Vesztüket érzik a kormánypártok és ilyenkor bármire képesek
Kétségbeesett kísérleteknek tartja Horn Gábor, a Republikon Intézet vezetője azokat a próbálkozásokat, amelyekkel ellenzéki politikusokat próbálnak rávenni lényegében a Fidesz segítésére. Az elemző hozzátette, persze a próbálkozók maguk sem gondolhatják komolyan, hogy például a főpolgármester belemegy egy ilyen játékba. Karácsony Gergely ugyanis néhány napja az ATV műsorában számolt be arról, hogy kap üzeneteket, melyek szerint a Fidesz azt reméli, hogy a Pride politikai sikerén felbuzdulva elindul. Mint mondta, nem tud semmilyen politikai és erkölcstelen dealbe belemenni azért, hogy a városa megkapja azt, ami jár neki. Ráadásul az ellenzék egységét sem hajlandó megbontani. Még kifejtette, Budapestnek és az önkormányzatoknak egy ellenzéki győzelem jelentheti a legnagyobb esélyt arra, hogy később kedvezőbb állami hozzáállásban reménykedhessenek.
A „szalámi politika” nem idegen a Fidesztől. Az egykori MDF és a Kisgazdapárt megtapasztalhatta, mi lehet a vége egy ilyen önfeladásnak. Hihető a főpolgármester állítása?
Nagyon valósághűnek tűnik a dolog, mint ahogy azt sem tartottam légből kapottnak, amikor a momentumos politikusok beszéltek hasonló „megkísértésekről”. Ilyenkor nem kell arra gondolni, hogy a miniszterelnök felveszi a telefont, fölhívja a főpolgármestert, a fülébe súgja az ajánlatát. Ezek itt-ott elejtett félmondatok, jól becsomagolt, bizonyíthatatlanul elhangzó üzenetek. Nem amatőrök, hanem professzionális politikai zsarolók alkalmazzák ezt a módszert, ezért is teljesen életszerűek számomra az ilyen bejelentések. Van ennek egy másik olvasata is: mindenféle mérések – még a fideszesek saját kutatásai is – egybeesnek a mienkkel, vagyis a kormánypártok bajban vannak. Ha ez így van, akkor persze bármire, és annak az ellenkezőjére is képesek. Ezek kétségbeesett kísérletek, amikről persze ők maguk sem gondolhatják komolyan, hogy Karácsony belemegy egy ilyen játékba.
Kik állhatnak a háttérben?
Túlbuzgó, másod-harmadsorba számító megmondóemberek, akiket senki nem kért meg erre.
A kormánypártok is látják az ellenzék jelenlegi előnyét? Erre miből lehet következtetni?
Szinte minden kutatás azt jelzi, nem áll jól a Fidesz szénája. Az, hogy mi derül ki a mi méréseinkből, egy dolog, az egy másik, hogyan reagál erre a kormány. Az a fék nélküli, elkeseredett osztogatás, amibe belekezdtek, magáért beszél. Ilyet csak azok a kormányok szoktak elindítani, amelyek úgy érzik, közel állhatnak a bukás veszélyéhez. Ha mernének hinni a folytathatóság esélyében, biztosan nem hoznának olyan döntéseket, amelyekkel hazavághatják a magyar költségvetést, befüröszthetik a gazdaságot. Mint a jó és a rossz rendőr: egyik kézzel osztogatnak, a másikkal fosztogatnak, ahogyan Budapest esetében láthatjuk.
Az ellenzéki pártok oldalán lát hajlandóságot engedni a kísértésnek?
Ha egy párt, pártszerűen viselkedve, elindul egy választáson, abban nincs semmi kivetni való. Nem tartom kollaborációnak, hogy az a párt, amelyik elindul a választásokon, még nem a Fidesz kottájából játszik. Lehet, hogy majd valamikor tavasszal, amikor látjuk a végeredményt, el lehet gondolkodni, jó döntést hoztak, vagy sem, de addig nem szabad kétségbe vonni egyetlen politikai formáció jóhiszeműségét sem, ha tisztességből, a választói iránti elkötelezettségből elindul a 2026-os választáson. Velük együtt azok közé tartozom magam is, akik azt gondolják, korai még dönteni az indulás vagy visszalépés dolgában. Azzal, hogy a Momentum már tavasszal feltartotta a kezét, lényegében kiírta magát a politikából. Az ellenzéki pártoknak nem lehet ez az útjuk. Ha majd valamikor, 2026 kora tavaszán, olyan helyzet alakul ki, hogy célszerű lenne félreállniuk, a döntést akkor kell meghozniuk.
