Rabi Ferenc: a bezárt bányákat drágább lenne újra megnyitni, mintha újakat nyitnának

– Orbán Viktor pénteken a Kossuth Rádióban azt mondta: „Van egy Riz Gábor nevű képviselőnk, aki Ózd környékéről való, és ő a bányászokkal foglalkozott korábban is, és vizsgáltuk vele, hogy a barnakőszénbányák újranyithatók-e. Most miniszteri biztosként kapott egy megbízást, hogy ezt gyorsítsa föl, nézzük meg, a barnakőszénbányáinkat újra tudjuk-e indítani.” Ön szerint lehetséges a szénbányászat újraindítása?

– A mi szakszervezetünk álláspontja csaknem 30 éve az, hogy a szénre és a lignitre az energiamixben Magyarországon is szükség lesz. De meg kell találni a tisztaszén-technológiák lehetőségének bevezetését, és azt jelentős mértékben kell támogatni. Ugyanis minden energiapolitika három pilléren áll: az energiaellátás biztonságán, a környezetvédelmi hatásokon, és a megtermelt energia árán, illetve annak kapcsán a hozzáférhetőségen és a szükséges szociális intézkedések megtételén. A tisztaszén-technológia bevezetése mellett az szólt, hogy környezetbarát, ugyanakkor biztosítja az energiahordozó-hozzáférést Európában és Magyarországon is. A kontinensen ugyanis barna- és feketekőszén még nagy mennyiségben található. Ám mi is elfogadtuk, hogy az éghajlatváltozás megállítása, a klímapolitikai célok elérése, a párizsi megállapodás teljesülése érdekében megfelelő intézkedésekre van szükség. Idáig a kormány úgy döntött, hogy bezárja a barnakőszén-bányákat, még olyan áron is, hogy például Márkushegyen, amit utoljára zártak be, jelentős feltárt szénvagyon volt, és azt nagyon olcsón le lehetett volna még termelni. Ugyanez igaz volt Lencsehegyre is. A kormány akkor úgy döntött, hogy a lignites szénre épülő villamosáram-termelés utolsó jelentősebb bázisát, a Mátrai Erőművet is be kell zárni. Ennek van egy elfogadott menetrendje: 2025-ig meg kell szüntetni a lignitre épülő villamos áram-termelést, és 2030-ig történik a rekultiváció. Európában pedig korábban elfogadtak egy olyan irányelvet, hogy 2035-ig, amennyiben nem környezetbarát módon, tisztaszén-technológiával történik a villamos áram előállítása, abban az esetben be kell zárni ezeket az egységeket is. Abban viszonylagos konszenzus alakult ki, hogy 2050-re európai szinten megszüntessék a széndioxid kibocsátást. 

– Mi indokolta ezt?

– A geopolitikai helyzet, a háború, az oroszok agressziója. A döntéshozók elképzelése az volt, hogy a megújuló energiatermelésben a napelemes villamosáramra teszi a hangsúlyt. Több mint 3000 megawattnyi napelemes termelőkapacitást hoztak létre, de ennek két problémája van. Az egyik, hogy a villamosenergia-rendszerbe csak szakaszosan lehet betáplálni, hiszen éjszaka nem termelnek. Ezért már két fontos elemet kellett volna hozzá építeni, energiatárolókat – amik lehetnek például akkumulátorosak, vízierőművesek, egyéb szakmai megoldásúak –, csakhogy ez nagyon drága beruházás. A másik megoldás lehetett volna, hogy gázos erőművekkel megpróbálják kiegyenlíteni a szakaszos termelést. Vagyis amikor nincs megújuló energia, akkor gázból akarták termelni a villamosenergiát. Erre mondtuk mi azt, hogy végig kellene gondolni, mert a földgáz egyrészt rendkívül fontos nyersanyag, és már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztetett a Nobel-díjas Oláh György professzor, hogy bűn elégetni. De nem csak emiatt, hanem azért is, mert az ára rendkívül hektikus, korábban együtt mozgott az olajárral, most már teljesen önállóan szalad föl a csillagos égig, és ebből nagyon nehéz versenyképesen előállítani villamosáramot. Tehát úgy lenne a miniszterelnöki bejelentésnek logikája, ha egyeztetnék a szakmával, azokkal a piaci szereplőkkel, akik kis számban ugyan, de jelenleg is megtalálhatóak még a magyarországi szén- és lignitbányászatban. Újra végig kellene gondolni, hogyan és milyen módon lehet hosszabb távon Magyarországon barna- és feketekőszén bányászat, hiszen a Mecsekben az is lehetséges. Meg kell nézni, hogy az erre épülő tisztaszén technológiák mennyire lehetnek hosszabb távon versenyképesek. Illetve, ha beruházni kell, akkor ehhez meg tudják-e találni a forrásokat. 

