Politikai erkölcsök, bocsánatos bűnök

Ön szerint reális lehetőség, hogy egy bukott politikus visszatérhet a politikába? Tud erre példát mondani? – kérdeztük.

Külföldön sem nagyon van erre példa, ismereteim szerint a magyar politikában sem fordult elő, hogy valaki egy emlékezetes botrány után politikai „főnixként” újra komoly tisztséget kapott volna. (Kivéve Áder Jánost, akit előbb „száműztek” Brüsszelbe, de aztán szükség lett rá, mint államfőre – a szerk.) A környező országokban a volt osztrák kancellár Sebastian Kurz keveredett botrányba. 2019.  május 17-én megjelent egy titokban rögzített videó, amelyben az osztrák szabadságpárti (FPÖ) Heinz-Christian Strache, akkori alkancellár, és Johann Gudenus pártelnökségi vezető látható egy ibizai luxusvillában. A felvétel szerint egy nő, aki orosz oligarcha „unokahúgának” adta ki magát, felajánlotta kampánytámogatását, cserébe Strache-val korrupciós ügyleteket egyeztetett. Állami szerződéseket és sajtóbefolyást ígértek neki. A parlament 2019. május 27-én bizalmatlansági indítványt fogadott el Kurz ellen, ezzel elmozdították hivatalából. 2021-ben lemondott minden politikai tisztségéről és most globális stratégaként dolgozik egy befektetési cégénél. Önmagában egy politikai bukás még nem zárja ki a visszatérés esélyét, de ha botrányos körülmények okozták a lemondást, más a helyzet. A Fidesz 2002-ben és 2006-ban elveszítette a választásokat, Orbán Viktort sokan akkor „bukott politikusnak” tartották, de 2010-ben nagy fölénnyel tért vissza, és azóta is meghatározó alakja a magyar politikának. A ’90-es évek elején a kisgazdák elnökeként Torgyán Józsefet többször is leírták, amikor a párt gyengélkedett, de 1998-ban mégis visszatért a politikai élvonalba, és az első Orbán-kormány koalíciós partnereként földművelésügyi miniszter lett.

Ugyanez érvényes lehet Varga Judit esetében is? 

A volt igazságügyi miniszter bukása nem ilyen kategória, mert az ő visszatérése, akármilyen minőségben kerüljön szóba, megoszthatja a közvéleményt. Biztosan lenne pár százezer olyan választó, aki zavarba jönne, ha egy választáson el kellene döntenie, támogat-e egy olyan politikai közösséget, amelyben „megbocsátanak” a gyermekbántalmazási ügyben hibázó politikusnak. Varga Judit visszatérése leginkább Magyar Péter karaktergyilkolásának lehetne az „eszköze”. Talán akkor tudná elfogadni a társadalom fideszes támogatói tábora, ha egy új imázst építenének köré. A megítélés sikeres visszaállításának az lenne az eredménye, ha a választók számára Varga nem egy volt miniszter, aki egy gyermekbántalmazási botrányba bukott bele, hanem egy bántalmazott feleség, aki most törleszti a férje felé a számlát. Élére áll, arca lesz mondjuk egy olyan kormányzati kezdeményezésnek, amely a Magyar Péter „félék” ellenében a magyar nők védelmezője kíván lenni. Persze kérdés, hogy Varga Judit „újra élesítése”, vagy bármilyen jellegű szerepvállalása mennyire lehet hiteles az ország másik felének, mert a modern politikában számolni kell egy olyan jelenséggel, miszerint a választók identitása le van „horgonyozva” valamelyik oldalon. Ilyenkor a kormánypárti és az ellenzéki szavazókat mindig csak az érem egyik oldala érdekli.

Ebben a miniszterelnök „különösen kedves” méltatásának sincs szerepe?

Magyarországon lehet feltehetőleg közel 4 millió szavazó, aki már eldöntötte magában, vagy el fogja dönteni, hogy miként viszonyuljon Varga Judit esetleges visszatéréséhez. A kormánypárti szavazók túlnyomó többsége – néhány renegáttal ellentétben –, úgy gondolja, hogy akit Orbán nagyra tart, az érdemes is rá. Akik kevésbé „tisztelik” a miniszterelnök véleményét, alighanem ebben a kérdésben sem állnak mellé, valamint nem fogja érdekelni őket Varga Judit mondanivalója.

Orbán nem az egyetlen, aki pedzegeti a Varga rehabilitációját. Kocsis Máté nyíltan teszi, Orbán Balázs is, Gulyás Gergely kissé óvatos ebben a kérdésben…   

Ismerünk a politikában egy fogalmat, az úgynevezett reputáció menedzsmentet, ami bizonyos „besározódott” szereplők megítélésének, megtisztításnak az eszköze. Most is erre látok kísérletet, egyes kormánypárti politikusok megpróbálják Varga Juditot a választók, vagy legalábbis a sajátjaik szemében újra pozicionálni, más szempontok szerint megítélni. Ha a „főnök” azt mondja róla, hogy akár potenciális miniszterelnök is lehetett volna, ha ebben Magyar Péter – önös érdekei miatt – nem akadályozza meg, akkor ő nem bűnös, hanem áldozat. 

Gyurcsány karaktergyilkossága olyan jól sikerült, hogy neki még a baloldalon sem tudtak máig megbocsátani. Mi a különbség? 

A karaktergyilkossággal foglalkozó politikai irodalomban erre is van válasz. Akik egy karaktergyilkosság áldozatai lesznek, vagy legalább súlyosan megsérül a megítélésük, azoknak érdemes egy időre „eltűnni” a közvélemény szeme elől. Gyurcsány Ferenc ezt nem tette meg 2006 és 2010 között. Talán, ha ezt az utat választotta volna, másként alakul a megítélése. Varga megtette.

A DK volt elnöke nem verte a feleségét, nem védett gyermekbántalmazót. Ez utóbbi bocsánatosabb „bűn”?

Egy konzervatív politikusnak – Magyar bevallja, hogy ő konzervatív ember – nem áll jól a feleség bántalmazása, mivel az ilyen ideológiájú politikusok számára központi érték a család. Ez „fekete pont” lehet a fideszes választó szemében, noha korábban a fideszes országgyűlési képviselőnek, Balogh Józsefnek egy ideig elhitték, hogy nem ő okozta neje szeme alatt a monoklikat, hanem a vak komondor, amikor elesett benne. A fülöpházi ügy ráirányította a figyelmet a családon belüli erőszak problémájára, amely addig sokszor tabunak számított a politikában. A botrány után nagyobb nyilvánosságot kapott a téma, és nőtt a nyomás a kormányon, hogy komolyabban kezelje az ilyen botrányos ügyeket. De Varga Judit fontosabb személyiség lehet, hogy adott esetben megpróbáljanak szemet hunyni a „botlása” felett, noha egy manapság súlyosabbnak tartott ügy, a gyermekbántalmazás eltusolása okozta a politikai bukását.