Polyák Gábor: a mai magyar közmédia súlyos ellensége a demokráciának

– Tegnap az ATV-n lezajlott az első ellenzéki miniszterelnök-jelölti vita. Aki csak a köztévét nézi, nem is tudhatta, hogy ilyen egyáltalán van, és még lesz is. Várható volt, hogy a köztévé negligálja azt?

– Várható volt, hogy az a köztévé, ami ma Magyarországon nekünk jut, negligálja. Ez ugyanis nem köztévé, ha az lenne, akkor az ilyen viták ott zajlanának.

– Miért ez a mai magyar köztévé hozzáállása a mai magyar politikai élethez?

– Erre elég egyszerű a válasz, saját magát abban a szerepben képzeli el, hogy minél teljesebb körben kiszolgálja a Fidesz érdekeit. Ez a köztévé nem mindannyiunkért szolgáltatja a műsorát, hanem kizárólag a Fidesz érdekeinek megfelelően. Még csak azt se mondanám, hogy a Fidesz-szavazók igényeit elégíti ki, inkább a Fidesz-szavazók megvezetésében van nagyon fontos szerepe. Azt gondolom, hogy a Fidesz-szavazók között is lett volna jónéhány, aki számára is legalább hírértéke van annak, hogy ilyen vita zajlik. Miért ne lehetne kíváncsi egy fideszes szavazó arra, hogy az ellenfelek a másik politikai térfélen mit gondolnak az ország jövőjéről? Ez nem egy szűk politikai csoport belső játéka, ez az ország jövőjét gyökeresen érintő vita, és beszélgetés volt. Mindenkinek joga van azt gondolni a minőségéről, a tartalmáról, amit akar, de ez abszolút az országot hosszú távon befolyásoló beszélgetés volt.

– Elég szűk látókörűnek tűnik ez a közmédia-hozzáállás a Facebook és a YouTube világában. Így is hozhat a Fidesz számára politikai hasznot a vita eltitkolása?

– Azt gondolom, hogy hozhat. Azt szoktuk mondani, hogy különösen azok a szavazók vannak a Fidesz propagandájának kiszolgáltatva, akik kevésbé használják az internetet. Nagyon kevesen vannak már, de azért, mert valaki használ Facebookot, egyáltalán nem biztos, hogy belebotlik bármilyen politikai tartalomba. Simán el lehet lenni a Facebookon hetekig úgy, hogy az ember nem lát semmi politikát. Ugyanez pláne igaz a YouTube-ra. Ezek nem a közmédia helyett vannak, ezeknek azért elsősorban nem az a funkciójuk, hogy azt a tipikus közszolgálati politikai tartalmat pótolják, ami miatt százmilliárdokat költünk egy ilyen intézményre. Úgyhogy van egy bizonyos réteg, amelyik valóban nem is szerez tudomást ennek a vitának a létéről. De, őszintén szólva, nem is ez a fő kérdés, hanem az, hogy dolga-e a közszolgálati csatornának tájékoztatni, vagy épp helyt adni egy ilyen vitának.

– Dolga?

– Ez – akár van internet, akár van YouTube, akár nincs –, egyértelműen csak igennel válaszolható meg.

– Révész Máriusz a Partizánnak adott interjújában már májusban elárulta, hogy a politikai vita nem érdeke a Fidesznek. Miért nem az?

– Ez nyilvánvaló. Olyan pozícióban van a Fidesz, ahol tulajdonképpen minden vitán csak veszteni tud. Eddig Orbán Viktor egyetlen politikai vitáját sem nyerte meg. Amikor vitázott, akkor vesztett. Ő ebből a műfajból azt tanulta meg, hogy egy nyílt konfrontációban – még csak nem is biztos, hogy az, amit mond, az ő karaktere, az ő kommunikációs stílusa nagyon könnyen alulmaradhat. Ráadásul ilyenkor olyan témákról kell beszélgetni, amelyekről ő nem feltétlenül akar. A Fidesznek egyébként az az érdeke, hogy csupán a saját mantráját közvetítse, csak olyan témákban nyilvánuljon meg, amik politikai értelemben neki hasznot hozhatnak, és elkerüljön minden helyzetet, ahol olyan kérdések merülhetnek fel, amik bármilyen módon gyengítik a pozícióját. Az a szomorú, olyan országban élünk, ahol ezt egyébként a vezető politikai elit, az éppen egy választás előtt álló kihívott fél simán megteheti, és a választók nem döngetik az ajtaját sem a pártoknak, sem a közszolgálati médiának, sem senkinek azzal: nem tűrjük, hogy hülyének nézzenek bennünket. Ahol nincs nyílt vita a politikai kérdésekben, ott nincs demokratikus döntés sem. Ott kizárólag az érzelmi alapú döntések fogják meghatározni a választás eredményét. Nyilvánvaló, aki a saját táborának beszél, az nem kell, hogy szembesüljön érzékeny kérdésekkel, mert a szó demokratikus értelmében az nem politikai kommunikáció, hogy a Pesti Srácoktól a Magyar Nemzeten át a Magyar Televízió híradójáig mindenhol ömlik a propaganda. Ennek köze nincs a demokráciához. A demokrácia lényege a vita.