Ön szerint van még dolguk ebben az országban a hagyományos ellenzéki pártoknak?
Feltétlenül. Ha mindenki itt és most az mondja, „hajrá Tisza, mi félreállunk”, akkor az azt eredményezheti, hogy nem lesz a parlamentben ellenzék. Nem lesz, aki más hangon, talán radikálisabban megszólaljon, bíráljon, ellenőrizzen. Ha Karácsonyék is így gondolkoztak volna, akkor a nyáron senki nem szervezi meg a Büszkeség menetét, és sorolhatom tovább a példákat. Ezért gondolom, hogy az ellenzéki oldal jelenlétének van felelőssége 2026 áprilisáig, a szerepüket helyettük senki más nem töltheti be. Ezért is tartom hibásnak az idő előtti visszalépéseket.
A kampányban ebből nem alakulhatnak ki éles ütközések az ellenzéki pártok között?
Már mondtam, nem tartom ördögtől valónak, ha egy párt elindul és a választókat arról próbálja meggyőzni, hogy rá szavazzanak. Ez a dolga. Ezzel együtt persze érteni vélem azoknak az álláspontját is, akik feltételeznek egy olyan kiélezett helyzetet a Tisza és a Fidesz között, amikor akár néhány százalékon is eldőlhet a választás. Még egyszer mondom: ma nem ez a helyzet. A Republikon kutatása szerint, ha most vasárnap lennének a választások, akkor nem ilyen kicsi volna a különbség. Ha igaz, hogy a teljes népesség körében 4-5 százalékkal, a biztos pártválasztóknál 8-10 százalékkal vezet a Tisza, akkor most lényegében mindegy, hogy elindul-e más párt is az ellenzéki oldalon, vagy nem. Ez olyan fölény, ami akár az egyéni körzetekben, akár listán biztonságos, kétharmados többséget is jelenthet a magyar választójogi rendszerben. Elképzelhető, sőt, valószínűsíthető, hogy 2026 áprilisában nem ez lesz a helyzet. Látva a zsarolási kísérleteket, egyáltalán nem zárom ki, hogy a Fidesz az utolsó pillanatban még hozzányúl a választójogi rendszerhez is, ezért gondolom, hogy ma még nem kell „sarokba állítani” azokat a pártokat, akik nem adták fel. A végén derül ki, hogy szükség van-e erre egyáltalán.
Ha nyerne a Tisza, amely jelenleg semmiféle együttműködésre nem mutat hajlandóságot, koalíciós kényszer nélkül merre vinné az országot?
A Tisza Párt önmagában is egy koalíciós, „népfront” jellegű képződmény. Sokszínű közösség, a soraikban ott vannak a kiábrándult baloldaliaktól kezdve, a helyüket kereső liberálisokon keresztül, a volt fideszes konzervatív, vagy akár a zöld és jobbikos szavazókig mindenki. A méréseink szerint nem merném azt állítani, hogy a Tisza jobboldali tömörülés, ez tényszerűen nem igaz. Magyar önmagát is liberális elkötelezettségű, jobboldali politikai szereplőnek állítja be, az egyértelmű jobboldaliságát főleg a baloldalon hangsúlyozzák, amikor attól igyekeznek megóvni a választóikat, hogy két jobboldali politikai erő közül válasszanak. Hozzáteszem, egyre inkább azt látom, hogy a Fidesz sem egy szokványos jobboldali párt. Belül balos gazdaságpolitikát és populista jobboldaliságot hirdető, egymással „hadakozó pártocskák” alkotják. Ha végül a Tisza győzne, akkor sem lenne kizárólag jobboldali kormányzás Magyarországon, Magyar nem erre készül, ráadásul ahhoz, hogy lebontsa az elmúlt 15 év minden káros maradványát, és elinduljon tényleg egy rendszerváltás, ahhoz valóban kétharmad kellene. Azért sem írnám le a korábbi ellenzéki pártokat, mert ha csak többséget szereznek, a kutatásaink szerint még mindig komoly bázisa van a 6-7 százalékos DK-nak és az 5-6 százalékos Kutyapártnak, amelyek akár a mérleg nyelve is lehetnek egy következő parlamentben.
