Orbánnak nincs készsége az önkorrekcióra

Miközben az Orbán-kormány – meglehetősen átlátszó módon, mondhatni óvodás tempóban –  megüzente az Egyesült Államoknak, hogy nincs is szüksége az amerikai rakétarendszerekre, aminek az eladását egyelőre blokkolja a szenátus, ugyanezzel a mozdulattal az Országgyűlés napirendjére vette Svédország NATO-csatlakozásának tárgyalását. Nehéz nem párhuzamot találni az amerikai húzás és a magyar lépés között, már csak azért is, mert James E. Risch, a Szenátus külügyi bizottságának egyik vezető – amúgy republikánus – tagja közleményben szögezte le, hogy ha Magyarország hozzá akar jutni a 735 millió dollár értékű – 24 Himars rakétavetőt és több mint száz rakétát is magában foglaló – amerikai fegyvercsomaghoz, akkor nem szabad megakadályoznia, hogy Svédország a NATO-tagja legyen.

Érdekes fejlemény az is, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerdán lehetségesnek mondta, hogy Svédország a vilniusi csúcs előtt zöld utat kap a NATO-tagságra. Mint ismert, két NATO-tagállam akadályozza jelenleg a szervezet északi bővítése lezárását: Törökország és Magyarország. Az előbbinek legalább van értékelhető (ha nem is feltétlenül elfogadható) magyarázata (a Svédországban menedékre lelt, Ankara által terroristáknak nevezett kurdok ügye), de a magyar kormány csak olyan általános ürügyet tudott felhozni, mint hogy a svédek bírálnak minket a jogállamiság hiánya miatt.

Milyen szerepet játszhatott az újabb „zsarolásszagú” amerikai húzás abban, hogy az országgyűlés ismét napirendjére tűzte a svéd NATO-csatlakozást? Szent-Iványi Istvánt kerestük meg a kérdésünkkel. 

A korábbi külügyi államtitkár nem zárja ki ezt sem, de mint mondta: szerinte nem ez volt a változtatás legfontosabb mozgatórugója. Mint emlékeztetett rá, intenzívvé váltak a törökökkel a konzultációk az ügyben. Orbán a múlt hét végén Isztambulban járt (a Bajnokok Ligája döntőjén), s ott találkozott Recep Erdoğan elnökkel, illetve előtte Szijjártó Péter az új török külügyminiszterrel egyeztetett – állítása szerint – a svéd NATO-csatlakozásról. Sőt, a magyar tárcavezető az Anadolu török hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy megállapodtak abban, kölcsönösen értesítik egymást a svéd NATO-csatlakozás ügyében tett lépéseikről. 

Szent-Iványi szerint ezzel együtt sem lehet még mérget venni arra, hogy Orbánék már döntöttek, s ennek nyomán a parlament most már meg is szavazza a svéd csatlakozást, az azonban világos, hogy nem akarnak az utolsók lenni. Ez egyébként majdnem bekövetkezett Finnország NATO-csatlakozásának az esetében – emlékeztetett. Akkor március 30.-ra már kitűzték a szavazást a NATO északi bővítéséről (a finn és svéd csatlakozásról), ám Orbán Viktor március 16-án kint járt Ankarában, s megtudta, hogy Erdoğanék ugyanarra a napra tervezik a jóváhagyást, de csak Finnországét. Ez megijesztette Orbánt, aki nem akarta, hogy utolsóként – legfeljebb egyidejűleg a törökökkel – ratifikáljon Magyarország, és ezért mindenféle magyarázat nélkül, teljesen indokolatlanul kettéválasztották a két északi ország csatlakozásának az ügyét, s ezzel a mozdulattal előrehozták a szavazást Finnországról.  

