Pedagógusnapon „az igazat mondd, ne csak a valódit” 

Arról, hogy hazánkban minden év június első vasárnapja a pedagógusok ünnepe legyen, a minisztertanács döntött 1951-ben, a pedagógusokat pedig először 1952-ben köszöntötték ezen a napon. Akkor négyen (Danis Imréné, Gerlóczi Lajosné, Kovács Dezsőné és Magyar Ilona) megosztva kapták meg a Kossuth-díj ezüst fokozatát „a »Módszertani kézikönyv az általános iskola I. osztályának olvasás-írás tanításához« című közösen írt kiadványukért, valamint oktató- és nevelőmunkájukért”. Módszerüket az 1950/51-es tanévtől kezdve alkalmazták az általános iskolák első osztályában, az olvasás és írás oktatásában.

Pedagógusnapon az ország legjobb pedagógusainak a köszöntő szavak mellett kiváló tanítói és tanári okleveleket, egyes, nekik szóló kitüntetéseket adnak át. 

Nem volt ez az idén sem másképp, Rétvári Bence – Maruzsa Zoltánnal, a BM köznevelésért felelős államtitkárával együtt – kilenc Apáczai Csere János-díjat, tizenhárom Németh László-díjat, öt Brunszvik Teréz-díjat, öt Trefort Ágoston-díjat és öt Eötvös József-díjat adott át pénteken a pedagógusnap alkalmából.

Igaz, a körítés, vagyis a szavak jócskán változtak az idők folyamán. Még akkor is, ha csak 2010-től nézzük. Abban az évben Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár a pedagógusok társadalmi megbecsülésének visszaállítására tett ígéretet, és arról beszélt, hogy a jó iskola első számú kulcsszereplője és feltétele a kiválóan képzett, megbecsült, testileg-lelkileg jól karbantartott pedagógus. Az oktatási államtitkár kiemelte: „a pedagógusok kezében van a jövő, akik arra vállalkoznak, hogy nevelnek, tanítanak, a jövőt építik”.

Az idén Rétvári Bence, a Belügyminisztérium (BM) parlamenti államtitkára a pedagógusnap alkalmából odaítélt szakmai díjak átadásán inkább a kormány politikai leckéjét mondta fel: „az iskolában a legfontosabb a pedagógus, akit nemcsak erkölcsileg és szavakban, de anyagilag is el kell ismerni, ezért valósul meg a valaha volt legnagyobb léptékű béremelés”. Igaz, erről a szakszervezeteknek más a véleménye, ahogy Totyik Tamás, a PSZ elnöke megjegyezte: „a kormány állítása szerint a diplomás átlagkeresetek hat százalékkal emelkedtek. A pedagógusok a diplomások nagyjából tíz százalékát teszik ki (egymillió kétszázezer diplomás van), és 140 ezer pedagógust érintett a béremelés. Ha a tíz százalékot érintő béremelés valóban 30 százalékos volt, akkor nem hat százalékos az emelkedés a diplomásoknál. Vagyis itt a matematikával valami nem stimmel. Azt, hogy a KSH nem ad meg pontos adatot vagy a kormány csúsztat, nem lehet eldönteni a számunkra kiadott adatokból. Ugyanis hivatalos adatközlés nincs.”

Rétvári azt is mondta pénteken: „az iskolának fontos feladata a társadalmi különbségek csökkentése, ezért akik hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak, azoknak 20 százalékkal magasabb a fizetésük, továbbá az is feladatuk, hogy segítsenek megtalálni a gyerekeknek az élethivatásukat, amelyben igazán boldogok tudnak lenni, amely igazán nekik való. Így lehet az ország versenyképes, és így lehetnek az iskolából kikerülő gyerekek is boldogok.” Nos, az adatok szerint nem egészen így áll a helyzet: a 2022/2023-as tanévben tovább emelkedett Magyarországon az oktatásból idő előtt kikerülők aránya. A 2010. évi 10,8 százalékról 2020-ra 12,1 százalékra nőtt az arányuk. 2022-ben pedig már a tanulók 12,4 százaléka végzettség nélkül lépett ki a közoktatásból.

Az már csak „hab a tortán”, hogy 2010-ben a közoktatásban 170 379 pedagógust foglalkoztattak különböző munkakörökben az iskolákban, most alig 140 000 ezren vannak. Ráadásul a 2022/2023-as tanévben az 50 éves vagy annál idősebb tanárok a pedagógus kar felét tették ki, a 30 évesnél fiatalabbak tanárok aránya csupán 6,4 százalék volt. A pedagógusbér-emelések ellenére továbbra is folytatódik az általános iskolai tantestületek elöregedése. A KSH legfrissebb oktatásügyi jelentéséből kiderült, hogy a tavalyi évhez képest nagyjából 1200 fővel csökkent az általános iskolákban oktató tanárok száma, miközben a teljes állománynak a fele idősebb 50 évesnél, a 30 évnél fiatalabb tanárok mindössze a 6,7 százalékát alkotják, a 60 fölöttiek aránya pedig meghaladja a 15 százalékot.

Ezek után két olyan pedagógushoz fordultunk kérdéseinkkel, akik egykor maguk is tanítottak, ma viszont az érdekvédelemben dolgoznak. Azt kérdeztük tőlük, hogy ünnep-e még ma is a pedagógusnap. 