– Mi kellene ahhoz, hogy újra tudják indítani a szénbányászatot?

– Magyarországon viszonylag jól feltárt szénmezők vannak, a Magyar Földtani és Geológiai Szolgálat még 20-30 éve megfelelő térképet tudott összeállítani a magyarországi fellelhető lelőhelyekről. Az én ismereteim szerint van egy bánya Borsodban, Dubicsány környékén, aminek a beruházását éppen akkor állították le, amikor elérték a szenet. Riz Gábor, aki borsodi képviselő, korábban próbálkozott Farkaslyuk környékén is az újraindítással. Úgy tudom, hogy japán befektetők is voltak, akik a szén vegyi feldolgozásában lettek volna érdekeltek, aztán valamilyen oknál fogva ez megszakadt. De ott sem volt erről párbeszéd, hanem mi is csak hallottuk a híreket. A másik megbízott képviselő, Horváth László, Heves megyében, a Mátrai Erőmű térségében, az ottani településeket képviseli az Országgyűlésben. Azért az ember elgondolkodik azon, hogyha van egy energiapolitikáért, energetikáért felelős minisztérium – ami a Technológiai és Ipari Minisztérium most –, van egy hatóság, amit azért hoztak létre, hogy az ilyen típusú tevékenységet koordinálja és felügyelje, ott van még a bányászati tevékenység szakmai felügyelete, korábban volt az állami vagyon kapcsán is egyéb más minisztériumi tapasztalatszerzés, akkor miért két képviselő dolgozza ki ezt a koncepciót miniszteri biztosként. Valószínű, hogy így hatékonyabb, ezt én nem tudom eldönteni, de azt tudom, ha megint nem kérdezik meg a munkaerőpiacon jelenlevő szereplőket, akiknek bizonyos ismereteik vannak, valamint a szakmai döntéshozókat, akkor lehet, hogy ugyanaz lesz az eredmény, ami volt Borsodban, az említett farkaslyuki kísérlet után.

– Mi lett a régi bányákkal?

– Ahogy én tudom, ezt hallottam szakemberektől, a bezárt bányákat drágább lenne újra megnyitni, mintha új bányákat nyitnának. Nem sok esélyt adok annak, hogy a régi, bezárt bányákat megnyissák, mert ezekből visszarabolták az eszközöket, nagyobb részt a biztonsági berendezéseket, az úgynevezett TH-íveket is, amikkel a bányát biztosították, és mivel vízszint alatt folyt a bányászat, vízzel elárasztották. Rendkívül nehéz egy ilyet újra nyitni. A Mátránál is az a probléma, hogy régi berendezések vannak. Mindenki arra számított, hogy 2025-ben befejeződik a termelés, nem történtek jelentősebb fejlesztések sem az erőművi blokkok, sem a bánya oldalán. Ha biztonságos hátteret szeretnének, akár négy-öt évre is, akkor beruházni kell, és ehhez forrásokat is kell biztosítani. Ráadásul van még egy kihívás, a széndioxid-kvóta kérdése. 2005-ben európai szinten bevezették az ETS-nek nevezett széndioxid-kvóta-kereskedelmet, az erőműveknek a termeléshez szükséges kibocsátási mennyiséget meg kell vásárolniuk piaci áron. Ráadásul ennek az ára négy-öt euróról felment már 70-80 euróra is. Ez kigazdálkodhatatlan. Tehát azt is el kell dönteni, hogyan lehet a szabályozási környezetet úgy átalakítani, hogy akár magánbefektetőnek, akár az államnak megérje létrehozni egy ilyen új kapacitást. Ami egyébként, ha minden optimálisan halad, akkor is legalább négy-öt év.

– Lenne vájár, aki egyáltalán lemenne a szénbányába?

– Jelenleg megszűnt a vájárképzés, minimális számban jelentkeznek már bányaművelőknek. Nagyobbrészt a kőbányákba és egy-két más ásványbányába képeznek szakembereket, de oda inkább gépkezelőkre van szükség. Úgyhogy nincs is megfelelő mennyiségű munkaerő. Végig kellene gondolni, vannak-e még szakemberek, akik egyáltalán át tudják adni a tudásukat, tapasztalatukat, és ki tudnak képezni egy új generációt a bányaművelésre.