Szent-Iványi szerint most is ugyanaz a játék folyik. A törökök azt mondják, még sok a megoldatlan probléma, s egyelőre még nem gondolják, hogy a július 11-én kezdődő vilniusi NATO-csúcsig megszavazzák Svédország csatlakozását. Ugyanakkor a nyugati szakértők körében elterjedt ennek az ellenkezője. Ráadásul Svédország tett is egy nagy gesztust: kiutasított és átadott a törököknek egy kurdot, akiről azt gondolják, hogy a kurd párt terrorszervezetéhez tartozik. Ez Erdoğan számára – aki egyelőre még ellentétes nyilatkozatokat tesz – hivatkozási alap, indok lehet arra, hogy Törökország mégiscsak meggondolja magát, méghozzá július 11-e előtt. Az Egyesült Államok mindenesetre nagy nyomást gyakorol Törökországra (is): például az F16-osok eladása kapcsán. Orbán pedig vélhetően nem akar szégyenszemre utolsónak maradni, már így is nagyon sokba került az eddigi ódzkodása. 

„Ugyan a politikában nem túlságosan bölcs dolog jóslatokba bocsátkozni, de megkockáztatom, hogy a magyar parlament július első napjaiban jóvá fogja hagyni Svédország NATO-csatlakozását” – mondta Szent-Iványi. Hozzátette: szerinte ezért is került fel az Országgyűlés hivatalos napirendjére a kérdés. 

S ha mégsem szavazzák meg a törökök addig? – kérdeztük. A külpolitikai szakértő szerint akkor jöhet még egy újabb kanyar, de azt már nagyon meg fogják Orbánék gondolni. Árulkodó lehet, hogy Novák Katalin köztársasági elnök a minap már úgy nyilatkozott (a 24.hu-nak adott interjújában), hogy „annak örültem volna, ha a kormánytöbbség már hozzájárul Svédország NATO-csatlakozásának ratifikációjához. Az Országgyűlés szuverén jogköre, hogy ebben az ügyben döntést hozzon, én személyesen azonban azt gondolom, hogy ez már időszerű lenne...Azt az ígéretet kaptam a kormányfőtől, hogy nem Magyarország lesz az akadálya annak, hogy Svédország csatlakozhasson a NATO-hoz.”

Szent-Iványi csütörtökön egy Facebook-posztban is foglalkozott a témával, s ebben a többi között azt írja: „...a kár megtörtént és már nem helyrehozható, maximum mérsékelhető, de erre sem látszik készség és akarat”. Hogyan lehetne még mérsékelni a kárt, ha lenne rá akarat? És egyáltalán van-e erre esély akkor, amikor például Szijjártó már megint Oroszországban járt, a nyugati országok közül egyedüliként képviselve hazánkat a szentpétervári gazdasági csúcson? – kérdeztük.

Szent-Iványi szerint ezer és egy olyan dologgal lehetne bizonyítani, hogy korrekció történik, amivel javítani lehetne a rettenetesen rossz imázst, aminek fontos eleme a NATO északi bővítésének hosszadalmas akadályozása. Például azzal, hogy Szijjártó nem vesz részt a szentpétervári tanácskozáson; vagy, hogy Orbán Viktor nem fogadja a Karmelitában Alekszej Lihacsovot, a Roszatom vezérigazgatóját; vagy, hogy nem mutyiznak az oroszokkal az ukrán hadifoglyok ügyében, vagy, ha mégis, akkor bevonják az ukrán felet – sorolta a példákat a szakértő, aki szerint sok mindent lehetne lépni, de erre nem lát sem készséget, sem akaratot. „A magyar külpolitika csődje, ahova eljutottak, s ami ebben talán a legdöbbenetesebb, hogy semmi önkorrekciós készség nincs Orbánban” – szögezte le Szent-Iványi, aki szerint a józan önérdek is azt követelné, hogy változtassanak, de „ők arra várnak, hogy a világ változzon meg, bíznak Donald Trump visszatérésében, a jövő évi EP-választásokban, vagy éppen a spanyol választásokban, de az nem jön szóba, hogy ők akár csak egy jottányit is változtassanak”.