Síklaki István: ahogy nő a feszültség, úgy eszkalálódik az ellenhatás és az elnyomás

– A kormánypárti sajtó nem győzi hangsúlyozni, hogy az utóbbi évek legnagyobb nyugdíjemelése következhet januárban, és a 13. havi juttatás összege is nagyot emelkedhet. Pontos számot azonban még nem lehet tudni. Mire jó, hogy lebegtetik a nyugdíjemelést?

– Arra biztosan jó, hogy a várakozások reményt keltő állapotot idéznek elő. Nekem az az érzésem, hogy ez leginkább csak időnyerés: majd csak történik valami csoda, mégiscsak ideadják nekünk a sok EU-s pénzt, és akkor valamennyire stabilizálni tudjuk ezt a helyzetet. Én nem nagyon látok más magyarázatot, szerintem ez reménykeltés és időnyerés, ami működni tud. 

– Egyelőre „választáscsendes” időszakban vagyunk, miért olyan fontos most a kormánynak a nyugdíjemelést – amúgy egyelőre konkrét számok nélkül – bejelenteni? 

– Azért nagyon feszült a helyzet, rettenetes az infláció, ráadásul éppen az élelmiszerek ára emelkedik folyamatosan, ami a kispénzűeket – és ebben a kategóriában a nyugdíjasok jócskán benne vannak – nyilvánvalóan súlyosan érinti. A kormányban úgy érzékelik, hogy ezek feszültséget teremtenek. Egy politikai rendszernek elemi érdeke, hogy ha lehet, akkor csökkentse a feszültségeket. Ha egy ilyen csekély kommunikációs befektetéssel képes átmenetileg csökkenteni a feszültséget, akkor máris jól járt. Aki időt nyer, életet nyer. 

– Viszont a nyugdíjrendszer igazságtalanságait továbbra sem akarják fölszámolni. Miért nem?

– Az egyrészt túlságosan bonyolult dolog, kommunikációval nem megoldható, másrészt magának a rezsimnek a célkitűzései, érdekei, épphogy ellentétesek. Az eléggé kézenfekvő, hogy a szegények minél kiszolgáltatottabbá tétele az, amit hasznosnak gondolnak. Elképzelhető, hogy nekik van igazuk, ezt én nem tudom.

– Igen, csakhogy három héttel karácsony előtt – december 1-jei hatállyal – három fővárosi gimnázium nyolc pedagógusát rúgták ki polgári engedetlenség miatt, és további 24 pedagógus is kapott tájékoztatást arról, milyen következményekkel jár a munka jogellenes megtagadása. Miközben a pedagógusok, diákok, szülők országszerte hónapok óta demonstrálnak az oktatás helyzete miatt. Ők nem fontosak a kormánynak abból a szempontból, hogy a feszültséget csökkentse? 

– Valószínűleg úgy gondolja a kormány, hogy az ijesztgetés, a fenyegetés hasznosabb, mert azért az a többség, amely nem tiltakozik, az „kussban marad”. Ez egy eléggé jogosnak tűnő elképzelés. Eközben – amennyire csak lehet – a kormánypropaganda elhallgatja ezeket a tiltakozásokat. Úgyhogy aki nem annyira figyel oda ezekre a dolgokra, az nem is nagyon érzi ennek a súlyát. Nagyon nehéz megítélni, hogy ezek az egyébként objektíve óriási megmozdulások mennyire tűnnek tényleg nagy megmozdulásoknak, és mennyire tűnnek fontosnak. Egyszerűen úgy kalkulál a kormány, hogy egyfelől a tömegek félrevezetésével és a passzivitásával, másfelől az érdekeltek fenyegetésével kordában tudja tartani ezt a dolgot. Majd kiderül. 

– A kormányhoz közeli média – amelyiknek elég jelentős a túlsúlya – még csak hírt sem ad ezekről a tüntetésekről…

– Hát persze. Abban bíznak, hogy kellő tömegekhez nem jut el ennek a feszültségnek a megismerése, és akkor nyugodtan hátra lehet dőlni. Ezt egy darabig lehet csinálni, de valószínűleg senki nem tudja, hogy meddig, mikor jön el az a pillanat, amikor „a gulyás robban”. 

– Többen úgy vélik, köztük a PDSZ is, hogy a pedagógusok kirúgásával azt a hírt akarja elfedni a kormány, hogy az Európai Bizottság hivatalosan is bejelentette, a felzárkóztatási forrásokból 7,5 milliárd eurónyi keret – mintegy 3000 milliárd forint – felfüggesztésére tesz javaslatot a Tanácsnak. Elképzelhető, hogy ez van a háttérben? 

– Nem hiszem, hogy érdemes ilyen finom kombinációkkal szórakozni. Ezzel persze, szórakoztatják magukat a politológusok, újságírók meg szociológusok, és még nem tudom, kicsodák, de nincs értelme. Merthogy nincs jelentősége, hogy van-e ilyen összefüggés, vagy nincs. Ezek nem mérhetők az igazi, komoly dolgokhoz. Simán el tudom képzelni, hogy teljesen véletlen egybeesés. Azért ne gondoljunk túlságosan sokat erről a bagázsról. 

– Az lehet, hogy szintet lép a kormányzati politika, és egyre keményebb – példát statuáló – irányba mozdul és gyakorlatilag a diktatúrák útját választja?

– Nem választja, már választotta. Ez nem újdonság. A diktatúráknak az a természetük, hogy ahogy a feszültség nő, úgy eszkalálódik az ellenhatás és az elnyomás. Igen, arra lehet számítani, hogy egyre durvábbá fokozódik a helyzet.