Pesszimista a migrációs szakértő a javasolt új uniós paktummal kapcsolatban

A Deutsche Welle-ben megjelentek alapján, Gerald Knaus úgy véli: a kitoloncolás csak azokkal a származási országokkal működik, ahol az EU felajánlott valami vonzót, például több ország esetében a vízum-liberalizálást. A legtöbb ország esetében azonban hiányzik az ilyen ösztönző, és ezért például Németország az első félévben mindössze ezer embert tudott kitoloncolni, és nem látható, hogy az új paktum ezen mit változtatna. 

Knaus azt sem érti, hogy miből meríti a bizottság a derűlátását. Az afrikai országokkal az elmúlt években folytatott tárgyalások nem hoztak eredményt a visszafogadások kérdésében. Ám Knaus szerint a kulcsprobléma az, hogy a bizottság nem elemezte megfelelően, hogy eddig miért nem működött a dolog. 

Csupán látszólagos szolidaritás az, amit a paktum előirányoz, hogy ugyanis a menekülteket befogadni nem akaró országok a kitoloncolásokban vállaljanak szerepet; sokkal őszintébb lenne azt mondani, hogy vannak országok, amelyek nem akarnak befogadni elismert menekülteket, és ezek fizessenek magasabb hozzájárulást bizonyos dolgokért. „Nem túl meggyőző, ha úgy teszünk, mintha a tervezett kitoloncolási gyámságok, amelyek soha nem fognak működni, a szolidaritás egy válfaját jelentenék, és nem is hasznos” – mondta Knaus. Merő időpazarlásnak mondta, ha az EU most hónapokat tölt azzal, hogy megpróbálja meggyőzni például Budapestet és Varsót. 

„A német érdekeket szolgáló és konstruktív stratégia az, ha a megfelelő kérdéseket tesszük fel. Mire van szükség a külső határokon? Milyen szabályokat és értékeket akarunk, hogy a külső határokon ne sérülhessen az emberi méltóság, amint az most gyakran történik? Hogyan, és milyen országokkal közösen tudjuk csökkenteni az illegális migrációt, főleg azokét, akik várhatóan nem jogosultak menekültstátusra? Hogyan lehet a szükséges mértékben felgyorsítani az eljárásokat. Ehhez például észszerű célkitűzés lenne a gyors és tisztességes eljárások biztosítása. 

Mindennek megvalósításához azonban realizmus szükséges. Németországnak, továbbá Görögországnak, Olaszországnak, Spanyolországnak és Máltának érdekében állnának a gyors eljárások és a származási országoknak teendő kedvező ajánlatok – ez pedig teljesen független attól, hogy mindebben még hány ország vesz részt” – szögezte le.

Kitért arra is, hogy a bizottság azt szeretné, hogy öt napon belül regisztrálják a menekülteket, és a gyors eljárást a határ közelében folytassák le, 12 héten belül. Ehhez pedig ezeket az embereket a határok mentén lévő táborokban kell tartani. Más szóval, vajon sok új Moriához hasonló táborra lesz szükség? – tette fel a kérdést Knaus, azzal, hogy nem lát olyan országot a Földközi-tenger mentén, amelyik ilyen táborokat létre akarna hozni azoknak, akiket nem sikerül idejében visszatoloncolni. Vagyis nem csak a visegrádi államok tanúsítanak ellenállást, hanem a Földközi-tengeri országok is. Másrészt úgy vélte, nem elegendő a gyors eljárások előírását csupán azokra alkalmazni, akiknek csekély a kilátásuk a menekültstátusra. Ha az akarat és a forrás megvan, akkor már ma is le lehetne bonyolítani az eljárásokat 12 hét alatt, és ehhez nem szükséges új paktum. 

Összefoglalva, Knaus szerint, a javaslat nem realista, nem oldja meg a külső határ mentén fekvő országok és az oda érkező menekültek problémáit. Németország megsínyli, hogy sok ország nem alkalmazza a már ma is meglévő jogszabályokat, és hogy sok menedéket kapó ember is tovább megy ezekből az országokból. Ezzel kapcsolatban a német kormánynak van néhány egészen helyesen kitűzött stratégiája, „de a javasolt paktum nem vezet a kitűzött célok megvalósítása felé” – mondta Knaus.