Orbánnak csak a szája nagy és ráfaraghat a menekültválságra

– Mi a célja Erdogannak? Mit akar elérni?

–  A legtöbben arra tippelnek, hogy Erdogan még több pénzt akar kicsikarni az Európai Uniótól. Persze nem csekély a teher, amit a törökök lvállaltak: Szíriából sokan menekülnek Törökországba, mások – egyebek között az afgánok, az irakiak, az irániak – Törökországon keresztül próbálnak Nyugat-Európa felé eljutni. Más szóval, Törökország közvetlen menekülési célpont és egyben fontos tranzitútvonal. Rögzíteni kell: a törökök tényleg jó szívvel fogadták a hitük alapján hozzájuk közelállókat, akiket nem is menekültnek vagy migránsnak neveznek, hanem vendégnek. A jogszabályok felett gyakran szemet hunyva, lehetőséget adtak számukra a munkavállalásra – többnyire persze illegálisan –, a gyerekeiket befogadták az iskolákba, stb.

– És most besokalltak?

– Mindenesetre a teher most tovább nőtt azáltal, hogy Asszaddal szövetségben, az oroszok újabb offenzívákat indítottak Észak-Szíriában, s ezzel nagy embertömegeket szorítottak ki az otthonaikból. De figyelembe kell venni a kurd kisebbséggel kapcsolatos különleges török érdekeket is. Törökország nem szeretné, ha a határvidékeken a kurdok önállósodnának, Szíria, Irak és Irán elég nagy területein élnek a kurdok, akik ­– az Egyesült Államok támogatásával – oroszlánrészt vállaltak az Iszlám Állam elleni harcból. A törökök vissza akarják őket szorítani, hogy ne legyenek a határvidékeken bázisaik a kurd kisebbségnek – ezért megpróbálnak szíriai arabokat odanyomni, mégpedig nagy tömegeben.

– Említette, hogy a törökök „vendégeknek” mondják az iszlámhívő menekülteket. Akkor hogyhogy mégis egy embertelen játszmában használják fel őket?

– Erdogan önkényúr. Immár négy éve, hogy ebbe az irányba fordult, nem idegen tőle a nagyhangú fenyegetődzés. „Megnyitom a határt, s megnézhetitek magatokat!” – kommunikálja most az Európai Unió felé. Amivel persze – legalábbis egyelőre – leginkább a görögöket sodorja nagyon nehéz helyzetbe. Azokat a görögöket, akik amúgy is túl vannak terhelve. Ők szintén nagyon türelmesen és humánusan bántak a menekültetekkel, de most már ők sem bírják, különösen a szigeteken nem. És Bulgáriában – még ha kicsiben is – hasonló a helyzet.

– Ehhez képest, Orbánék nagy hanggal azonnal „farkast kiáltottak”. Ön szerint önös érdekből csupán?

– Az biztos, hogy ha az Európai Unió segítségével a görögök és a bolgárok tudják tartani a határokat, akkor más országokra már nem fog jutni azokból, akiket most a törökök kiengednek. Sokkal nagyobb nyomás kellene a határok átszakadásához. Most néhány tízezer emberről van szó – őket pedig a felfegyverzett határőrség még meg tudja állítani. Közben persze szörnyű emberi tragédiák történnek.

– A menekültek mennyire vannak félrevezetve?

– Komolyan, pedig ők eleve is a humanizmus csúcsának és az ígéret földjének tartják Nyugat-Európát. Ami már megtelt menekülőkkel. A svédek már becsukták az ajtót előttük, a németek is közel állnak ehhez, miként az olaszok és az osztrákok is. Mások pedig – például Magyarország – eleve nem is akartak befogadni senkit.

– Patthelyzet alakult tehát ki?

– Igen.

– Mire játszik Orbán? Van-e számára tét?

– Most ki fog derülni, hogy azok a szerelmetes pillantások, amelyeket Erdogannal egymásra vetettek mit érnek – biztos, Ön is emlékszik az ezt rögzítő fényképre –, mert a hasonló politikai ízlés még nem jelent szövetséget. Nagyon nem jelenti azt. Láthatóan Erdogan úgy van ezzel, hogy „ne haragudj, Viktor, nem tehetek mást, pusztán a te kedvedért...amúgy is ez az egész három szomszéddal odébb zajlik tőled...nem állíthatom le a zsarolási tervemet  miattad”.

