Síklaki István: a pedagógusok kis zúgolódásait Orbán simán lenyomja, amikor akarja

– A választások előtt még háromszor tíz százalékos béremelést ígért a kormány a pedagógusoknak, május 4-én Kövér már a „megfelelő minimális mértékről” beszélt. Miután kiderült, hogy a belügyminiszterhez kerül a közoktatás, ő már azt pedzegette, a társadalmi presztízséért a tanároknak kell tenni,  aztán a kancelláriaminiszter már azt, hogy a szakszervezetek a baloldal mellett vettek részt a választási kampányban, de most, a választás eredményével megbarátkozva, tárgyalni tudnak a kabinettel.  Ehhez jött Parragh a pedagógusokról tett ízléstelen megjegyzése, „ott a szabad nyár, délután négykor hazamehetnek”. Miért indult ilyen elsöprő kormánypropaganda a pedagógusok ellen?

– Nehéz megmondani. Azt, hogy az oktatást szisztematikusan züllesztik, eddig is tudtuk. Azt is tudtuk, hogy a pedagógusok emiatt nem nagyon rajonganak Orbán mostani politikája, és az általa megcélzott célközönség iránt. Az Orbánt hatalomban tartó rétegek jelentősen különböznek a pedagógusoktól, nyilván van a másik oldalon is egy ilyen nem szimpatizáló viszony. Nehéz azt ép ésszel fölfogni, egy ország vezetése miként vetemedhet arra, hogy ilyen szisztematikusan ellenséget csinál a pedagógusokból.

– Különösen akkor, amikor amúgy is pedagógushiány van…

– Az nem gond, mert a közoktatás lerohasztásához természetesen hozzátartozik a pedagógushiány is. Ez a kampány most nem is erről az ellehetetlenítésről szól, hanem arról, hogy tulajdonképpen a saját választói tábora szemében ellenségnek igyekszik beállítani a pedagógusokat. Lehet, hogy egyszerűen csak az a bejáratott rutin működik, hogy „kell nekem ellenség, és aki nekem éppen nem szimpatizáló cimborám – és hatalma sincs, tehát kockázatmentesen megtehetek vele bármit –, azt a propaganda apparátusommal megteszem ellenségnek”. Lehet, hogy egyszerűen ennyire primitív a dolog. Az az érzésem, hogy a magyar politikában nem szabad túlgondolni a dolgokat. 

– Közben az is kiderült, hogy Novák Katalin kvázi titokban, és igen gyorsan aznap aláírta a pedagógusok sztrájkját ellehetetlenítő törvénymódosítást, amikor a szakszervezetek jogilag alátámasztott érvekkel megírt levelükben arra kérték, ne tegye, sőt, küldje az AB-hez normakontrollra. Azt pedig, hogy Maruzsa Zoltán államtitkár folytatja a tárgyalásokat a pedagógusok sztrájkbizottságával, május 28-án szombaton egy késő délutáni levélből tudták meg az érintettek, azután, hogy először az államtitkárságnál az RTL-Híradó rákérdezett. Most már arra sem ügyel a kormány, hogy legalább az egyeztetés látszatát fenntartsa? Már az sem fontos?

– Persze, hogy nem fontos. Eddig se nagyon igyekeztek törődni a látszattal, mert a látszat fenntartása a gyengeség jele. 

– Igazuk van a szakszervezeteknek abban, hogy a kormány a sztrájk és a polgári engedetlenség okán megrettent az oktatásban dolgozók erejétől, de még inkább a pedagógusok társadalmi támogatottságától, és most ennek próbál mindenféle jogszerű eszközzel gátat vetni? 

– A jogszerűséget most tegyük félre. Nem hiszem, hogy a kormány megrettent volna, annál erősebb és elbizakodottabb. Inkább alkalmat talált arra, hogy még mélyebbre nyomja őket. Viszont a pedagógusok társadalmi támogatottsága szerintem egy mítosz. Akkor, amikor Parragh László jön a „szabad nyár, meg négy órakor hazamehetnek” szövegével, akkor nagyon sok honfitársunk rábólint erre. Azt, hogy mekkora támogatottságuk van a pedagógusoknak, csak a Fidesz tudja egyedül megmondani. Folyamatosan kutatják, úgyhogy ez egy teljesen sima, cinikus történet. A szakszervezetek meg csináljanak, amit akarnak, lenyomják őket. 

– Nem sok időbe telik a pedagógusokat teljesen ellehetetleníteni, de akkor viszont nem lesz, aki oktasson ebben az országban. Ez lenne a cél?

– Igen. Majd kineveznek, mondjuk „gyorstalpalósokat” oktatni. A komcsik csináltak olyat, hogy két hónap fölkészüléssel elmehettek tanítani.

– Miért jó ez a kormánynak?

– Mert ez a hatalomnak nagyon kellemes. Ennyi.

– És az ország beledöglik majd?

– Nem az ország döglik bele, hanem az országnak a hatalom nélküli része. Az elit, meg a most még elég jó életszínvonalon élő 10-15 százalék az megoldja, hogy jó oktatást kapjanak a gyerekei, mert maradnak még jó iskolák, egyházi iskolák, meg külföldre is el lehet küldeni a gyereket. A többiek meg menjenek jobbágynak és segédmunkásnak.

– És ezt miért veszi tudomásul a magyar társadalom?

– Miért ne venné tudomásul? Ez egy ilyen társadalom.

– De hát nem erre volt szocializálva! Én a múlt század közepén születtem, és jól emlékszem rá, hogy jelszó volt: „mindenki tanuljon, és minél többet tudsz, annál előbbre jutsz”. Ha valaki tanult, tényleg előbbre jutott, függetlenül attól, hogy volt-e a papájának ilyen-olyan kitüntetése…

– Egyidősek vagyunk, és én nagyon nem szerettem azt a rendszert. De az kétségtelen, hogy a társadalmi mobilitás és a tanulás megbecsülése nagy érdeme volt. Sokáig ezt komolyan is vették, még akkor is, ha voltak mindenféle kivételezések meg egyebek, még ha ideologikus is volt az oktatás. Mert azért abban az oktatásban, mint tudjuk az indoktrináció is benne volt. De kétségtelen, hogy a tudatos elbutítás politikája távol állt attól a rendszertől.

– Akkor miért jó ez a mai társadalomnak?

– Nem jó a társadalomnak. Ki beszél itt a társadalomról? A társadalom mindenféle dolgokat lenyel, nagyon atomizált, nagyon szét van darabolva, egymás ellen uszítva. Nincs egy határozott, többség által elfogadott értékrend. Ennek megfelelően, egy jól manipuláló hatalom azt csinál, amit akar. Általában nincs sok értelme a társadalomra hivatkozni. Olyan értelemben persze lehet, hogy összességében már mutatkozik, de még inkább mutatkozni fog a trend, hogyan züllik le ez az ország a környező országokhoz képest. De ez egy másik távlat. A mindennapok szintjén ez nem jelentkezik, és Orbán az olyan kis zúgolódásokat, mint a pedagógusoké, simán lenyomja, amikor akarja.