– Akkor kimondhatjuk, hogy ez a mai magyar közmédia tulajdonképpen ellensége a demokráciának?

– Nagyon súlyos ellensége a demokráciának. Abban a logikában, ahogy egy  demokrácia működik, elképzelhetetlen egy ilyen kiszolgáló intézmény. Ha egy pártnak szüksége van médiára, akkor vegyen magának. Ráadásul  a Fidesz minden médiát a mi pénzünkből vesz és tart fenn, és a közmédiát ráadásul még meg is csúfolja. Nem elégszik meg a töménytelen mennyiségű, magánkézben levő pártmédiával, hosszan sorolhatnánk a KESMA-tól  a TV2-ig, de a közmédiát mint intézményt – aminek mégiscsak lenne egy nagyon alapvető demokratikus funkciója –, hosszú távon teljesen hitelteleníti. Az a totális párthűség és propaganda működési mód, amit az MTVA produkál, az egy jövőbeli, bármilyen közszolgálati médiát is olyan nehéz helyzetbe hoz, amiből én egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy fel tud állni.

– A vita helyett milyen eszközt vet be a választói meggyőzésére?

– Látható: Stop Gyurcsány, meg Stop Karácsony. Meg van egy nagyon erős, szokásos, mozgósító kampány. Ilyenekből még biztosan fogunk látni a következő hónapokban újabbakat és újabbakat. Ez arra minden bizonnyal továbbra is elegendő lehet, hogy a saját tábort egyben tartsa, mozgósítsa. Az a 2-2,5 millió ember – bár nem mindenki megrögzött Fidesz-szavazó – nagyon nehezen mozdítható. A harc valójában azokért megy, akiknek nincsenek egyértelmű politikai elköteleződéseik, őket kell az ellenzéki pártoknak megszólítaniuk. A Fidesz tulajdonképpen már nagyon régóta megelégszik ezzel az egy bites kommunikációval, smile-k a falon, írjuk alá, hogy Stop Gyurcsány, bármit is jelentsen, és buzizzunk. Itt egy olyan elképesztően alacsony minőségű nyilvánosság és politikai kommunikáció a Fidesz áldásos tevékenységének az eredménye, ami köszönőviszonyban nincs azzal, amit demokráciának hívunk.

– Orbán 2006-ban vitatkozott utoljára ellenzéki listavezetővel. Ha meg akarja szólítani azokat, akik nem a hívei, de nem olyan nagyon elkötelezettek egyik párt mellett sem, akkor – mivel kevésnek bizonyulhat a saját szavazótábora – rákényszerülhet, hogy mégis vitázzon a győztes  ellenzéki miniszterelnök-jelölttel?

– Biztos vagyok benne, hogy nagyon komoly kommunikációs stáb figyeli a mozgásokat. El tudok képzelni olyan pillanatot, amikor Orbán Viktornak be kell vállalnia egy vitát. De azt gondolom, hogy az a többszöri tapasztalat – mert azért ő egy olyan antikommunikátorral szemben is vesztett, mint a Medgyessy –, hogy nem jó élő vitában, óvatosságra fogja inteni a kommunikációs stábot. Nem ezen a pályán és nem ezzel a módszerrel akar a Fidesz nyerni, és pillanatnyilag még nem tartunk ott, hogy teljesen új kommunikációs stratégiát kelljen találnia. Egyelőre pont annyi embert tud egyben tartani és mozgósítani, amennyi egy győzelemhez talán, de ahhoz biztosan elegendő, hogy jelen pillanatban egy nagyon erős ellenzéki siker ne látszódjon.