Óvatos optimizmussal figyelik Kárpátalján a kisebbségi jogokról szóló ígéreteket

Magyar Péter nyár elején jelentette be, hogy megállapodás született Ukrajnával a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati és oktatási jogairól. A 24.hu szerint ugyanakkor az ukrán fél azóta nem kommunikált részletesen erről, és írásos megállapodást sem hoztak nyilvánosságra. Ukrajna előtt közben megnyílt az európai uniós csatlakozási tárgyalások első szakasza, amelyhez Magyar korábban jogi garanciákat szabott feltételként a Kárpátalján élő magyar kisebbség ügyében.

Vizi Balázs, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont professzora a lapnak azt mondta, a környező országok közül Szlovéniában a leginkább kisebbségbarát a szabályozás: a hatezer fős muravidéki magyarság területi és kulturális autonómiával, valamint hivatalos kétnyelvűséggel rendelkezik a magyarok lakta területeken. Rossz példaként Szlovákiát és Ukrajnát említette, ahol szerinte az utóbbi időben erős volt a kisebbségi nyelvhasználat korlátozása.

Kovály Katalin, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemnek a munkatársa arról beszélt, hogy Ukrajnában legutóbb 2001-ben tartottak népszámlálást, ezért a friss adatok csak becslések. Hivatalos adatok szerint 2022-ben 41 millióan éltek az országban, a kutató viszont 40 millió alatti jelenlegi lakosságszámot tart valószínűnek, és 32–34 milliós becslésekkel is találkozott.

A kárpátaljai magyarok száma a népszámlálások alapján 1989-ben 155 ezer, 2001-ben 152 ezer volt. A Summa 2017 nagymintás reprezentatív kutatás 131 ezer fő körüli magyar közösséget becsült Kárpátalján. Kovály szerint 2017 és 2022 között valószínűleg nem történt drasztikus csökkenés, a teljes körű háború után viszont nagyobb kivándorlási hullám indult, és jelenleg 100 ezer alatt lehet a kárpátaljai magyarok száma.

A kutató szerint a fogyás fő oka történetileg is a migráció volt, nem az asszimiláció. A 2001-es adatok alapján száz vegyes családban született gyerekből 53 magyar volt. Kovály úgy látja, a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége, illetve a magyar iskolák magyar állami támogatással végzett felújítása növelte a magyar nyelv presztízsét egyes településeken.

A Kijev és Budapest közötti feszültség a szakértő szerint hatott a kárpátaljai magyarok hétköznapjaira, főként a médiában megjelenő negatív visszhangok miatt, de saját és kutatási tapasztalatai alapján az együttéléssel továbbra sincs gond Kárpátalján. A térségben magyarok, ukránok, románok, szlovákok, svábok és oroszok élnek együtt, a „kárpátaljaiság” pedig erős identitásképző tényező.

Kovály arról is beszélt, hogy a háború miatt sok belső menekült érkezett a térségbe azok helyére, akik elmentek. A forrás szerint jelenleg körülbelül 300 ezer belső menekült tartózkodik Kárpátalján, amely 1,2 milliós lakosságú megye. A kutató tapasztalatai szerint a „mi” és az „ők” különbségtétele korábban inkább magyar–ukrán alapon jelent meg, ma viszont gyakrabban a „kárpátaljai” és a „nem kárpátaljai” szembeállításban.

A nyelvhasználati szabályokkal kapcsolatban Vizi Balázs felidézte: a 2012-es ukrán nyelvtörvény alapján azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya elérte a 10 százalékot, a kisebbség tagjai a közéletben és a hivatalos intézményekben is használhatták anyanyelvüket. A 2017-es oktatási törvény és a 2019-es nyelvtörvény után szerinte a legfontosabb változás a 10 százalékos küszöb eltörlése és a közigazgatási kisebbségi nyelvhasználat jelentős korlátozása volt.

Vizi szerint a nemzetközi tiltakozás, a háború kitörése és az uniós csatlakozás lehetősége miatt elhalasztották az oktatási törvény kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását, majd olyan módosítást fogadtak el, amely alapján ezek a rendelkezések az EU-tagállamok hivatalos nyelveire nem alkalmazhatók. Kovály Katalin is azt mondta, az iskolarendszerben eddig nem látott drasztikus változást, de a hivatalos ügyintézésben szigorodott az elvárt nyelvhasználat.

A TANDEM 2016–2019 kutatás szerint a kárpátaljai magyarok 5 százaléka semmilyen szinten nem beszéli az államnyelvet, 40 százalék passzívan ismeri vagy nehézségekkel beszéli, 56 százalék pedig gördülékenyen, ezen belül 12 százalék anyanyelvi szinten beszéli az ukránt. Kovály szerint az ukránul nem tudók esetében nem az a jellemző, hogy ne akarnák megtanulni a nyelvet, hanem az, hogy az oktatás módszertana nem alkalmas erre.

A kutató személyes tapasztalata szerint Kárpátalján, különösen Beregszászon, az emberek gyakran törekednek arra, hogy megértsék egymást: „Lehet, hogy mindketten a saját anyanyelvükön szólalnak meg, mégis megértik egymást, vagy legalábbis törekszenek rá.” Vizi Balázs ugyanakkor azt mondta, a bejelentett megállapodás pontos tartalma nem ismert, mert nem látható leírva.

Kovály Katalin szerint a kárpátaljai magyar kisebbség jelenleg óvatos optimizmussal figyeli a megállapodásokról szóló bejelentéseket, és csak akkor fog hinni az ígéretekben, ha azok a gyakorlatban is megvalósulnak. A forrás szerint a nyitott kérdések között maradt, hogy a magyarok kisebbségi jogai pontosan hogyan rendeződnek, és milyen gyakorlati garanciák lesznek a nyelvhasználatra, az oktatásra és a nemzeti szimbólumok használatára.