Senki sem kínál ma perspektívát a szorongó embereknek

Mint a Hírklikk is beszámolt róla, az I. kerületben tartott időközi önkormányzati képviselőválasztáson a szavazatok 53,07 százalékával nyert a Fidesz-KDNP jelöltje, Fazekas Csilla, míg a közös ellenzéket (DK-Momentum-MSZP-LMP-Párbeszéd-Várunk Egyesület) képviselő Korsós Borbála Erzsébetre az érvényes szavazatok 45,55 százalékát adták le. Volt egy független jelölt is, ő 1,38 százalékot kapott. A részvétel 36,93 százalékos volt. Az időközi választásra azért volt szükség, mert megüresedett az időközben országgyűlési képviselői mandátumot nyert momentumos Gelencsér Ferenc helye. 

Mindez akkor történt, amikor az embereket lassan már semmi más nem érdekli, mint hogy mi lesz velük. Egekben van az infláció (augusztusban 15,6 százalékos volt), azon belül az élelmiszerek ára 30,9 százalékkal meghaladja az egy évvel korábbi szintet. Pedig ebben még nem érződik a rezsiemelés hatása, szeptembertől kell csak fizetni a hatóságilag igen alacsony szinten megállapított „rezsicsökkentett áron adott” mennyiség felett a gázért a „lakossági piaci” tarifa (akármit is jelent az) hét-, az áram esetében annak a kétszeresét. Mindezzel kölcsönös összefüggésben a forint árfolyama a 400 körüli szinten imbolyog mind az euróhoz, mind a dollárhoz képest (s örülhetünk, hogy most „csak” ott, az elmúlt hetekben volt már a 420 közelében is). Már két számjegyű a jegybanki alapkamat, aminek nyomán drámai módon megemelkedtek-megemelkednek a kormány és a jegybank politikája által hitelfelvételre csábított (például csok) emberek terhei. Mindeközben egyre nyilvánvalóbb, hogy a jogállamisági kritériumok megszegése, be nem tartása, azaz az Orbán-kormány politikája miatt elzárt uniós támogatások elmaradása százmilliárdokkal rövidíti meg az országot. A költségvetési lyukakat betömködni hivatott, a kormány által gazdasági igazodásnak becézett megszorítások vannak. Zajlik tehát a társadalom elszegényedése (kivételt ez alól a NER-oligarchák és a köreik jelentik), nő a megélhetési bizonytalanság, nő a társadalmi elégedetlenség, amit tovább szít a kormány azzal, hogy pökhendi diktátumokkal és bosszúkkal reagál az oktatási szféra szereplőinek (tanárok, diákok és szülők) jogos fellépésére. 

Ilyen körülmények között hogyan lehetséges a Fidesz sorozatos győzelme, még Budapesten is? Szentpéteri Nagy Richardot kérdeztük.

Az alkotmányjogász, politológus még egy tételt a fentiek mellé állított, azt, hogy az emberek félnek, mégpedig attól, hogy még drámaibbá válik majd a helyzet, s hogy minden egyre rosszabb lesz. „De hadd válaszoljak a konkrét kérdésére egy kérdéssel: ki nyerjen a Fidesz helyett? Mert az ellenzék ugyan együtt van, de jelen pillanatban mégsem annyira attraktív a szavazók számára” – mondta. Szerinte a 37 százalékos részvétel ugyan nem alacsony, de az eredményből annál több nem következik, minthogy nagyjából tükrözi a helyzetet. Ez pedig nem más, mint hogy az ország aktív szavazóinak valamivel több, mint a fele még mindig a Fideszre voksol. 

