Radó Péter: az oktatásban folytatni kell az ellenállást, a tárgyalásnak nincs tere

Mit lehet tudni, mire készül a kormány az oktatás ügyében?

Az ezzel kapcsolatos tervekről csak a Belügyminisztériumból kiszivárgott, a Népszavában megjelent cikkből tudható bármi is. Annál többet nem tudok hozzátenni, én is csak abból tájékozódom. 

Mi a véleménye arról, ami napvilágot látott?

Hogy szakmailag teljesen nonszensz. Sem a teljesítményértékelési, sem pedig a bérdifferenciálási komponense szakmailag nem megalapozott. Szerintem csak a pedagógusok megfélemlítésére alkalmas, és csupán a kormányzás látszatának fenntartását szolgálja, szakmailag megfontolható értelme nincs.

A teljesítményértékelésről mit gondol?

A belügyminisztériumi javaslat az egyes pedagógusok munkájának adminisztratív ellenőrzésén alapszik. A már most is működő szakmai ellenőrzési rendszerhez képest az egyetlen újdonság az, hogy az intézményvezetőkre lőcsölt „teljesítményértékelés” száz pontos skálán számszerűsített eredményei alapján, a tankerületek ezentúl majd lefelé vagy felfelé eltérhetnek a bértáblában rögzített minimum bérektől. Ez pedig felveti azt a kérdést, egyáltalán mérhető-e a pedagógusok teljesítménye. 

Mérhető?

Nem. Az iskola nem összeszerelő üzem, bár a darabszámra vetített teljesítménymérés már ott is megbukott, alkalmazhatatlanná vált, mert az egyes munkás teljesítménye az egész összeszerelő sor teljesítményétől, a gépek hatékonyságától és a logisztikai feltételektől függ. A pedagógusok, orvosok vagy művészek munkájára pedig ez az egyszerű logika soha nem is volt alkalmazható. Az a száz pontos teljesítménymutató, amit a javasolt rendszer előállít, nem objektív és mérhető kritériumokon, hanem – elméletileg – értékelésen (szakértői ítéleten) alapszik. A kiszivárgott javaslat ugyan tartalmaz néhány számszerűsíthető mutatót, amit az értékelést végző figyelembe vehet, mint például a tanulók kompetenciaeredményei, a versenyre felkészített diákok száma, vagy a lemorzsolódás kockázatának kitett tanulóké. Csakhogy azt minden oktatási szakértő tudja, hogy ezek a mutatók használhatatlanok. A versenyeken való részvétel, vagy a pedagógusok által adott osztályzatokon alapuló tanulmányi eredmény változása – amelyen a lemorzsolódás kockázatának kitettek azonosításának teljesen értelmetlen magyar rendszere alapszik – nem objektív mércéi a diákok tanulási teljesítményének. 

Szakmailag teljesen nonszensz, méréselméleti szempontból önmagában is súlyosan problematikusak a mostani, egy tanéven belüli „bemeneti” és „kimeneti” mérések eredményei, valamint az egyes pedagógusok teljesítménye közötti kapcsolat rövidre zárása A tanulói kompetenciamérések egész iskolák önértékelését és külső értékelését hivatottak ellátni, de ilyesmi Magyarországon 2011 óta nincs. Sőt, a javaslat szerint az iskolai önértékelési komponens is megszűnne.

Egyáltalán, mi a célja a pedagógusok teljesítménymérésének?

Ez abból derül ki, hogy milyen következmények kapcsolódnak hozzá. Európa szinte minden országának közoktatási rendszerében a fejlesztő célú egyéni teljesítményértékelés a cél. Azokban ugyanis a szakmai elszámoltathatóság követelményét nem egyes pedagógusokkal, hanem egész iskolákkal szemben lehet és kell érvényesíteni. A Belügyminisztérium tervezetében azonban fejlesztő célok fel sem bukkannak, abban az egyéni teljesítményértékeléshez kizárólag a fizetések emelésén vagy csökkentésén keresztül megvalósuló jutalmazó vagy büntető következmények kapcsolódnak.

A bérdifferenciálásról miképp vélekedik? 

