Semjén Zsolték Oroszországban költötték az adófizetők pénzét

A hivatalos indoklás szerint az út rájuk eső részét a kereszténydemokrata nagyágyúk feleségei fizették. Hisszük persze, hogyha látjuk, szívesen megnéznénk a befizetéseket, kik állnak a csekkeken feladóként. Nem mintha nem bíznánk Semjén Zsoltban és Harrach Péterben. Mást sem teszünk évek óta, minthogy beléjük helyezzük a bizalmunkat, de van egy magyar mondás, amely úgy szól, hogy az ördög nem alszik. Vagyis, ha látnánk a befizetésről szóló dokumentumokat, még a mostaninál is jobban bízhatnánk az oroszországi kalandozáson résztvevő szent emberekben.

Amúgy nem azt gondoljuk erről az utazásról, mint mindenki más, azaz, hogy ez nem más, mint az adófizetők pénzének pocsékolása. Épp ellenkezőleg: mint annyi más esetben, ebben is a családbarát kormány szándéka mutatkozik meg. Vagyis, hogy a csalástagok közösen éljék át az örömöket, mert az együtt töltött idő nem pótolható, ráadásul sokszorosan megtérül az országnak, és mindnyájunk hasznára válik.

Tudunk még hasonló baromságokat mondani Semjén és Harrach urak, valamint hites feleségeik oroszországi hadjáratáról. Nem mintha korábban nem lett volna példa hasonlóra. A Nemzeti Együttműködés Rendszere (a továbbiakban NER) már nem sokkal a fülkeforradalom győzelme után megmutatta a magyar embereknek valódi mibenlétét. 2011 decemberében Lázár János, akkor a Fidesz frakcióvezetőjeként, azt volt kénytelen közölni a nyilvánossággal, hogy „a nem a kellemes ügyek dossziéit gyarapítja", hogy tizenkét megyei közgyűlési elnök november végén az Azori-szigetekre utazott az Európai Régiók Gyűlésére, ahol a Páneurópai Roma Stratégia elfogadásáról döntöttek. Azóta tudjuk, hogy a Fideszben vannak dossziék a kellemes ügyekről, bár érzésünk szerint ezek az iratkötegek nem lehetnek túlságosan vaskosak. A kellemetlen ügyek dossziéi annál inkább, de ezekről Lázár nem mondott semmit.

Amúgy a Páneurópai Roma Stratégia már akkor sem létezett, legalábbis azon megszólalók szerint, akik kommentálták a tizenkét Fideszes megyei elnök azori-szigeteki turnéját. Az Azori-szigetek viszont létezik, igaz, meglehetősen távol esik tőlünk, sőt, még az „anyaországhoz”, Portugáliához sincs túlságosan közel. 1500 kilométer, repülővel kell menni, de megéri a fáradság, a Golf-áramlatnak köszönhetően ugyanis egyenletesen kellemes a klímája, a tengerpart finom és homokos, az emberek kedvesek – a helyszín tehát már nyolc évvel ezelőtt is ideálisnak tűnt a Páneurópai Roma Stratégia megtárgyalására és elfogadására.

Az meg már majdhogynem demagógia, de minimum szőrszálhasogatás, ha valaki párhuzamot von az egzotikusnak is mondható utazás, valamint az érintett megyék anyagi helyzete között: a tizenkét, Fideszes vezetésű megye 2011-re mintegy 187 milliárd forint adósságot halmozott fel, több helyütt, így főként az utazást gründoló megyei elnök szűkebb pátriájában, Pest megyében, gondok voltak az iskolák fűtésével, a gyerekek étkezésével.

Ha úgy vesszük, a két kereszténydemokrata nagyágyú utazása még mindig kevesebbet kóstált, mint Schmitt Pál (akkor még) köztársasági elnök és felesége, az egykori tévétornász, Makrai Katalin amerikai turnéja. A rossz nyelvek szerint az elnöki pár három kint élő leányuk egyikét látogatta meg államköltségen. A Magyar Köztársaság akkor még doktori fokozattal rendelkező első emberét, a Nemzet Gojóstolát senki hivatalosság nem fogadta az Egyesült Államokban. A legnagyobb skalpnak Volker egykori amerikai NATO nagykövet számított, bár az igazság kedvéért hozzátennénk, hogy elnökünk és felesége meghívást kapott az egyik ottani magyar szervezet Mikulás ünnepségére is.

Úgyhogy, ha rajtunk állna, nem ítélnénk el Semjén és Harrach urak oroszországi hadjáratát. Mint a fentiekből kitetszik, hagyományt követtek ők, ráadásul egy családbarát kormány elvárásainak megfelelve, házastársukat is magukkal vitték a távoli városokba. Nincs itt semmi látnivaló, tessék szépen oszolni és tovább haladni.