– Tulajdonképpen mennyi időbe telne ez beruházásostól, vájárképzésestől?

– Ha ez egy átgondolt, tudatos folyamat, és mindenfajta támogatás megvan az engedélyezéshez, egyebekhez, ahogy én saccolom, minimálisan négy-öt év.

– Érdemes még egyáltalán elindítani a szénbányászatot Magyarországon?

– Abban a vonatkozásban igen, amit említettem, tisztaszén-technológiát kell alkalmazni, tehát környezetbarát módon kell a szenet hasznosítani. Ez a lényege. Egyébként a gázos erőműveknek is van károsanyag-, széndioxid-kibocsátása, körülbelül a fele, mint egy modernebb szenes erőműnek. A másik izgalmas kérdés, hogy amikor bányásszák a földgázt, vagy a kőolajat – de főleg a földgáznál –, metán is szabadul fel. És ez sokkal károsabb a légkörre, mint a széndioxid. A metán 14-szer, 15-ször károsabb üvegházhatású gáz. Ma a Mátrai Erőműnek a füstgázából tulajdonképpen minden károsanyagot kivonnak, mert annak idején épült egy kéntelenítő berendezés. Egyedül a széndioxid az, ami nagyobb mennyiségben jön ki, azt le lehet választani. Vagy van az a másik megoldás, amit mondtam, vegyi úton feldolgozni a szenet, és úgy hasznosítani. Ha ez tiszta technológiával történik, akkor a válaszom: megéri. Elsősorban ellátásbiztonsági szempontból, mert ez magyar nyersanyagra épülő energiatermelés. 

– És akkor le tudnánk kapcsolódni az orosz kőolajról, földgázról?

– Nagyobb részt igen. A földgázra szükség lesz vegyipari nyersanyagként, és a szabályozó erőművekben is. Ha kisebb mennyiségről van szó, az várhatóan más forrásokból is beszerezhető. De vezetékrendszeren Magyarország történelmi okokból is az oroszokkal van összeköttetésben, az Északi Áramlaton orosz gáz jön, a Déli Áramlaton most nagyobb részt orosz gáz jön, amelyik Törökországon, Bulgárián keresztül Szerbiába fut be, és a szerbektől kapunk egy leágazást. Ezen akarnak behozni annyit, amennyi a háztartások számára elegendő lenne, ez egy évre körülbelül 4,5 milliárd tonna földgáz. Tudnak hozni Ausztria felől, és LNG gázt az Adria vezetéken keresztül is. Ez már elég lenne. Ehhez viszont az kell, hogy legyen egy többpárti parlamenti konszenzus arról, hogyan gondolják a magyar energiapolitikát hosszabb távon, milyen energiamixre akarják építeni. Mert egy bánya az nem olyan, hogy egyszer bezárom, egyszer kinyitom. Ha működik, akkor működnie kell, mert, ha bezárják, különböző geológiai és egyéb okok miatt abban a pillanatban tönkremegy. Ha tehát valóban komolyan gondolják a szénbányászatot, akkor először meg kell vizsgálni, hogyan lehetne hosszabb távon kialakítani a magyar energiamixet, a magyar energiapolitikai jövőképet. Ehhez parlamenti konszenzus szükséges és meg kell teremteni a forrásokat ahhoz, hogy a beruházások megvalósulhassanak. A megújuló energia jelentős beruházásokat igényel, mert a hálózatot is fejleszteni kell, alállomások építésére szintén szükség van, hogy szabályozzák a megújuló energiát. Ezek nélkül nem lehet megalapozottan arról beszélni, hogy megoldottuk a magyar energetikai problémákat és a villamosenergia-ellátást. 

– El tudja képzelni a mai Magyarországon, hogy ez így lesz?

– Ha az, ami az optimális megvalósításhoz kellene, nem lesz meg, a képviselő urak akármit is tesznek le az asztalra, nehéz lesz a gyakorlatban megvalósítani. Továbbra is tartom – és 25-30 éve mondjuk európai szociális párbeszédben is együtt a munkáltatókkal –, Európából csak akkor lehetséges teljes mértékben kivonni a szenet az energiamixből, ha már van olyan megújuló kapacitás, ami teljes egészében el tudja látni az országokat. De ilyen nincs. Nincs még meg ez a technológia.