Simon Gergely: a káros anyagok nincsenek elég hatékonyan kizárva az életünkből
Azt mondják, Magyarországon kitűnő minőségű az ivóvíz, ami csak addig igaz, amíg az a házakig eljut. Nem csak a régi házakban, de mind a mai napig iskolákban, óvodákban, bölcsődékben is vannak még ólomcsövek, és az ott folyó csapvízben jóval határérték fölött van az ólomszennyezés. Márpedig a folyamatosan alacsonyabb szintű ólommérgezésnek kitett gyerekek agyi kapacitásai romlanak. Ezért fontos lenne állami, városi programmal az ólomcsövek cseréje, ám erre sehol nincs költségvetés. És nem az ólom az egyetlen az idegrendszer fejlődését károsító anyag, amivel naponta találkozunk. Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője azt mondja, biztos, hogy ezek a káros anyagok nincsenek elég hatékonyan kizárva az életünkből.
- Egy friss UNESCO jelentés azt írja, világszerte mintegy 800 millió gyermek szenved ólommérgezésben. Tulajdonképp mi az ólom?
- Az ólom egy toxikus fém, régiesen szoktuk nehézfémnek is nevezni. Igazából a gyerekek idegrendszeri fejlődését károsítja. Az ólommérgezésnek kitett gyerek agyi kapacitásai romlanak, viselkedészavaros, figyelemzavaros, alacsonyabb intelligenciájú lesz.
- A felnőtteknél is okoz hasonló károkat?
- Ami alapvető probléma, az az, hogy az emberek szervezete folyamatosan alacsonyabb szintű mérgezésnek van kitéve. Ez főleg a gyerekeknél okoz nagyon jelentős gondot, de a nagyobb mennyiség nyilván a felnőtteknél is mérgezést tud okozni.
- Magyarországon mi a helyzet?
- Nálunk régen is megvolt, de a mai napig meglévő probléma.
- Magyarországon hogyan kerülhet ólom a szervezetünkbe?
- Leginkább a csapvízen keresztül. De azt is tudjuk, hogy mivel gyakorlatilag a ’90-es évekig ólmozott benzint használtunk, ezért akkor a levegőben is volt, a lerakódott porban még mindig van ólom. Erre egy angol vizsgálat nemrég mutatott rá. Aki a ’90-es vége előtt született, az be is lélegezte. Ha valaki a ’80-as évek közepe előtt épült házban lakik, ott szinte biztos, hogy ólomcső van az épületben. Sajnos elég tipikus, de ez akkor szokott főleg gondot okozni, ha a ház egy részében már cserélték a strangot, a csövet, egy részében nem. Ahol találkozik a két különböző fém, ott végtelenül sok ólom kerül a vezetékbe.
- Az utcai vízcsőhálózatban nincs?
- Azt a Vízművek mindenhol kicserélte. Csak a házakban van a gond. De több jelentés készült arról, hogy egész Magyarországon iskolákban, óvodákban, bölcsődékben mind a mai napig vannak ólomcsövek, és azokban jóval határérték fölött van az ólomszennyezés. Ott nem lenne szabad a gyerekeknek csapvizet fogyasztani.
- 2020-ban elkészült az országos ólomtérkép: Magyarországon a csapvízminták 14 százalékában túl sok az ólom. Ez még mindig érvényes?
- Régóta beszélnek arról, hogy szükséges lenne lecserélni az ólomcsöveket az épületekben, de nincs finanszírozott program rá. A csere a házban lakók felelőssége. Azt mindig elmondják, hogy Magyarországon kitűnő minőségű az ivóvíz, ami valóban igaz, de csak addig, amíg a házakig eljut. Mivel a házak egy részében régi ólomcső van, ezért nem biztos, hogy ha otthon iszunk vizet, az egészséges-e. Erre van egy ajánlása a Nemzeti Népegészségügyi Központnak: csak akkor igyon vizet a csapból, ha a vizet előtte két-három percig kiengedi. Mondjuk töltse meg előbb a kádat, vagy mosogasson előtte, és csak utána igyon, vagy használja főzésre a csapvizet.
- Hol található a vízben a legtöbb ólom Magyarországon?
- Ez nem helyspecifikus, gyakorlatilag az összes nagyvárosra jellemző, hogy van régi ólomcső a házban. Én is olyan házban nőttem fel. Az biztos, hogy én láttam néhol a határérték négy-ötszörösét is, és nyilvánvaló, ha ezt a vizet folyamatosan issza egy gyerek, az károsítani fogja az egészségét. Biztos, hogy valamilyen szinten visszaveti az IQ-ját, vagy károsítja az idegrendszeri fejlődését.
- Vannak tünetei? Észre lehet venni?
- Egy ólommérgezést nyilván, de amiről az UNESCO közelmúltban közzétett jelentése ír, az az, hogy folyamatosan kisebb mennyiségű ólommal találkozik az emberek szervezete. Ezt nem lehet észrevenni. Magyarországon van program a kimutatására. Régebben a csapvizet ingyen, most meg kevés pénzért el lehet vinni vizsgálatra a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz.
- Tudom, hogy a lakók felelőssége, de mennyi pénz kellene egy ólomcsőcseréhez?
- Egy házban az sok százezres kategória, de épületenként akár milliós összeget is számolhatunk. Az emberek ezt valószínűleg azért nem finanszírozzák, mert nem érzik az ólom károsító hatását. Ezért lenne fontos, hogy államilag finanszírozott programból legyen megvalósítva. Az emberek akkor tennék meg, ha az állam kifizetné nekik az ólomcső cseréjét.
- Egy széles körű amerikai költség-haszon kutatás szerint minden dollár, amit a veszélyes ólom alkalmazásának szabályozására költöttek, 3,10 dollár hasznot hozott. Így sem érné meg megoldani a problémát?
- Nyilván minden ilyen problémát megérné megoldani, biztos vannak arra közgazdasági számítások, hogy a társadalom ólom miatti károsodása milyen költséget jelent. Biztos, hogy megérné. A Greenpeace többször is ösztönözte, különböző jelentésekbe beírtuk, hogy az ólomcsövek cseréje fontos lenne állami, városi, egyéb programmal.
- Kaptak választ?
- Szerepel több helyen, hogy kéne, de nincs rá program és költségvetés sincs sehol.
- Lehet, hogy a folyamatos ólomszennyezettség végül is a társadalom lassú elbutulásához vezet?
- Én nem látom ilyen drasztikusnak a helyzetet. Ez egy károsító hatás, ami biztos, hogy problémát jelent. De sok olyan növényvédőszert is használtunk meg használunk, ami a gyerekek idegrendszeri fejlődését károsítja. Nemrég vezették ki a klórpirifosz rovarirtószert, ami pontosan ilyen hatású vegyszer, és amit még egy évvel ezelőtt is használtunk. Benne lehetett a zöldségben, gyümölcsben.
- Vagyis egyfajta civilizációs válságban élünk, mert gyakorlatilag nem tudjuk, mit eszünk, mit iszunk?
- Én ezt a szót nem használnám, de az biztos, hogy sok olyan vegyi anyaggal találkozunk, ami károsítja az egészségünket. Az idegrendszer fejlődését károsító anyagok nincsenek elég hatékonyan kizárva az életünkből, az biztos!