Magasan rögzült nálunk az infláció, a választási osztogatás is szerepet játszik ebben

Az idén októberben a fogyasztói árak átlagosan 4,3 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat, szeptemberhez viszonyítva átlagosan nem változtak az árak – jelentette a KSH. Mint az alábbi grafikonból is látható, az átlagos infláció októberben hajszálra megegyezett a szeptemberivel, ugyanakkor a maginfláció meglódult felfelé, 0,3 százalékponttal haladva meg a szeptemberi értéket. 

Forrás: KSH

Ami a főcsoportokat illeti: az alábbi táblázatban látható adatok szerint a háztartási energia volt az átlagos inflációt a leginkább felfelé húzó tétel, az élelmiszerek csak az ötödik volt ebben a sorban. A tartós fogyasztási cikkek és a ruházkodási cikkek mellett az élelmiszerek árának növekedése lassult szeptemberhez képest. 

Forrás: KSH

Az élelmiszerek ára tehát 3,9 százalékkal emelkedett, ezen belül a tojásé 20,2, a csokoládé, kakaóé 16,1, a kávéé 14,8, az édesipari lisztes árué 12,8, a péksüteményeké 6,5, az étolajé 5,3, a baromfihúsé 3,1 százalékkal. Volt azonban, ami olcsóbb lett: a margarin (27,8 százalékkal), a liszt (14,8 százalékkal), a tejtermékek (10,2 százalékkal), a tej (8,9 százalékkal), a cukor (8,8 százalékkal), a párizsi, kolbász (6,6 százalékkal), a sertéshús (5,8 százalékkal). 

Ráadásul ez is trükkös, hiszen az egy hónappal korábbihoz képest ugyan 0,1 százalékkal mérséklődött az élelmiszerek átlagos inflációja, viszont ebben meghatározóan az idényáras élelmiszerek 2,1 százalékos árcsökkenése játszott szerepet, ami – ugye tudjuk – sok tényezőtől függ, például az időjárástól. 

Forrás: KSH

A háztartási energiáért 10,7 százalékkal többet kellett fizetni átlagosan, ezen belül a vezetékes gáz 23,7, az elektromos energia 2,1 százalékkal drágult. A járműüzemanyagok ára lejjebb ment, 2,2 százalékkal, miközben – s ez fájó sokak számára – a gyógyszerek, gyógyáruk 5,9 százalékkal drágultak.

Mit tükröz az, hogy nem sikerült lejjebb nyomni az inflációt, még az állami beavatkozások ellenére sem? Mellár Tamást kérdeztük. „Azt, hogy a magyar gazdaságban továbbra is jelen van egy inflációs nyomás, amit átmenetileg lehet ugyan adminisztratív intézkedésekkel, árbefagyasztással, árrésstoppal kezelni, de összességében ezen a módon nem, s nem lehet eredményre sem jutni” – mondta. Ennek a nyomásnak több oka is van: az egyik az Orbán-kormány nagy választási költekezése, ami azt jelenti, hogy az aggregált kereslet jelentősen bővült. Plusz jól látható, hogy nincs meg a fedezet erre a kiköltekezésre, az államháztartási hiány magas, most jött ki, hogy rekordnagyságú, s ez is fűti az inflációs várakozásokat. Ez pedig annyit jelent, hogy maga az infláció is magasan rögzül – vezette le a KSH korábbi elnöke, országgyűlési képviselő.

Majd arra mutatott rá, hogy a másik oldal is problematikus: a kínálati oldal továbbra is gyengélkedik, nincs számottevő gazdasági növekedés, az ipari termelés – aminek húzóágazatnak kellene lennie – jó ideje csökken. Mindez azt tükrözi, hogy még egy ideig továbbra is velünk marad a magas infláció – prognosztizálta, megjegyezve, hogy amikor jelentősen magasabbak az inflációs várakozások, mint az MNB inflációs célja, akkor nem lehet tartani az inflációt.

Van ugyan egy átmenetileg pozitív elem is a gazdaságban, mégpedig a forint árfolyamának az alakulása – fejtegette. A magas jegybanki alapkamattal megtámasztott forint az utóbbi időben erősödött, ez pedig korlátozza az importált inflációt, ugyanakkor ennek megvan az a veszélyforrása, hogy ha a forint elkezd gyengülni, akkor árnyomás jelenik meg az importon keresztül. A magas jegybanki alapkamaton kívül semmi más nem indokolja a forint erősödését – szögezte le. Nincs államháztartási többlet, nincs hasító termelés, ami miatt masszív lenne az export, s a külkereskedelmi mérleg sem pozitív. „Csak a magas kamatláb tartja tehát a forintot, s ha esetleg nyomás lesz a gazdaság növekedésének, a beruházásoknak kedvező kamatláb mérséklésére, az könnyen előidézheti a forint gyengülését, ami pedig az importon keresztül növeli az inflációt”. 

Mindenesetre a várakozások, miszerint az év végén 4,5-5, s jövőre is e körüli lesz az infláció, már önmagában magasan tartja az inflációs várakozásokat. Ezért az adminisztratív intézkedések nem tudnak célt érni, maximum ideglenes mérséklik az inflációt, de magát a folyamatot, annak dinamizmusát nem.