Pedagógusnak, tanulónak és szülőnek is hátrányos a státusztörvény

A státusztörvényt kedden szavazta meg a parlament kormánypárti többsége, Novák Katalin államfő pedig már két nap múlva aláírta, így a Magyar Közlönyben is megjelent. A köztársasági elnök azzal indokolta a gyorsaságát, hogy a sokak által joggal kifogásolt, eredetileg vitára bocsátott tervezet leginkább vitatott pontjai az elfogadott jogszabályban már nem, vagy érdemi módosítással szerepelnek. „Ez a törvény tehát tartalmilag már más, mint az, amely a tiltakozást kiváltotta. Ezért, áttanulmányozva a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény szövegét és mérlegre téve a mögötte meghúzódó törvényhozói szándékot, úgy ítélem meg, hogy az új törvény biztosítja a köznevelési rendszer működőképességének fenntartását, egyértelmű kereteket biztosít, és megteremti a béremelés alapját.” Közölte azt is, hogy álláspontja változatlan, a jövőnk kulcsa, hogy milyen felnőtté válnak a mai diákok. Versenyképes tudással rendelkező, magabiztos, stabil értékrendű fiatalokra van szüksége a jövő Magyarországának. 

A PDSZ válaszában sajnálatosnak minősítette a gyors aláírást és fenntartja álláspontját, hogy a közvélemény joggal nevezi azt bosszútörvénynek. Azt is megírták Novák Katalinnak, miért kellett volna élnie az Alaptörvény 6. cikk (5) bekezdésében foglalt jogával, amely szerint az elfogadott törvényt visszaküldheti megfontolásra az Országgyűlésnek. „Önnek, aki a gyermek- és családvédelem területén töltött be felelős tisztséget, aki civileknek nyilatkozott arról, hogy fontosnak tartja a társadalmi párbeszédet, észre kellett volna venni, hogy ez a törvény milyen szinten elutasított, és már hatálybalépése előtt mennyit ártott a közoktatás ügyének. E törvény ugyanis számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely mind a pedagógusok, mind a tanulók, mind pedig a szülők számára hátrányos, nem beszélve arról, hogy a törvény címével ellentétben, semmiféle életpályát, előmenetelt nem foglal magában, az eddigi munkaterheket a munkaidőkerettel, a helyettesítések napi és heti felső határának eltörlésével extrém módon megnöveli.”

A státusztörvény annak ellenére emelkedett törvényerőre, hogy mintegy ötezer pedagógus jelezte, felmond, ha bevezetik a közalkalmazotti jogviszonyukat megszüntető státusztörvényt. Így a PSZ szerint akár 20 ezerre is nőhet az oktatásból hiányzó pedagógusok száma. Minderre Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár úgy reagált: „nem nézzük kiskorúnak a pedagógusokat”. Szerinte az új törvény olyan kérdéseket tisztáz a tanárok foglalkoztatását illetően, amelyek most több jogszabályban vannak szétszórva. A teljesítményalapú bérezés is vonzóvá teszi majd a pályát, ahogy a költségvetési és a reményei szerint megérkező uniós forrásokból finanszírozott béremelés is. Magyarra fordítva, majd a pénz a pályán tartja a pedagógusokat. 

A PDSZ szerint tényleg megváltozott a státusztörvény az eredeti változathoz képest, csak nem előnyére. Például abban, hogy a közalkalmazotti kinevezés kötelező része a munkavégzés helye, de a munka törvénykönyve szerinti alkalmazásnál is alapvető, hogy a munkavállalónak legyen meghatározott munkavégzési helye, azt ne tudja a munkáltató egyoldalúan módosítani.  A 2019/1152 irányelv előírja, hogy a munkáltatók már az első munkanapon, de legkésőbb a hetedik naptári napon írásban tájékoztassák a munkavállalókat a munkaviszony legfontosabb, alapvető jellemzőiről. A státusztörvény szerinti átirányítás nem azonos azzal az általános munkajogi szabállyal, hogy a munkavállaló 44 munkanapra más munkahelyen és munkakörben foglalkoztatható.

Az új jogállási törvénnyel bevezetendő új foglalkoztatási forma, az úgynevezett vendégtanár munkajogilag meglehetősen aggályos. E foglalkoztatási formában a pedagógus munkaidejének egy részét megbízási szerződéssel látja el, erre nem jár a munkába járás útiköltségtérítése, de szabadság és táppénz sem. A munka világában másutt ezt színlelt szerződésnek minősítik, és büntetik.

A tanulók, a családok és a pedagógusok számára egyaránt hátrányos a tanítási év meghosszabbításának jogszabályi lehetősége a nyár közepéig, ami azért nem lehet megoldás az elmaradt tanítási napok pótlására, mert Magyarország klimatikus viszonyaira és az intézmények felszereltségére nincs tekintettel, továbbá bizonytalanná, tervezhetetlenné teszi a családok nyaralását, pihenésének megszervezését is.

Ugyancsak elfogadhatatlan az a rendelkezés, amely az Nkt. 84/A-B. § beiktatásával lehetővé teszi, hogy a nevelő-oktató munkát akár méltatlan körülmények között, a törvényben meghatározott csoport-létszámhatárok figyelembevétele nélkül is megszervezhető legyen, a fenntartó pedig tanévközben módosíthatja a tantárgyfelosztást és az órarendet. Ezzel súlyosan sérül az intézményvezető jogköre is, de ez a döntés a tanulók és a pedagógusok számára is bizonytalanságot kelt.

