Putyin forever, avagy nemzeti szavazás Oroszországban
Az oroszországi alkotmányos szavazás aláásta Putyin pozícióját – még akkor is, ha az eredmény lehetővé teszi, hogy tovább maradjon hatalmon.
A The Independent szerint, a Kreml szándékától függetlenül kompromisszumot kötött: minél inkább törekedett a magas részvételre és az erős támogatásra, annál kevésbé sikerült az érvényes legitimáció képét kialakítania.
Az oroszok egy héten át voksolhattak egyszerű „Igen” vagy „Nem” szavazattal az alkotmány 206 módosításáról. A kevéssé meglepő eredmény szerint, a szavazáson 78 százalékban támogatták, hogy elölről kezdjék Putyin elnöki mandátumainak számolását, és ezzel elvben lehetővé tegyék, hogy 2036-ig megmaradjon tisztségében, és növelje befolyását a kormányzás minden területén.
A 65 százalékos részvétel túltett a Kreml várakozásán. A szavazás célja az volt, hogy legitimációt adjon a változtatásoknak, amelyek egyébként már bekerültek az alkotmányba, de nem világos, hogy e tekintetben sikeres volt-e az akció. Nem egyszerűen a szokásosnak megfelelő orosz választás volt ez, amelyben rendszeresen szerepelnek a csalási vádak. A technikai és gyakorlati procedúrák már önmagukban is gúnyt űztek az eljárásból. Először is, éppen ezért nem referendum volt, amelynek megvannak az alkotmányos keretei, hanem nemzeti szavazás.
A szavazókat előre informálták a választás súlyáról: a folyamat megkezdése előtt, Ella Pamfilova, az Orosz Központi Választási Bizottság elnöke elmagyarázta, hogy ugyan dicséretes, hogy Putyin hallani akarja a köz véleményét, de tulajdonképpen az egész nem szükséges, mert „a módosításokat már elfogadták”. A pandémia ürüggyel szolgált a Kreml számára, hogy ne legyen független ellenőrzés: a távolságtartás jegyében, például a parkokban lévő padokon, autók csomagtartójában nyíltak szavazókörzetek, önkéntesek kerestek fel sok szavazót az otthonában, vagy a munkahelyén, és a szavazatok jelentős részét online adták le. Valentyina Matvijenko, a Szövetségi tanács elnöke már javasolta is, hogy a nyilvánvalóan nem megfelelő eljárást a jövőben is így gyakorolják. Ha így lesz, az eleve megnehezíti majd a szavazásra jogosultaknak, hogy komolyan vegyenek bármiféle voksolást.
A Kreml jelentős politikai tőkét fektetett abba, hogy bármi áron rábírja a bázisát a szavazásra a pandémia közepette, és minél inkább ezen fáradozott, annál kevésbé sikerült megteremteni az érvényes és legitim folyamat látszatát. Amennyiben a következmény a szavazók kifáradása és apátiája lesz, akkor ez gyengítheti a Kreml képességét, hogy támogatást biztosítson politikájának egy sor következő, jóval fontosabb választáson, például az idei helyhatósági és a jövőre esedékes általános választáson. A Covid-19 fenyegető második hulláma és a járvány miatt várható gazdasági kár csökkentheti a kormány jelöltjeinek támogatását, és esélyt jelenthet az ellenzék számára pozíciói javítására.
A Putyin céljai elleni civil mozgolódás megjelenése több nagyvárosban és néhány régióban azt jelentheti, hogy a Kreml saját magának okozott fejfájást a jövőre nézve. Az alkotmánymódosításokról tartott szavazás csupán az első, és teljességgel jelképes része a Kreml reformterveinek. A következő szint annak meghatározása, hogy miként működik majd a kormányzás a hatalmi egyensúly átalakítása után. Az új rend azonban gyenge alapokra épül. Oroszországban nincs erős alkotmány és nincsenek működő politikai intézmények, mert ezeket vagy a jelen módosítások gyengítették meg, vagy hiteltelenné váltak a módosítások keresztülvitele körüli hosszadalmas viták. A jog uralma iránti tisztelet eleve krónikusan gyenge volt Oroszországban, és a mostani módosítások semmit nem változtattak annak érdekében, hogy ez megváltozzon – írta a Chatham GHouse néven is ismert Nemzetközi Ügyek Királyi Intézete két orosz kutatója.
