztőjét, Dimitrij Muratovot tavaly Nobel-békedíjjal tüntették ki. A szerkesztőség Rigában állít elő internetes lapot, Novaja Gazeta Europa címmel – ott folytatják a hazájukban elkezdett tényfeltáró kritikus és önkényellenes újságírói munkájukat. A hatóságok blokkolják a „nem kívánatos” internet tartalmakat, de Oroszországban elég fejlett az informatikai kultúra ahhoz, hogy ki tudják ezt kerülni.
Egy másik hasonló esetről a Szabadság Rádió (az orosz Szabad Európa) számolt be. Azt írták, hogy egy permi független lapot, miután az kritikus hangon írt a háborúról, betiltottak. A lap munkatársai nem hagytak fel munkájukkal, Telegram-csatornájukon hozzáférhetők a cikkeik, amelyek eleve A4 formátumban vannak – könnyen nyomtathatók. A szerkesztőség erre nem szólítja fel az olvasókat.
A rezsim azonban aránylag gyorsan lecsap a nem hivatalos sajtóra, s a médiahatóság szerepét betöltő Roszkomnadzor blokkolja az internetes hozzáférhetőségüket. Elegendő, ha az általuk érintett témákról írva, beszélve nem a megfelelő szóhasználatot alkalmazzák.
A Prágában élő Lola Tagajeva veterán orosz újságíró áprilisban kezdte meg Vjorsztka című internetes újságját. Feltehetően azért tiltották be, mert riportot közölt egy nőről, aki letépte a Z-betűs papírt gyermeke óvodájának ablakáról. (A Z lett az orosz agresszió hazai dicsőségjele Oroszországban, s ezért hatósági védelem illeti.)
Hivatalosan továbbra sincs háború, csak különleges hadművelet folyik. Tilos a konfliktusról olyan információkat közölni, amelyek nem azonosak a hivatalossal. Ugyanis ez már a hadseregre vonatkozó álhírnek minősül, s az ezzel megvádoltak gyorsan börtönbe kerülnek. Ennek ellenére léteznek újabb és újabb próbálkozások, készül szamizdat és bejut a tamizdat is. Ilyen például a régóta Lettországban készített Meduza, amelynek munkatársai korábban az orosz hatalom totális ellenőrzése alá vont Lenta.ru újságírói voltak. A háború előtt hozzáférhető volt az orosz internetes térben a Szabadság Rádió és a Deutsche Welle is. Ezeknek az újságírói rendre beszámoltak az oroszországi eseményekről. A szerkesztőségek kénytelenek voltak hivatalosan kivonulni, de továbbra is tájékoztatnak – a hivatalos állami narratívától eltérő módon.
A hatóságok nem csak a tájékoztatást, de az informálódást is büntetik. Elegendő lájkolni egy barátságtalannak, esetleg szélsőségesnek, vagy „hadsereg-gyalázónak” minősített közlést a közösségi médiában, s az illető számíthat a megtorlásra. Ez lehet pénzbüntetés, elzárás, de akár börtön is.
Az orosz nyelvű – főleg külföldi sajtó – rendszeresen számol be az új, független médiumok felbukkanásáról. Ahogyan azt a Meduza is megállapította: minél erősebb az állami cenzúra, a tájékozódás hatósági akadályozása, annál több ilyen szamizdat bukkan fel.