Törley Katalin, a Kölcsey Ferenc Gimnázium kirúgott tanára, a Tanítanék Mozgalom társalapítója és jelenleg a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) és a Tanítanék Mozgalom közös EP-képviselőjelöltje elmondta, neki a pedagógusnapról ugyanaz a véleménye, mint az anyák napjáról, a nőnapról és a hasonló ünnepekről. Vagyis, hogy ki vannak jelölve napok az ünneplésre, miközben normális körülmények között minden napnak ünnepnek kellene lennie, de legalább is a tiszteletnek és a szeretetnek kéne uralnia ezeket a területeket. Azt azonban, hogy ilyenkor a pedagógusok kapnak egy-két szál virágot vagy silány okleveleket a tankerületektől, nem tudja ünnepnek minősíteni. Miközben nagyon sokan vannak a pedagógusok között, akik minden nap érdemelnének virágot. Persze, vannak, akik díjat is kapnak, és vannak rangos szakmai elismerések is, de azt szokták mondani, ezek nem is annyira a díjazottról, mint a díjazóról szólnak, és nem tudni, a mindennapokban mit érnek. Hogyha egy olyan iskolarendszerben, oktatási rendszerben élnénk, ahol a pedagógusokat valóban megbecsülik és olyan módon tudnának dolgozni, ahogy az elvárható lenne ebben a szakmában, akkor ezek a szakmai díjak nagyon sokat érnének. Törley Katalin azt is el tudja képzelni, hogyha valaki megkapja például a Rátz Tanár Úr-életműdíjat, vagy hasonlót, akkor az tényleg megérdemli, és örül neki. Szerinte azonban jelenleg egy-egy nap és egy-egy díj nem segít az egész rendszeren.  

Arra, hogy miért választja valaki a pedagóguspályát és mi az, amire a valóság kényszeríti, csak nagyon személyes választ tud adni. Számára az érzelmi töltöttség okán volt fontos pedagógusnak lenni, őt ez kötötte és tartotta a pályán több mint 20 évet. Most azonban annyira nagy a túlterheltség, és olyan nyomás alatt dolgoznak a gyerekek is meg a pedagógusok is, hogy pont ezeknek a pillanatoknak a megélésére nincs idő. Nincs idő arra, hogy lássák a pedagógusok a gyerekek, vagy egy csoport fejlődését, és személyre szabottan tudjanak ahhoz viszonyulni.

Pedagógusnapon Törley Katalin azt üzeni a pedagógusoknak, hogy amennyire lehet, a lelkiismeretük szerint próbáljanak dolgozni. Tudja, a pedagógusok dupla présben vannak, ahol az elvárások és a követelmények időnként megakadályozzák, hogy a legjobb szakmai meggyőződésüknek megfelelően dolgozzanak, de próbáljanak meg hallgatni a lelkiismeretükre. Próbáljanak minden nap úgy ránézni a gyerekekre, hogy megismételhetetlen, fantasztikus lények, akikben rengeteg minden szunnyad, és csak meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy ez mind kibontakozhasson. És azt se felejtsék el, hogy ki lehet állni mindenkinek önmagáért és az értékeiért. Nem lehet elmenni szó nélkül az igazságtalanság mellett, tenni kell ellene.  

Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke szerint a pedagógusnapnak ma is ünnepnek kell lennie. Az másik kérdés, hogy az elmúlt jó néhány évben az oktatásban dolgozóknak nincs okuk nagy ünneplésre. De ez is egy olyan jeles dátum, amikor a jelenlegi problémákra is föl lehet hívni a figyelmet, annak ellenére, hogy nyilván köszönetet mondanak az oktatásban dolgozók áldozatos munkájáért. Ebben persze van egy kis rossz szájíz is, mert a kormány évek óta nagy szavakkal megköszöni a pedagógusok munkáját, aztán pedig gyakorlatilag nem veszi figyelembe a problémákat, nem törekszik a megoldásukra. A Pedagógusok Szakszervezete ennek ellenére azt mondja, igen, a pedagógusnap ünnep, és annak is kell maradnia. A szakszervezet köszöntőjét itt olvashatják. 

Gosztonyi Gábor szerint a jelenlegi körülmények kényszerítők, hiszen az állami köznevelési intézmények jelentős részében főleg a technikai és egyéb feltételek nem adnak megfelelő lehetőséget a XXI. századnak megfelelő oktatásra. A béremelés ugyan az idén már jelentősebbnek mondható, a bértömegemelés első lépése megtörtént, de nem ez vonzza a pályára a pedagógusokat. Pontosabban vonzásról már nem is beszélhetünk, mert az elmúlt 14 év eredményeképpen nagyon kevesen maradnak a pályán, a második éves kötelező gyakornoki vizsgát nagyon kevesen teszik le azért, hogy a Pedagógus I. besorolást megszerezzék. Aki mégis marad, az elhivatottságból teszi, mert szeretné átadni azt a tudást, ami benne fölhalmozódott. Egy modern, jó pedagógus a lexikális tudáson túl szeretné azokkal a kompetenciákkal, készségekkel, képességekkel fölvértezni a diákokat, amelyekkel meg tudják állni a helyüket a munkaerőpiacon, miközben boldog, önmagukkal elégedett, az önmaguk álmait megvalósítani képes felnőttek lesznek. 

A PSZ pedagógusnapon is azt üzeni a pedagógusoknak, ne hagyják magukat se megfélemlíteni, se egymástól elszigetelni, és legfőképpen ne hagyják, hogy szembefordítsák őket egymással. Őrizzék meg azokat a nevelőtestületi szigeteket, amilyeneket egy jó közösség ki tud magának alakítani.