Az elfogadott törvény ellentétes a kormány EFOP PLUSZ-programban tett vállalásaival és az Európai Bizottság ajánlásaival is. A kormány vállalása szerint: „A kormány és a parlament nem fog egyoldalúan bevezetni a pedagógusok munkaterheit növelő, a meglévő szakmai autonómiát korlátozó vagy a szakma vonzerejét csökkentő szabályokat. Ilyen intézkedésre kizárólag a legnagyobb pedagógus-szakszervezetekkel folytatott érdemi társadalmi párbeszéd alapján, különösen a szerzett jogok tekintetében konszenzusra törekedve kerülhet sor.” Nem így történt.

A fenti felsorolás csak néhány példa, részletesebben itt olvasható.

Ha gyerekszemmel nézzük tovább az oktatás világát, mindehhez még hozzá vehetjük, hogy egy csütörtök este közzétett kormányhatározat szerint a kormány úgy döntött, hogy 295 fővel szeretné megnövelni az iskolaőri állományt. A bővítéshez 2023-ban 654,5 millió forintot, 2024-től pedig évi 1,26 milliárd forintot biztosítanak. Egyébként februárban 581 iskolaőr teljesített szolgálatot az országban, az állomány feltöltöttsége akkor 85 százalékos volt. Az iskolaőrök rendszerét amúgy 2020 nyarán szavazta meg a parlament a kormánypártok kezdeményezésére, azok szeptembertől már működtek is.

A szakmai szervezetek tiltakoztak az iskolaőrség ellen, mert úgy vélték, az iskolai erőszak problémáját a megelőzéssel lehetne orvosolni. A Pedagógusok Szakszervezete javaslata szerint az iskolákban inkább kétszáz tanulónként alkalmazzanak legalább egy iskolapszichológust, és indokoltnak látnák a fejlesztőpedagógusok, gyógypedagógusok számának emelését is, különösen a hátrányos helyzetű régiókban. Továbbá úgy látják, szükség lenne a gyermekvédelmi rendszer alaposabb felülvizsgálatára is.

És most nézzük meg, mennyire is „a gyerek a jövő” a kormány számára. Magyarországon a 16 évre levitt tankötelezettségi korhatárnak köszönhetően, az oktatásból idő előtt kikerülők aránya a 2010. évi 10,8 százalékról 2020-ra 12,1 százalékra nőtt, 2022-ben pedig már a tanulók 12,4 százaléka végzettség nélkül lépett ki a közoktatásból.

Magyarországon az első három évfolyamban a gyerekeknek 24, iskolában eltöltendő tanórájuk van egy héten, a negyedik évfolyamban 25, ötödikben és hatodikban 28, hetedikben és nyolcadikban 30. (Emellé jönnek még a különórák, a sportolás, ami többnyire a szülői elvárástól függ, és csak ezután következhet az otthoni tanulás.) Így egy gyerek többet „dolgozhat” egy héten, mint egy felnőtt. Csak példaként: egy élsportolókat nevelő anyuka dicsekedett azzal, hogy „a gyerekeim heti körülbelül 13-14 órát eddzenek, versenyszezonban – tavasszal és ősszel – erre jönnek rá hétvégénként a versenyek, havonta egy-kettő, néha vidéken, néha külföldön, és a szövetségi bajnokságok, amik az év legnagyobb versenyei országos szinten. Ezen kívül heti öt tornaórájuk van, amiből ugyan kettőről kérhetnének felmentést a versenysport miatt, de eszük ágában nincs, szerintük az egész iskolai napnak a tesi a legjobb része.” És ez csak a sport. Hol van még a tanulás?

Ezért is döntött úgy a Pedagógusok Szakszervezetének két alelnöke, Gosztonyi Gábor és Totyik Tamás – ő július 1-jétől a PSZ elnöke – márciusban, hogy (magánszemélyként) öt kérdésben népszavazást kezdeményez. Az egyik kérdés épp az volt, hogy „Egyetért Ön azzal, hogy a tanuló a Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 6. mellékletben meghatározott testneveléssel együtt számított heti óraszáma három órával csökkenjen?”

A Nemzeti Választási Bizottság mind az öt kérdést elutasította, de döntését a Kúria két esetben felülbírálta, az egyik éppen az óraszámcsökkentésre vonatkozó volt. Amint minden jogi akadály elhárul, a PSZ haladéktalanul megkezdi a 200 ezer aláírás összegyűjtését, amelyre 120 nap áll rendelkezésére. 

A két pedagógus szakszervezet, a PSZ és a PDSZ emellett a státusztörvény végszavazása előtt azt is kérte, hogy a pedagógusok oktatással kötelezően lekötött 22-26 tanóráját fixálják 22 órában, ám az Országgyűlés inkább Dunai Mónika fideszes képviselő javaslatát fogadta el, és 24 órában rögzítette a pedagógusok oktatással lekötött heti munkaidejét. Pedig a kevésbé leterhelt pedagógusok nyilván többet tudnának segíteni a nagyon is leterhelt gyerekeknek. 

Egyébként a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) részletes elemzésében azt is kimutatta, hogy a T/4255. számon elfogadott a hivatalosan „A pedagógusok új életpályájáról” szóló státusztörvény számos ponton ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt alapjogokkal, „rendelkezései sértik, illetve veszélyeztetik a gyermekek mindenek felett álló érdekét és gondoskodáshoz való jogát, továbbá az oktatáshoz való részét alkotó tanszabadságot és a tanulók és szüleik magánélethez való jogát is. A pedagógusok, mint munkavállalók jogai tekintetében a törvénytervezet ellentétes a foglalkozás szabadságának, a tisztességes és igazságos munkafeltételeknek, a tulajdonhoz való jog és a diszkrimináció tilalom chartában foglalt követelményeivel.”