– Nem lehet, hogy Erdogan összejátszik Orbánnal? Hiszen a magyar miniszterelnöknek több mint jól jön az újabb menekültválság. A migránsozás már szemmel láthatóan nem hozza a korábbi és a várt eredményt a számára, aminek szerepe lehet abban, hogy romlik a választók szemében a pozíciója. Ám ha ismét fel lehet mutatni menekültválságot, menekültkáoszt, akkor új erőre kaphat a kampánya.

– Mindig többet feltételezünk a politikusokról, mint amennyi eszük van. Ez a helyzet Orbántól függetlenül következett be. Ahhoz ő nagyon kicsi és nagyon messze van, hogy befolyásolni tudta volna ezt a döntést. Az azonban tény, hogy Erdogan döntése, az újabb menekültválság fenyegetése kapóra jön Orbánnak, aki nem találva másutt konfliktust, kínjában – még alacsonyabbra süllyedve – cigányozik és börtönbizniszezik.

– Akkor ismét várható, hogy még erősebben veti bele magát ebbe a játszmába, mint tette ezt az elmúlt pár napban?

– Pókerezik. És ő szeret úgy pókerezni, hogy ne veszíthessen. Nincs is valódi fenyegetés, az ellenfelei pedig olyanok, akik nem fognak visszaütni. Ahogy mindig is csinálja; a migránsok,  Soros, Juncker...

– Nincs valódi fenyegetés Magyarország számára, de még lehet. Ki tudja, hogyan alakulnak a dolgok, nem?

– Valóban, ebben az esetben a tűzzel játszik, mert beláthatatlan, hogyan alakul végül a helyzet. Mi ugyan kiesünk az útvonalból, de még ha nem is Magyarországot de az Európai Uniót érintheti a válság, s eljuthatunk egy olyan helyzethez, amikor közölhetik Orbánnal, hogy most közösen kell cselekedni, s aki ebből nem veszi ki a részét, az másból sem fog részesülni. Az EU elpocsékolt öt évet, nem oldotta meg a helyzetet, s lehet, hogy most határozottan fog lépni. Ebben az esetben, élére állíthatják a kérdést. S ez Orbán (póker)játszmájában nincs benne!

– Ez a „most közösen kell cselekedni, s aki ebből nem veszi ki a részét, az másból sem fog részesülni” megfogalmazás a költségvetési vitára utal?

– Igen, nyakig ülünk a következő hét évre szóló költségvetés vitájában, s ez az a lélektani pillanat, amikor hatásosan lehet kommunikálni, hogy mit várnak el.

– De hát eddig is lehetett volna, s mégsem tették, mégis hagyták Orbánt játszani a játszmáit.

– Az Európai Unió a háború utáni megbékélés terméke, a béke szigete, a harmonikus konfliktuskezelés modellje. Nem alkalmas kemény konfliktusok kezelésére, azonban ha nagyon megszorongatják, ha nagyon úgy érzik, hogy cselekedni kell, akkor lép és akkor onnan nincs visszaút.

– És most ilyen helyzetet lát?

– Most valóban kezd olyan szükséghelyzet kialakulni. Az Egyesült Államokra nem lehet számítani, az angolok szöknek, az oroszok kiszámíthatatlanok, Kína nyomul Európa felé... Én legalábbis ilyeneket mondanék a Külügyminiszteri Tanácsban. De tudom, hogy szerencsére vannak keményebb kormányok Európában, amelyek a valódi érdekeket képviselik.

– Nem lehetséges-e, hogy Orbán, kihasználva az Erdoganhoz és Putyinhoz fűződő kapcsolatait – amelyekre olyan büszke –, közvetít Törökország és Oroszország között?

– Putyin és Erdogan nem szorul közvetítőre, ők ketten osztoznak Szírián, a Fekete tengeri térségen. Látszólag Putyin Asszaddal Erdogannal szemben áll, de azért kölcsönösen igyekeznek vigyázni egymásra. Hiszen a végső céljuk, hogy befolyási övezetet hasítsanak ki maguknak Szíriából. Hasonlóan ez a célja egyébként a térség több más országának is. Egy szó, mint száz, Orbánt felértékelik azok, akik ilyeneket mondanak. Orbán nem más, mint csupán az ő kisinasuk. Ő nem tényező a számukra. Orbánnak sem hadserege, sem olaja, sem tengerszorosa nincs. Semmije nincs, csak a nagy szája, ami azért kevés, még ha néha jól is jön.