Pokorni Zoltán nem tartja megfontolt döntésnek az iskolák teljes államosítását

Az interjúban – amit a Telex szúrt ki – Pokorni elmondja, hogy szerinte hiba lenne azt gondolni, hogy pusztán a pénz hiánya a probléma az oktatásban. Eddig is voltak nagyobb béremelések az ágazatban, de azok mindig pillanatnyi pozitív hatást tudtak csak kiváltani, érdemi strukturális eredményük nem volt. Szerinte illúzió azt gondolni, hogy lehet annyi pénzt önteni az oktatásba, ami önmagában minőségi változást okozna. Viszont azt gondolja, hogy a pedagógus átlagbérnek el kell érnie legalább az értelmiségi átlagbért.

Pokorni Zoltán az interjúban beszélt a tanárok teljesítményének méréséről is. Pokorni szerint lehet mérni, értékelni a pedagógusokat, de ezt általában nem jó szemmel nézik a szakmában lévők. Szerinte fontos lenne a szakma belső kultúráján javítani, amit kétféleképpen lehet elérni: adminisztratív, felülről lefelé irányuló ellenőrző attitűddel, vagy oldalirányú, hálózatos, támogató segítéssel. De valójában most egyik sincs, formailag is csak az első létezik. Szerinte a tanároknak segítség lenne, ha bejárnának egymás óráira, mert akkor jobban látnák, mik a problémák. Sokkal jobban működne az oktatás, ha a pedagógusok egymást segítenék, hálózatosan szerveződnének, „ez jobban illeszkedik a szakma jellegzetességéhez”. Szerinte a tanárokat a szabadság és az önállóság teszi boldoggá, a brutálisan adminisztratív rendszer meg sem érti a problémájukat.

Pokorni a korábbi időszakból nem gondolja megfontolt döntésnek a teljes államosítást. „A XXI. században nem alkalmazhatók a '70-es évek derekán kialakult pedagógiai elvek vagy oktatásirányítási rendszerek.”

„A Klik által létrehozott hatalmas struktúra el sem jutott idáig, hogy kudarcot valljon, mert önmagában olyan nagy, hogy pusztán a rendszer felépítése és legegyszerűbb működtetése a nagysága miatt termelte ki a problémákat.”

(Az iskolák 2012-ben az önkormányzatok fenntartásából a később Kliknek nevezett Klebelsberg Intézményfenntartó Központ égisze alatt kerültek az állam irányítása alá. Jelenleg Klebelsberg Központnak hívják, az iskolákat az ehhez tartozó tankerületi központok irányítják.)

Pokorni szerint a középosztály gyerekei túlterheltek, és nem az iskolai óramennyiség miatt, hanem a pénzért vásárolt pluszórák miatt. Éppen ezért a szegényebb családok gyerekei nem túlterheltek, viszont csak félig kapják meg azt, ami kell nekik a sikeres oktatáshoz.

Szerinte nem a Nemzeti alaptanterv vagy az egységes tankönyvek jelentik az igazi problémát, hanem az, hogy az esetek többségében boldogtalan gyerekeket nevelünk.

Pokorni nem tartja helyesnek, hogy most be kell fejezni az óvodát a hatodik év végére. Szerinte nyugodtan legyen még hétévesen is óvodás a gyerek, vagy akár nyolcévesen is, ha nevelési problémái vannak. „Nem kell éretlenül iskolába lépni.” Ez az elképzelés ellentétes a kormány jelenlegi politikájával, hiszen éppen néhány éve szigorították meg a vonatkozó szabályokat.

Ezután a riporter rákérdezett arra, hogy Pokorni mit gondol a tanárkirúgásokról, ahol sokszor kifejezetten olyan pedagógusokat bocsátottak el, akik egyébként a gyerekek között népszerűek voltak. Pokorni azt mondta: ez indulatot szül, de azt gondolja, kívülről nem neki kell véleményt mondania erről a témáról.

Pokorni Zoltán szerint az oktatási változásokhoz idő kell, a kormánynak megadatott 12 év, és nem is lehet azt mondani, hogy nem nyúltak volna hozzá bátran az oktatáshoz, de „kár, hogy ezt az évtizedes lehetőséget nem használtuk ki a lehető legjobban.”