Ami pedig a nehézségeket, a hangulatot, a félelmeket illeti. Ez az egész kontinensre jellemző. Ilyenkor az emberek valóban nyitottak bármilyen ajánlatra, ha az valamifajta perspektívát kínál, „ezt a perspektívát azonban Magyarországon ma nem nyújtja sem a kormány, sem az ellenzék”. Ilyen körülmények között az eredményen nincs mit csodálkozni – tette hozzá Szentpéteri, aki  felrótta a víziók hiányát is. Mint fogalmazott: Orbán elképzelése nem csak morálisan elfogadhatatlan, ráadásul még az is folyamatosan változik. Az ellenzéknek ugyan van egy átfogó narratívája – ez az alkotmányos demokrácia –, de ez a jelek szerint nem túlzottan attraktív, annak ellenére sem, hogy az emberek szívesebben élnének egy ilyen rendszerben. Ugyanakkor olyan ajánlattal nem tudnak előállni, amivel perspektívát tudnának felmutatni a „közönségnek”. Azt kellene tudni tudatosítaniuk, hogy „ugyan tényleg nehéz idők jönnek, de mi itt vagyunk és stabilak vagyunk”.

Szentpéteri kifogásolta azt is, hogy mindig az egységről van szó, de szerinte már a 2010-es évek közepétől nem közös listás jelöltekre lett volna szükség, hanem egyetlen nagy szociáldemokrata pártra. Ez egyben a vízióra is választ adott volna, ami nem lett volna más, mint egy alkotmányos demokrácia, szociáldemokrata programmal. De ennek az alapjai sincsenek meg, ezen a téren jottányit nem léptek előre az ellenzéki pártok. Ez megváltozott – folytatta –, gyakorlatilag eltűntek a kis pártok, s az ellenzéki oldalon nagyobb párt mára alig maradt. A feladat szerinte továbbra is egy nagy párt létrehozása lenne. 

Az összefogás már nem attraktív („pedig lehetett volna, jó lett volna, hinni is lehetett volna benne”), s jelenleg nincs az ellenzéknek valódi olyan ajánlata, ami megnyugtatná a polgárokat ebben a szörnyű helyzetben, amiről ráadásul általános a vélekedés, hogy még rosszabb is lesz – állította, megjegyezve, hogy ettől az emberek nagyon félnek. „És ebben a félelemben megnyugtatóan senki nem szól hozzájuk, sem a kormány, sem az ellenzék” – rótta fel, hozzátéve: hogy a kormány ráadásul még ingerli, idegesíti az embereket, vélhetően arra számítva, hogy talán mégsem lesz akkora a baj, mégsem lesz akkora a rezsiszámla, és akkor az emberek egy része fellélegezhet majd. „Nagyon rosszra számítanak az emberek, akiknek egy egységes hangon megszólaló, nyugodt ellenzékre lenne szükségük, egy olyanra, amely perspektívát ad, de ilyen nincs, helyette vannak rossz mondatok és viták”. Mert ugyan az jó, hogy együtt tud működni egy ilyen sokszínű ellenzék, de most egy mélyülőben lévő válság van, s jó lenne egy nyugodt hang és erő, amit nem kapunk meg az ellenzéktől sem – fejtegette.

Hogy mi lesz pár hónap múlva, azt nem lehet tudni – ismerte el, de Budaváron most olyan eredmény született, amire számítani lehetett, hiszen sem a kormány, sem ellenzék nem mutat fel semmi különöset – tért vissza a kiinduló kérdésfelvetéshez Szentpéteri.

De vajon nem az ennek az oka, hogy az ellenzék üzenetei nem jutnak el az emberekhez? – kérdeztük. Az alkotmányjogász, politológus szerint nem lehet mindent a tájékozatlanságra kenni. „Nem mondom, hogy a népnek mindig igaza van, a nép tévedhet is, de ez a választás most azért nem egy általános akaratot tükröző preferencia, pusztán a köz véleményét mutatja a köz dolgairól. És a köz véleménye most ilyen. Két nem létező ajánlat közül a voksolóknak alig több mint a fele így választott, a másik fele pedig úgy” – vélekedett Szentpéteri Nagy Richard.