Orbánék már a saját árnyékuktól is félnek
A KlikkTV Mélyvíz című műsorának vendégeként Csintalan Sándor élesen bírálta az Orbán-rendszer politikai örökségét, miközben arról is beszélt, hogy szerinte a 2026. április 12-i választás történelmi fordulatot jelentett, de még korántsem tekinthető lezárt folyamatnak. A publicista szerint az ország ugyan elkerülte a diktatórikus berendezkedés kiteljesedését, ám a politikai kultúra, az intézmények és a közbeszéd mélyreható átalakítása még csak most kezdődhet el.
Nemzet, identitás és a százéves politikai törésvonal
Csintalan Sándor szerint Magyarországon immár több mint egy évszázada meghatározza a közéletet az a politikai gondolkodás, amely kettéosztja a társadalmat „nemzetre” és „nem nemzetre”. Úgy fogalmazott, hogy az Orbán-rendszer ezt az identitáspolitikát nemcsak átvette, hanem saját politikai identitásának egyik alapkövévé is tette.
A beszélgetés során felidézte Orbán Viktor korábbi kijelentését, miszerint „a nemzet nem lehet ellenzékben”, amelyet máig az egyik legmeghatározóbb politikai mondatnak tart. Véleménye szerint ez a gondolat hosszú éveken át formálta a közbeszédet, az oktatást és a politikai kultúrát is. Úgy látja, hogy a nemzet fogalmát fokozatosan kisajátította a szélsőjobboldali retorika, miközben a történelmi előképek egészen a Horthy-korszakig vezethetők vissza.
Csintalan szerint ennek egyik jele az is, hogy a kulturális kánon átalakult, miközben háttérbe szorultak olyan szerzők, akik korábban megkerülhetetlen részei voltak a magyar irodalomnak. Úgy véli, mindez annak a hosszú folyamatnak a része, amelynek során politikai alapon alakították át a nemzeti identitásról szóló gondolkodást.
Nem rendszerváltás történt, hanem egy diktatórikus kísérlet megállítása
A publicista ugyan történelmi jelentőségűnek nevezte a választási fordulatot, mégis hangsúlyozta: szerinte nem beszélhetünk klasszikus rendszerváltásról. Értelmezése szerint a rendszerváltás fogalma elsősorban a tulajdonviszonyok és az államszerkezet alapvető átalakulását jelenti, ami 1990-ben megtörtént.
Most inkább arról van szó, hogy sikerült megállítani egy olyan folyamatot, amely szerinte a diktatórikus állam kiépülése felé vezetett. Csintalan úgy fogalmazott, hogy „egy paraszthajszálon múlott”, hogy Magyarország ne jusson el a fasizmus előszobájába. Példaként említette a hosszú éveken át fennálló rendeleti kormányzást, amely szerinte súlyos figyelmeztető jel volt.
A beszélgetésben többször hangsúlyozta, hogy Orbán Viktor politikája nem tűnt el a választási vereséggel, hiszen az általa patriótának nevezett politikai irányzat továbbra is jelen van az ellenzékben, és maga a volt miniszterelnök is világossá tette, hogy vissza kíván térni a hatalomba. Csintalan szerint ezért súlyos hiba lenne azt gondolni, hogy a veszély automatikusan megszűnt.
Kritikusan beszélt arról is, hogy szerinte a demokratikus oldal sokszor maga is felerősíti a szélsőséges politikai hangokat azzal, hogy túlzott figyelmet szentel nekik, holott inkább politikailag kellene marginalizálni ezeket az irányzatokat.
Európa, Ukrajna és az elszámoltatás kérdése
Csintalan szerint a magyar közélet ma sem a legfontosabb stratégiai kérdésekről vitatkozik. Úgy látja, hogy továbbra sincs őszinte társadalmi párbeszéd Magyarország európai szerepéről, az Európai Unió jövőjéről, a globalizáció kihívásairól vagy éppen a migráció kezeléséről.
Úgy fogalmazott, hogy Magyar Péter és az új politikai vezetés is rendkívül óvatos Ukrajna ügyében, miközben szerinte a társadalom jelentős része egyértelműen nyugati orientációt szeretne. Véleménye szerint a választási győzelem egyik legfontosabb üzenete éppen az volt, hogy az emberek nem egy orosz befolyási övezethez tartozó, elszigetelt országban kívánnak élni, hanem Európa részeként képzelik el Magyarország jövőjét.
A belpolitikai változások közül kiemelte a korrupcióellenes intézkedéseket és a vagyonvisszaszerzési hivatal felállítását, ugyanakkor türelemre intett. Szerinte ezek az intézmények csak megfelelő jogi háttérrel és szakemberekkel működhetnek hatékonyan, ezért természetes, hogy az elszámoltatás időigényes folyamat.
Csintalan ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a felelősség nem állhat meg a középvezetői szinten. Példaként említette az NKA körüli ügyeket, ahol szerinte nem azok hozták a valódi döntéseket, akiket most előállítottak. Megfogalmazása szerint senki sem hiheti komolyan, hogy több százmilliós támogatásokról kabinetfőnök-helyettesek vagy főosztályvezetők döntöttek.
A beszélgetés végén külön kitért arra is, hogy szerinte az Orbán-korszakban nem úgynevezett „mélyállam” működött, hanem nyíltan centralizált politikai rendszer, ahol a legapróbb ügyekben is a politikai vezetés akarata érvényesült. Példaként említette azt a történetet, amikor kormányülésen még a Petőfi Rádió zenei kínálata is politikai napirendre került. Úgy véli, ez jól mutatja, hogy az állam működésének minden szintjén közvetlen politikai irányítás érvényesült. Éppen ezért szerinte a folyamat végén nem csupán a végrehajtóknak kell felelniük, hanem azoknak is, akik a politikai döntéseket meghozták, mert meggyőződése szerint a tizenhat év történéseiért végső soron a rendszer vezetői viselik a felelősséget.