Szerintem a pedagógusok fizetése már most is differenciált, sőt, túlságosan is az. A közalkalmazotti bértábla a pedagógusok iskolai végzettsége és a szakmában eltöltött idő alapján differenciál. Erre a pedagógusok 2011-ben törvénybe foglalt előmeneteli rendszere, a pedagóguséletpálya-modell rátesz egy lapáttal, mert az egyes fokozatokba való besorolás után tovább differenciálja a béreket. Aminek káros hatása, hogy az előmeneteli rendszer nagyon széthúzta a kezdő és mesterfokozatba lépett idősebb pedagógusok közötti bérkülönbséget, ami az egyik oka annak, hogy a pálya nagyon nem vonzó a fiatalok számára. A kiszivárgott javaslat most mindezt megfejeli egy újabb dimenzióval: a teljesítményértékelés alapján, tovább differenciálná a béreket. Szerintem ez már önmagában is közpolitikai rémálom, mert a növekvő pedagógushiány miatt a kezdő bérek felzárkóztatására lenne szükség, nem pedig további differenciálásra. Ezeken túl, jelenleg is meglévő probléma a „rendkívül alacsony általános bérszint”, illetve a rendkívül magas, Európában rekord magas a magyar infláció, és a pedagógushiány. Ahogy azt a Portfolion egy hosszabb tanulmányban kifejtettem: nincs „olyan éber állapotban megfontolható szakmai szempont, ami alapján ez a javaslat ne minősülne fércmunkának. Ráadásul még csak azzal sem menthető, hogy akik készítették, kórosan tudatlanok, ugyanis a javasolt rendszer alig leplezett szándékai szerint is borzasztó: egyértelműen a pedagógusok megfélemlítését, a politikai elvárásoknak nem megfelelő viselkedés büntethetőségét szolgálja.”

Az pedig világszerte tapasztalat, hogy a „pedagógusok nem nagyon ösztönözhetőek pénzügyi eszközökkel, sokkal jobban reagálnak a nagyobb autonómia lehetőségére és a szimbolikus ösztönzőkre”.

Milyen választ tudnak minderre adni a szakszervezetek, a civil szervezetek, mindazok, akik látványosan ellenállnak a kormány oktatási intézkedéseinek?

Ugyanazt, amit eddig. Továbbra is ellen kell állni, mert borzasztó következményei vannak. Az a javaslat, amiről eddig beszéltünk, egy eleve pocsék rendszert még pocsékabbá tesz, úgyhogy csak az ellenállás marad, mert a tárgyalásnak, a konzultációnak semmi tere nincs. 

És elegendő lesz az eddigi „fegyverzet”, a polgári engedetlenség, a sztrájk, a demonstrációk és a tüntetések? 

Mindenki abban reménykedik, hogy igen, de hát egy autokratikus politikai rendszerben senkinek nem lehetnek ezzel kapcsolatban illúziói. Úgyhogy valószínűleg nem lesz elég. Hogyha nagyon akar valamit a kormány, akkor be fogja vezetni, bárki bármit gondol, vagy mond erről. 

Kitől várhatnak, várhatnak-e egyáltalán kívülről segítséget a pedagógusok?

Ezt a rendszert nem lehet kívülről megdönteni, vagy megváltoztatni. Csak magunkban reménykedhetünk. Addig, amíg a magyar polgárok többsége nem ismeri fel, hogy ez a rendszer rettenetes károkat okoz mindenkinek, addig külső segítségben reménykedni teljesen fölösleges. 

Az EU sem a mérföldköveivel?

Az EU szupermérföldkövei egy szűk problémára vonatkoznak. Az unió elérheti, hogy kevésbé legyen látványos az a korrupció, ami az európai polgárok adójának ellopását jelenti, de a politikai rendszer, és az oktatáspolitika ettől sem fog megváltozni. 

Mi lenne az optimális megoldás?

Szerintem erre térjünk vissza majd egy politikai rendszerváltás után, mert ezen a rendszeren belül nincs optimális megoldás. Ha marad ez a rendszer, akkor folytatódik az, ami most is van: a folyamatos lecsúszás, a perifériára szorulás és elszegényedés.

Csak azt nem tudom, hogy a magyar társadalom ezt miért nem látja, miért veszi tudomásul, és miért nem tiltakozik…

Ez egy olyan rejtély, amin sokan gondolkoznak.