RezsiMcsökkentő tények
Nemrégiben Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója tette hírré, hogy „Orbán Viktornak megint igaza van”, akkor éppen az amerikai–orosz tárgyalások kapcsán.
Gondolom, neked is megvan a hírélményeidben, hogy a magyar kormánynak, és főleg Orbánnak mindig igaza van? Vagy az adott pillanatban, esetleg utólag, illetve mostanában már a jövőre nézve is. Mindig! Erre tekintettel érdemes megvizsgálni néhány nagyon hangsúlyos Orbán-kormányzati politikai állásfoglalást, vajon mennyiben állták ki a valóságossági vizsgálatokat.
A rezsicsökkentéssel kapcsolatban még ma is biztosan „tudjuk” az álmunkból felriadva, hogy azt Brüsszel el akarta töröltetni. Ezt nem csak az Európai Bizottság, hanem az eltelt évek is cáfolták.
2015 és 2017 között a migránsok ügyében egy ideig azt hangoztatták, van kötelező betelepítési kvóta, és hogy azáltal Magyarországra milliókat telepítenének be. Ezzel szemben, csak egy ideiglenes döntés született összesen 1300 menedékkérőről és nem migránsról.
Ugyancsak ebben az időszakban párhuzamot vontak a menedékkérők és a terroristák között, arra utalva, hogy közöttük tömegesen találhatók ez utóbbiak. Ezzel szemben a vizsgálatok azt mutatták, hogy a terrortámadásokat végrehajtók túlnyomó többsége EU-állampolgár volt.
A menekültügyi kérdésben elhangzottak olyan abszurd érvelések, hogy hazánknak nincsen kötelezettsége, az uniós döntések nem kötelezőek ránk nézve, azt hiszem, ennek az a legjobb cáfolata, hogy még ma is az Európai Unió szerződéses tagjai vagyunk.
Ezután jött a 2017-2020-as CEU-időszak, melynek során a narratíva az volt, hogy a kormány nem záratta be sem a CEU-t, sem más egyetemet. Miután az EU bírósága kimondta, hogy a „Lex CEU” sérti az uniós jogot, mégiscsak az volt a helyzet, hogy a CEU-t jogsértő módon kényszerítették távozásra.
2019-ben az ENSZ migrációs csomagjával kapcsolatban terjesztették azt, hogy „kötelező betelepítést ír elő”, amit maguk az ENSZ anyagai cáfoltak. Ugyanakkor a menekülteljárások tekintetében kitartóan kommunikálták, hogy teljesen jogszerű a hazai eljárás, ehhez képest az EU Bírósága több ítéletben az ellenkezőt állapította meg, és még ma is élő óriási bírsággal sújtotta Magyarországot.
A Covid-világjárvány idején, 2021-ben azt állították, hogy a keleti vakcinák legalább olyan jók, mint a nyugatiak, amit a Sinopharm hatásvizsgálata az idősek esetében megcáfolt.
2022-ben újabb narratíva lépett működésbe, ami szerint az EU szankciói okozzák a kiugróan magas magyar inflációt, amit aztán például az IMF, az OECD, az Európai Bizottság, és maga az MNB vizsgálatai sem támasztottak alá.
Ezt követően (2023-ban) hamarosan újabb ellenséget találtak, mégpedig a pénzünket visszatartó, azt elvevő „Brüsszel” képében. Ez sem igaz: a pénz visszatartásának oka főleg a jogállamisági helyzetünk, a tartósan fennálló, uniós jogot sértő jogrend.
Mivel megérezték, hogy az EU-t már bármilyen képtelenséggel szabadon vádolhatják, 2023–2024 körül fölreppentették azt a valótlanságot, hogy Magyarország már az EU számára nettó befizető, azaz többet fizet be a közösbe, mint amennyit abból visszakap. Ez egyetlen uniós évünkre sem volt igaz.
Általánosságban pedig 2010 óta folyamatosan megy a parasztvakítás (az állampolgárok közszolgálati tájékoztatása), hogy az államadósságot jelentős mértékben lefaragta a kormány. Ennek az ellenkezője igaz, ha az időszakot egészében nézzük, különösen, ha ez elmúlt öt évet.
Ezeken az ügyeken túl, gyakorlatilag minden szinten és kérdésben folyt és folyik a polgárok félretájékoztatása, ideértve a két folyamatban lévő háborút (Ukrajna, Gáza), és az LMBTQ kérdéseket.
Ezek után az ember joggal érezheti, hogy az Orbán uralta kormány repülőrajtos teljesítménye „rezsimcsökkentő” hatású folyamat, amit lényegében az ország kiárusításával, függővé tételével, szemfényvesztő beruházásokkal és a lakosság civil irányú fenyegetetté tételével akarnak leplezni és megállítani. Mert Orbánnak szinte alig van igaza.
A hatalomnak járó rezsim-csekket 2026-ban a nemzet állítja majd ki. Majd ráírjuk, hogy mennyivel lehetne most jobb, ha nem ti vezettétek volna az országot tizenöt éven át.
