Putyin visszaállítaná a Szovjetuniót

Fjodorov évek óta követeli, hogy Oroszországot segítsék vissza az 1945-ös határokhoz. Mindezt nyilvánvalóan a Kreml egyetértésével tette, mert Putyin pártja, az Egységes Oroszország újra és újra jelölte. Szerdán törvénytervezetet nyújtott be az alsóházban, hogy vonják vissza a Litvánia függetlenségének elismerését, amely még Mihail Gorbacsov és a Szovjetunió idején lépett érvénybe. Fjodorov szerint az elismerés törvénysértő volt, mert nem létezett olyan intézmény, amelynek jogköre lett volna ahhoz, hogy engedélyezze egy szovjet köztársaság kilépését az unióból. 

Fjodorov a Szputnyik állami médiakonglomerátumnak elmondta: e logika mentén „minden volt szovjet köztársaság célponttá válhat, csak éppen Litvániával kezdjük”. Putyin szóvivője szerint ugyan a Kreml nem tud a kezdeményezésről, de Fjodorov szavait legkésőbb múlt csütörtök óta a Kreml vonalának lehet tekinteni: akkor ismerte be Putyin első ízben közvetetten, hogy az „ukrajnai különleges hadművelet” célja, hogy az egykori szovjet területeket a Kreml ellenőrzése alá vonják. Putyin önmagáról úgy beszélt, mint aki annak a Nagy Péter cárnak a hagyományait folytatja, aki 300 évvel ezelőtt a Baltikum és Finnország részeit meghódította. 

Putyin szerint az imperátornak a mai generációhoz hasonlóan az volt a missziója, hogy visszahódítsa a történelmi orosz területeket, és erősítse Oroszországot. Észtországban bekérették az orosz nagykövetet, és élesen bírálták Putyin és Fjodorov kijelentéseit. Litvániában gúnnyal fogadták a fenyegetőzést: Matas Maldeikis parlamenti képviselő azt írta a Twitteren: ha Moszkva visszavonja Litvánia elismerését, Litvánia visszavonja a litván-lengyel közös állam és Moszkva között 1634-ben létrejött békeszerződést, amellyel a mai Oroszország határait rögzítették. „Szmolenszk Litvánia!” – írta a képviselő. 

Egyébként a litvánok már kezdik megszokni a dolgokat: Fjodorov 2015-ben felszólította az orosz ügyészséget, hogy kezdjen nyomozást azok ellen, akiknek részük volt Litvánia függetlenségének elismerésében, de Gabrielius Landsbergis külügyminiszter azt mondta, hogy „nem szabad ebből nagy ügyet csinálni. A jövőben még sok ilyen megnyilvánulást hallhatunk majd, ilyen a rezsim”. Hozzátette: tudni kell, kivel állunk szemben, és nagyon komolyan kell venni az orosz rezsimet”. 

A Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkének szerzője szerint a balti államok az elmúlt években sokszor jártak úgy, hogy nyugaton lekezeléssel fogadták, amikor az orosz rezsim veszélyes voltára figyelmeztettek: a reagálás az volt, hogy a figyelmeztetések történelmileg valamennyire érthetők, de eltúlzottak és hisztérikusak. Pedig az orosz vezetés már régen kétségbe vonja a három balti állam függetlenségét, és tagadja, hogy ezeket az országokat 1940-ben a Szovjetunió szállta meg. 

Vlagyimir Putyin a második világháború történetéről két éve megjelent cikkében azt írta: a balti államok Szovjetunióhoz csatolásával a Szovjetunió „katonai-stratégiai védelmi feladatot teljesített”, és ennek során tiszteletben tartotta a nemzetközi jog szabályait, mert a három állam Szovjetunióhoz való csatlakozása „az ottani megválasztott kormányok egyetértésével, szerződéses alapon történt”. Valójában a Vörös Hadsereg 1940 júniusában bevonult a három országba, és kikényszerítette, hogy Moszkvához hű kormányok kerüljenek hatalomra. Az orosz televízióban a balti államokkal kapcsolatos hangvétel ugyanolyan agresszív, mint az Ukrajnával szembeni. Tavaly decemberben például fő műsoridőben játszották le a három ország katonai megszállásának lehetséges forgatókönyvét – írta a szerző, és ismertette a forgatókönyvet, amelynek lényeges eleme az oroszbarát kormányok hatalomra juttatása. 

A moszkvai propaganda akkoriban azt mondta, ilyen esztelenségeket képzel a Nyugat, és fikciónak minősítette a bemutatott terveket. Ezekben az Ukrajna elleni támadás is szerepelt, amelyet Moszkva két hónapon belül meg is valósított. És a balti államok elleni támadásról bemutatott fikció is egybeesik a nyugati biztonsági szakemberek aggodalmaival. Ivan Preobrazsenszkij száműzetésben élő orosz politológus erről azt mondta a Republik című független orosz online magazinnak, valamint a Zerkalo című , külföldön szerkesztett fehérorosz orgánumnak, hogy semmi csodálkozni való nincs Putyin Nagy Péter hódításairól mondott szavaiban. Putyin el is mondta, hogy „országokat gyűjt”, és ezzel egyrészt igyekszik megértetni azokkal az oroszokkal, akik még mindig nem támogatják eléggé az ukrajnai háborút, hogy miért is folyik háború. Másrészt Putyin valóban azt hiszi, hogy a Szovjetunió széthullása volt a XX. század legnagyobb katasztrófája, ahogyan azt 2005-ben fogalmazta meg először, és hogy a területeket vissza kell szerezni. A politológus szerint, ha sikerül legyőzni Ukrajnát, a következő célpont bizonyosan Litvánia lesz. Egy ilyen helyzetben a NATO előtt csak rossz alternatívák állnak. Nyilvánvaló, hogy a Kremlben ezt az opciót fontolgatják, hogy aláássák a NATO stabilitását. Preobrazsenszkij kétli, hogy ha Moszkva kiépítene egy légihidat Kalinyingráddal, az EU és a NATO valóban megkockáztatná, hogy az orosz légvédelem által fedezett, civil repülőgépek ellen bármit tegyen. A Kremlben arra építenek, hogy a NATO-ban van elegendő olyan tag, mint Magyarország és Törökország, amelyek nem akarnak katonai konfliktust Moszkvával, és akik egy ilyen légihíd esetén azzal érvelhetnek, hogy hiszen Moszkva nem támadott meg, és nem szállt meg semmit. Ezzel a Kreml megmutathatná, hogy a NATO védelmi szövetségként nem működik, és azt remélné, hogy a transzatlanti szövetség „kártyavárként összeomlik”. 

(A cikk csak előfizetők számára olvasható.)